sete suta

helyzet.

megerkeztem vissza, nem ecsetelem az erzest, amit a suru esofelhon keresztul valo 20 perces vergodes, turbulencia okozott a ket het nyar utan. legnagyobb meglepetesemre a repteren egy olyan ismerosbe futottam, akirol ugy gondoltam, nem igazan erdekli hogy oldom meg az eletem, de maga felajanlotta hogy hazig elvisz, mert omlott az eso. jol esett nagyon. persze az ar a suta beszelgetes az autoban, most erkezo rokonokkal ugy hogy magat a sracot sem ismerem igazan.

aztan penteken jotekonysagi 5km futoversenyen vettem reszt minden felkeszules nelkul, nem meglepetes, hogy majd beledoglottem. merthogy amit a futopadon hasznalok zenenek az gyorsabb utemet diktal, mint ahogy futnom kellene, meg hat nem szoktam en feloraig se futni. azert lenyomtam. a szep az volt, hogy playboy ur epp akkor fejezte be a munkat es setalt a csatorna menten, amikor en szinten a csatornan a celegyenesben voltam legszomjjal, oldalszurassal es terdfajassal kuzdve szep voros fejjel. mondanom sem kell hogy neki is futnia kellett volna, de hat sejtettuk, hogy vmi kozbe fog jonni. a mosoly azert kijott. megsem megy meg ez a nem kell/kell jofej szerep tobbet dolog.

ezutan meg maradtam ho vegi italozasra a kollegakkal, ott egy kolleganom mondta nekem, hogy hat igen, a john nem futott, de ertsem meg, hogy a neki ez nehez lehet, hisz nagyon oda volt ertem.
tessek? nekem nem nehez? jo mondjuk fingja sincs egyiknek sem valojaban mik tortentek, nyilvan azt sem vagjak, hogy nem en adtam fel ezt az egeszet. de akkor is. jo lenne ha engem is megertene mar egyszer valaki. unom ezt az anna eros, fiatal, vagy epp oreg, attol fugg honnan nezzuk, de a lenyeg, hogy a nem kell felteni mert majd meglesz, rendben lesz szoveg mindig all.
hat egy fenet.

azert igyekeztem ebben nagyon nem elsuppedni, amikor csatlakoztam a magyar ismerosokhoz a szokasos kezdunk a geroge streeten vhol aztan tovabb megyunk vhova tancolni estehez. marcsak azert is mert ujabb nagy elhatarozas - en mostantol csak 2 emberrel beszelek fontos dolgokrol itt, a tobbieknek mehet a minden a legnagyobb rendben van mosoly. befejeztem a masok kivancsisagat kielegito musorokat.

aztan amikor az este vege fele elfogytak korulottem az emberek, csak feljott az szomorkodo erzes, hogy igen, egyertelmuen egyedul vagyok mar megint, es csak a sajat sorsomert felelek es hogy ez amilyen csodalatos es szabadsagot ado dolog, annyira felelmetes meg is. no meg a fenti annat nem kell felteni jelenseg sem dobott fel.
igy nem volt meglepo, hogy amikor veletlen belefutottam ebbe a fiuba es elcseveresztunk, majd bucsuzaskor nem figyeltem, es res lett a maszkomon, o pont egybol be is kukucskalt. megkerdezte, hogy ugye nem vagyok valami jol. nem volt ertelme a mosolygos minden ok valasznak. sutan alltam ott, fogalmam sem volt most mi lesz, hisz mar egyszer elegge belegazoltam a srac lelkebe es milyen az mar, hogy most meg o fogja itt a lelkem menteni, meg husz ismeros nem veszi le ha gond van velem, o meg 3 perc alatt, hogy de. meg ha le is veszi nem akar e most o jol visszaszivatni. (ej. azert a bizalom kuszobom erosebb leesett az elmult 1 ev alatt.)

szoval mondtam par szot, meghallgatott, sebaj lesz jobb, meg hat o sincs sinen szoval megert teljesen. aztan bucsuzoul megolelt.
o jajj. csak alltam ott es vitt az erzes, az a fajta jo, amely melegseggel tolt el es nem akarod, hogy vege legyen. ott akarsz meg maradni jo biztonsagot ado karok kozt, es nem akarsz megint erosnek lenni.

sete suta ez az egesz, mert eleve hibas lenne barmit is kezdeni ezzel a dologgal, de a fene megenne, hogy amikor repetaztunk olelesbol, meg inkabb nem akartam megfordulni es hazasietni, es masnap reggel elfelejteni az egeszet. mar csak azert sem, mert mostani alkalommal nem teketoriazott, hanem gyengeden, de hatarozottan megfogta az arcom es megcsokolt.

na ezt is jol megcsinaltam. meg jo, hogy egyedul akarok lenni, legalabbis nem belefolyogatni felmegoldasokba. de a moralis, erkolcsi es pszichobubus enemet a sarokban hagyva azt kell mondanom, hogy baromi jol esett.