egy ideje.
a szereplok valtakoznak az altalanos iskolas osztalytarsak meg az egyetemi haverok kozt, es mindegyik mintha mondani akarna valamit, de megsem teszi egyik sem, csak allnak es kacsmarognak folyamatosan, meg csinalnak mast is, de azt inkabb nem irnam most le, de az eredmeny a nagyon rossz erzessel ebredes.
miota kiderult hogy apanal baj, van sosem irtam, vagy mondtam ki tulajdonkepp, hogy mirol van szo egeszen szombat delelottig, amikor is egy gyors hivas esett meg ricsivel, arrol hogy megsem megy el meg egy par honapig a varosbol - micsoda meglepo fordulat. no de oruljunk annak ami van, es igy a jo dolog az, hogy nem kell aggodnom hogy eltunik a balfeneken meg mielott lerona, ami le kell. az okat a mai napig nem tudom, hogy velem miert ily nagyvonalu, dehat csak orulok, ha tartja a szavat.
szoval megkerdezte van e valami baj, es hat az apa dolog ott csucsul a fejemben allando jelleggel, es talan mert nem akartam korbemagyarazni, hosszan csevegni sem errol, sem masrol, igy egyszeruen, siman kimondtam: apat rakkal mutottek. persze ettol a harom szotol automatikusan konnybelabad a szemem meg most is, amikor irok rola. es mar javitanam is ki, hogy inkabb rakgyanu... stb stb.
szoval ez van. de valahogy tovabbra is remelem, hiszem, hogy ez meg nem az volt, csak nagyon nagyon kezdeti statusz, es hogy minden rendben lesz. mert csak egy nanomasodpercig futott at az agyamon a gondolat egy eleg megijedt sms okan, hogy mi van ha en itt mondogatom, akarom, kivanom, de megsem lesz ugy. es rajottem, hogy fogalmam sincs mihez kezdenek apa nelkul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése