amikor osszeakadsz emberekkel az uton, ideig oraig egyutt utaztok, varakoztok, elojonnek a tortenetek. a tortenetek kezdetben hangosak es fellengzosek, sot olykor poffeszkedoen nyomulnak a szemelyes szferadba, es mar-mar tul szinesek ahhoz, hogy igazak legyenek. aztan idovel, elcsendesulnek, szelidde valnak es halkszavuva. ezek a mesek mind egytol egyik a szeretteinkhez kapcsolodnak es a hetkoznapokrol szolnak.
arrol hogyan hagytad hatra a beteg edesanyadat es kit hivsz, hogy vigyen enni neki ebben a nagy hoban, vagy a gyermekeidet hianyolod nagyon es meselsz, ahogy jatszottatok legutobb is a hoesesben. vagy a szomszed oreget akivel mindennap a szokott rutin szerint ultok a kocsmaban.
most faradt elmevel es szivvel ugy latom, legvegul minden idegen farkasbol szelid konnyesszemu barany tud lenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése