Cukros turo, hus leves, toltott paprika, vajaskifli kakao. Erosebben ereztem mint valaha, hogy vannak barataim meg mindig, akik varnak es ott vannak, ilyenkor ha kell. Uldogeles a godornel, masnap a napon, nyugpadon, meleg oriaskavicson. Csaladi, barati beszelgetesek, es mar megint ertem, inkabb erzem, hogy ez sosem lesz egyszeru, mindig akad tennivalo, mindig van nezet, ami utkozik, a kerdes mindig az hogy a szeretet visz-e tovabb, es segit-e legyurni a kulonbsegeket. aztan az is eszembe jutott, hogy lehet, hogy annyit okoskodunk, hogy a lenyeg ezert tunik el, es nincs is a szeretettel semmi baj, csak mi nem hagyjuk, hogy ervenyesuljon. mert felunk, mert buszkek vagyunk, mert onzok vagyunk, vagy mert felunk feladni valamit magunkbol, ami valojaban nem valtoztana meg minket alapjaban, csak apro valtozasok, melyek viszont szuksegesek.
A csalad pedig most is, ezredjere is feltolt, es Apa meg fog gyogyulni hiszem, a nagymamak edesek es szeretok meg mindig, es Anyukam lakasaban uldogelve meg ot is ereztem ott magam mellett es hianyzott piszkosul.
Akarhogy is, jo volt itthon nagyon.
1 megjegyzés:
Jó volt, hogy itthon voltál nagyon!
Megjegyzés küldése