tegnap este hallgatva tesomat anya utazastorteneterol, megint feljott bennem az abszolut hibas reakcio, miszerint ketsegbeestem, hogy jajj miert kell hogy igy legyen, meg aszittem ennek mar vege, es jobb minden es blabla.
az egyik jo dolog, hogy rajottem, hogy mondogathatom, hogy hol van a regi anyukam, de tulajdonkepp jobban teszem hogyha vegervenyesen elfogadom hogy rengeteg mindenen ment keresztul, es ez az o elete, es leginkabb hogy az emberek valtoznak es ez alol o sem kivetel. egyebkent meg hiszem, hogy tenyleg jobban van sokkal a hetkoznapokban, csak van egy rossz beidegzodese, hogy altalaban elmenekul a feladatok/emberek elol.
a masik hozomany, hogy kiakadasom kapcsan vegre beszelgettunk egy jot johnnal effele temakrol, ami azert valjuk be eleg nagy lepes.
a ma reggel pedig ahogy setaltunk munkaba es en morogtam kegyetlenul joszokasom szerint, john csak ramnezett es nevetve azt mondta:
-olyan vicces amikor vegnelkul morogsz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése