ismet megallipast teszek a kozonyrol, amire indonkent jo ha emlekeztetem magam:
a kozony az egyik legrosszabb erzelem, marha nevezhetem annak.
teny, ami teny, hogy megorizhetjuk vele a kis lelki nyugalmunkat, de aztan hipp-hopp eszre sem vesszuk, hogy mi tortenik korulottunk, a tobbi erzelmunket is megfertozi ha teret engedunk neki; es az erzelmi skalank csak szukul es szukul, a vegen pedig pokerarccal lepunk at az elottunk osszeeso ferfin mondvan biztos reszeg.
szoval ovatosan a kozonnyel, mert tenlyeg jo, hogy nem faj semmi. (?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése