mostanaban leginkabb a csaladom hianyzik. latni szeretnem oket gyakrabban, szeretnem ha tudnanak az itteni eletemrol, ha megoszthatnam. vagy hogy felhivhatnam barmikor mamat amikor sutom a pogacsat es nem sikerul, vagy atszaladni nagyihoz, hogy hogy is van az almas suti, mert nekem nem lesz olyan, meg a hagymas krumplisalata, meg a toltott kaposzta.meg csak ugy lenni veluk, enni, beszelgetni, idot tolteni.
es ramtor egyfajta buntudat, hogy vegulis semmi nem kenyszerit hogy itt eljek, en dontesem, akkor miert nyoszorgok itt. eddig leginkabb nagyiek miatt feltem, hogy amig lehet, legyek veluk minel tobbet, mert ki tudja meddig lehet. de most hogy apanal is baj lett, merlegelni kellene megint, hogy mennyire jo itt, mi a fontos, es hogy az en eletem hol is van igazan es kivel es merre.
a rossz erzes enyhitesekepp felhivtam mamat, hogy halljam, hogy beszeljunk kicsit, hogy elmondjam hianyzik es hogy itt van velem mindig mikor pogit sutok. es este hivom nagyit aztan meg tesomekat. de a hivasok vege mindig azzal zarul, hogy ugye azert megyek hamar latogatoba, es a kagylo letetele utan ugyan ugy ott a gomboc a torkomban. azt hiszem ez a dolog nem feloldhato csak meg kell tanulnom egyuttelni vele, ha meg sokaig akarok tavol lenni.
ps. este beszeltem vegre apaval a mutet ota, es hat nem birtam ki siras nelkul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése