ebed ildoval es az orom, hogy vegre szerelmes, ujra. jo ez.
aztan este talalkoztam a szokevel, ugy 5 ev utan egy beszelgetes erejeig.
probaltam felvenni a regi fonalat, hisz egykor a legjobb baratom volt, es remeltem talan kiepitheto ujra valami baratsag-fele. nem, tulajdonkeppen nem ezert talalkoztam vele. hanem azert, mert latni akartam. kellett, hogy lassam, mekkora utat tettem meg azota.
a kezdeti docogesnel meg remeltem lesz jobb, de sajnos nem tudtunk atbillenni a csevely szinten es nem volt hely a kerdesemnek, a tenyleges mondanivalomnak meg meginkabb nem. ehelyett atmentem csacsogosba - persze hogy is lehetne az elmult 5 evet 3 oraba belesuriteni es meg egymasra is hangolodni, sehogy leginkabb. bolondsag ez. de az biztos hogy nekem jot tesz nem bolcsesznek lenni, en abba csak belepistulok, ahogy latszolag o is.
s hogy mekkora utat jartam be? mindenkepp nagyot. azt, hogy elorebb lennek, nem allitanam. de azt, hogy mas lettem, azt igen.
1 megjegyzés:
Örülünk, hogy szép napokat töltöttél el itthon, de sajnáljuk, hogy a debreceni barátaidra nem jutott időd ...
Talán majd legközelebb :)
Puszi
Megjegyzés küldése