nyar van megint/meg mindig, atletaban szoknyaban kiultem egy padra szendvics ebedemet elfogyasztani, egy kollegano melle. az a tipusu ember, akinek helyen a szive, viszont amit rajta visel azt a szajan is.
no szimpatikus, legyen ennyi eleg.
elkezdtunk beszelgetni, megkerdezte, hogy akkor mi tenyleg nem vagyunk egyutt Johnnal, mert erezte o ket honappal (3) ezelott, hogy egyik nap vagni lehetett a feszultseget koztunk. de gondolta majd megoldjuk. ez az. megint ez a franya rendbelehetezthozni dolog. rendbe hat, ha akarjuk. de nem akarta, nem akartuk. nyilvan mindkettonknek meg van a maga verzioja meg az onvedelmi mechanizmusa, ami erre vitt minket. kesz.
meg mondott par kedves szot rola, hogy egy igazan rendes ficko es hogy csak ezt varta, hogy mikor jon valaki, akivel megallapodhat, meg hat eleg sok szr tortent vele es sok ido volt tuntenni magat rajta, meg...es akkor en itt kozbeszurtam, hogy tudom. mindenkinek megvan a maga pakkja, es akkor most a titkot elarulvan, nem kell reklamozni tovabb koszonom, mert nem rajtam mulott, hogy nem mentunk tovabb.
dobbent csend.
ugy erezte, hogy akkor most megoszt velem valamit o is. elmondta, hogy o (is) szeretett volna gyereket, most o 39 eves de amikor 31-32 evesen lett volna kivel es akartak volna, de kiderult, hogy korai menopauzaja volt es hogy nem lehet neki mar. kabe mostanra van tul a dolgon.
most akkor megint elmerengtem a szep kezdteteken, amikor meg igeretes volt minden, majd melle elkezdtem aggodni, hogy mi van ha en is itten a herminammal e fele tartunk.
pedig csak egy szendvicset szerettem volna enni a napsutesben.
ps. oke, azert ez tenyleg extrem eset, tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése