a karinthy. a kis lakas, ahol eveket toltottem. eloszor tesommal, majd foleg egyedul, volt lakotars is, hol ilyen, hol olyan. hol szerettem, hol nem.
most messzi. nem az enyem.
ultem ott, neztem a szines fuggonyt, a meg szinesebb a parnakat, a kopott vitrint, es vegig eszembejutottak sorra a dolgok, hogy rendezgettem, hogy szovogettem szebb almokat ott. es hanyszor mentem haza egyedul es vartam, remeltem, hogy masnap majd tortenik valami es mar tobbet nem lesz igy.
----
andiztam, kataztam, delutan orsiztam. este kata, gyuri, szabi, kata-balazs jo volt latni oket ujra, majd egy kis tanc. egyedul ertem haza, de szerencsere nem volt erom nosztalgiazni es elmelkedni tovabb azon hol is van az otthon nekem. fogtam a regi macit es a kanape sarkaban elaludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése