siratom magam

egy atmulatott ejszaka utan hazafele setalva a madarcsicserges sem tudott kizokkenteni, es mire hazaertem, mar tudtam, hogy meg fogom irni a sokadik hajnali bejegyzest. (zagyvabb mint a normalis bejegyzes, de legalabb oszintebb, mivel nincs energia a polirozasra.)
ilyen pillanatok akkor jonnek el mindig amikor a magmanak valo hazudozas sarokba kenyszerit es vallanom kell, es belatni, hogy nem megy, csak ugy ha megint veszek egy nagy levegot es oszinte leszek magammal.

fajok.
hogy miert? ezer oka van.
de leginkabb egy. nem kotodom senkihez mar megint, hogy az egesz pasi kerdes ricsi- john-meg az egyebek teszem-toszom dolog valojaban mar mind mogottem van es majd osszeszarom magam attol, hogy mi lesz. mert ha van pasi a terv mindig modosul, kozos tervve, de ha egyedul vagyok, a kinzo kerdes, hogy mit szeretnek mardos belulrol megint, es vilagos az is, hogy valahol utkozben elveszitettem ezt.
sirhatnekom van folyamatosan, hogy kezemben a kulcs, hogy csak le kene ulni megint, megnyugodni es lepesrol lepesre tovabb epiteni az eletem. csak sajnos nem epitek semmit, mert per pillanat a nagy sirankozas elveszi minden eszemet es nem latom mit epitettem eddig es ettol annyira keszen leszek, hogy inkabb csak szaladok tovabb es tancolok korbe korbe a munkahelyen, a baratok, a haverok kozt es nevetek es fecsegek es szorakoztatok mindenkit. legalabb a nevetes meg jol esik. de most igy hajnalban szanalmas bohockodas tunik megis.
meg mindig varok alladoan valami kulso kenyszerre, hogy merre tovabb, pedig azert nem haladok semerre mert en sajat magam nem tudom mit szeretnek.



nem tudok aludni. annak ellenere hogy tudom, lesz jobb es leszek meg oly boldog hogy ihaj, egyszeruen nem tudok szabadulni az erzestol, hogy en magam vagyok sajat eletem kovacsa es hogy van az, hogy folyamatosan szivatom magam, es kovacssag helyett inkabb kereket kotok.
boldognak kene lennem, hogy az elet csak nem hagyja hogy allandoan faszsagokat csinaljak, es uvolt az arcomba hogy helo, mar megint nem jo fele mesz, de jelenleg bele vagyok faradva ebbe az egeszbe. elcsesztem a 20as eveimet, masnak mar legalabb az egyik osszejott, karrier, csalad. se karrier, se csalad. siratom magam es kezdem unni.


ui. ne tessek beszarni elmulik ez majd, csak most megint megerkezett a kethetes menszesz. az is minek.

ui2. es tudom am hogy marha szerencses vagyok, es hogy akarmit megtehetek meg, es hogy masnak ezer baja van, de most igenis tombolnak a hormonjaim es 30 eves vagyok valsag tort ram.