valahogy mindIg megmagyarazhatatlan nyugalom jon ram, ahogy leulok a vizpartra.
mindegy, hogy az folyo, to, tenger, vagy akar csak egy csatorna.
ulok es nezem a hullamzast, elvezem a csendjet, avagy epp a hullamok ritmusat. a fecskeket ahogy kergetoznek a viz felett, a siralyokat, a lassan tovauszo vadkacsakat.
az egymas utan sorakozo kikoto bolyakat, es arra gondolok, ha nem lennek ahhoz is lusta, milyen jo kepeket lehetne kesziteni.
olyankor elsimulok en is ott bent.
----
emlekszem Rod meselte hogy fiatal koraban furdott mar benne parszor egy egy kimarados ejszakan. szeretem a hosszu tortenetu embereket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése