az elmulas, a veszteseg, a halallal valo foglalkozas, az eutanazia mindig is foglalkoztatott, talan azert mert tudom magamrol, hogy nagyon nehezen fogadok el dolgokat.
mostanaban kulonfele segito szervezetekrol olvasgatok. ma a gyermek hospice volt teriteken. az a gond ezzel, hogy alig kezdtem a reszletekbe menni, maris tele lett a szemem konnyel, es nem tudtam tovabb olvasni.
akik ott vannak es dolgoznak veluk, ertuk hogy alljak meg hogy ne legyen allandoan konnyben as szemuk vagy a szomorusagtol, vagy a meghatodottsagtol, vagy attol az ordito tenytol, hogy az a csopp gyermek mennyire akar elni?
ej.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése