lassan annyit mondjak hogy elhiszem.
ettol fuggetlenul felvallalom, hogy nekem ferfi kell a teljes boldogsaghoz, de amig nem jon, addig is erezzuk jol magunkat, nem igaz?
es a napi zene erfelvagos lett volna (merthogy az eros lany is elgyengul), de szerencsere estere megint rajottem, hogy panikolni nincs ertelme, mert semmit nem segit, de legalabb is ront a helyzeten.
a masik gondolatkort egy aggodo level felmondata inditotta, mely szerint nincs sinen az eletem. kerdem en, mitol is van sinen egy elet? attol nem lennek jobban, ha lenne egy ferjem es egy ket eves gyermekem, es akkor talalna ki a draga hogy bocs megse. vagy otthon lennek karriert befutva maganyosan? szerintem sosem leszek sinen, de remelhetoleg az ut amelyen bandukolok tele lesz meg sok elmennyel. es majd szep sorban rendezodik minden.
a napi zene pedig:
az animacio kulon jo...
7 megjegyzés:
"kerdem en, mitol is van sinen egy elet?"
megmondom: hogy önmagadban jól vagy, illetve rendelkezel a "földről felállás" képességével akkor is, ha magányos vagy és akkor is, ha éppen elhagynak egy gyerekkel (illetve sokkal szörnyűbb dolgok is történnek az emberekkel, ugyebár). szerintem akkor leszel sínen, amikor majd nem kell férfi a teljes boldogsághoz, mert teljesen boldog vagy egyedül is.
en teljesen boldog vagyok (tudok lenni) egyedul is, csak meg nem tanultam meg hogy a kulvilag elvarasait kidobjam az ablakon. es sajnos szeretek egy csomo mindent a ferfi emberen es emiatt kell az,jo az. de a mi a lenyeg hogy a sinen levest azt nem a lelki bekemre ertettek. hanem arra a kozmegegyezesen alapulo listara amely tartalmazza, hogy ilyen es ilyen korodra mit kellett volna elerni, elhagyni, megalapozni, a biologiai ora ketyegesrol nem is beszelve.
na ezt a listat ha lebegtetik en meg mindig kiborulok eleg hamar a nehez megszerzett egyensulyombol.
mert attol nem tartok hogy maganyosan oregedek majd meg, es nem is ez a baj most. hanem az, hogy eddig be voltam rendezkedve egy dologra, abban a rendszerben gonodlkodtam, terveztem a jovot, es remek alibiul szolgalt a miert is nincs meg gyerek csalad karrier kerdesre. mert meg nincs itt az ideje, mindkettonknek meg sok dolgunk van bla-bla. most egyedul kell kiallnom akar magammal szemben is ezzel az idohuzasos sztorival.
istenem de keso van. bocsanat az elirasokert es a nem megfelelo ragozasert.
nem kell annyit agyalni. de komolyan.
ez nem agyalas. ez van.
de nem kell folyton azon gondolkodni, hogy mi van...sőt, azon sem, hogy mit szeretnének mások, hogy legyen. ez nem verseny.
A sínen levés témakörben József Attila eléggé mérvadó. :)
Szerintem ez emberenként változó és úgy gondolom, hogy a "sínen levés" abban az értelmében ahogyan használni szokták egyenlő a nagybetűs bárgyú unalommal nálam.
Nem azt mondom, hogy törtetni kell, meg önpusztítani meg vándorcigányként ugrabugrálni, csak egyszerűen nem nagyon tudom azt elképzelni magamról (meg talán rólad sem) hogy lesz olyan pont, amikor azt mondom, hogy "na, ma van 2013. március 14-e, most akkor hivatalosan is kurva jó minden, sínen vagyok, büszkén mutogathatnak a még útjukat kereső kis butáknak." :)
Szerintem mi ilyenek vagyunk, mások meg nem. Nálunk pld a családban is simán van nagy különbség, tesóm eléggé biztonsági játékos, sulikat sorban rendben, jó állás, család, kertes ház, én meg megyek a világ másik végére, meg 3 év alatt volt 4 állás, totál más, de nem nagyon basztatjuk ezért egymást.
Nem egy egyenlet megoldásai vagyunk, hanem tendenciák vannak, valaki ilyen/olyan/amolyan. Viszont az, aki a saját tendenciáit akarja másra is erőltetni, az nem egy okos ember.
Megjegyzés küldése