csütörtök, február 28

reklamzene miaszösz

pufi, bubis borítékot kaptam benne egy CD-t.

vicces. összemásolt javaslatok reklámhoz, ötletgenerálásra. ha arra gondolok, mennyi zeneőrült barátom van, és ők mit adhatnának.
ez meg milyenmár... :)
a csúcs Anna & The Barbies :)

de azért jóez.
sőt még Quimbyt is adtak. ha arra gondolok hogy Gnzalesből reklám lett ugye.
eladni a Quimbyt? hm hm.

hétfő, február 25

csirkefej

mikor jött a komment anno, leszippantottam a drámát, amit most megtaláltam netkapcsolat, könyv, film hiányában a mappákban keresgélve a zötyögő vonaton.

szolnoknál befejeztem, súlyos hangulatát átvittem az étkezőkocsiba, ahol ihatatlan cappucinot szolgálnak fel még mindig. az ablakon semmit nem lehetett a külvilágból látni, annyira ráépült a kosz az üvegre.
viszont minden asztalon laptop, bizar kontraszt az emlékképeimmel a vonatozásról, és a művirág, kockásterítő, koszos bársonyszék kombinációval.

végül ráuntam a fájdalomra és a kis szőkelánykával össze-összenéztünk a szomszédos asztalnál. ő rajzolt nagy színes ceruzákkal. én meg a géppel. vér nem fröcsögött, magyar valóság sem, csak annyiban, hogy esküvői meghívó az lett.

tüske

úgy maradtunk, ahogy méreggel telten letettük a telefont majd 5 napja. sokszor megtettük már. de most más.

a csend csak elmérgesíti a sebben a tüskét. nem nyúlunk hozzá, hagyjuk. nem akarunk vele mit kezdeni. és ez a legrosszabb az egészben. ...majd elmúlik.

frászt. tüske nem múlik el. max. begyullad és csak rosszabb lesz. ahelyett, hogy kihúznám, lemosnám, bekötném és mennék ki a napra.

most úgy tűnik szeretném, hogy ne gyógyuljon és megmaradjon a helye még sokáig.

szombat, február 23

most nemjó. sokminden nem. "erősnek kell lenned". minek?

...
talán ha nem mutatnám magam erősnek, nem várnának támogatást tőlem és nem omlanék össze a súly alatt.

...
megterhelni egy törékeny kapcsolatot nem lehet. elroppan.

...

remegés, mint mikor gyomros voltam.
de nem jó ez most.
...

GYŰLÖLÖK MINDEN SZENVEDÉLYBETEGSÉGET

MIKOR LESZ ENNEK VÉGE???????????????????

hazajöttem megint

jó érzés fogott el. minél többet vagyok pesten, annál nagyobb a kontraszt debrecennel szemben.
kevés autó, kevés ember. lehet mélyet szippantani a levegőből.
az ezerszer megjárt park, erdő. és gyalog mindenfelé.

megfodult a fejemben, hogy ilyen helyen jó lenne családozni, nyugiban élni. majd .)


a fenti témát még mélyítette keresztanyám gulyás levese, tejberizse.

ott kissé meginogtam, mikor nagymamámmal karöltve házassági tanácsokkkal kezdtek ellátni meg unoka is kéne már... brrrr. eresszetek. :)

viszont a család az jó. és kell.
gyökerek.

péntek, február 22

elkötelezettség

szomorú vagyok.

azt hiszem túl komolyan veszem ezt.

pont itt írtam kb. 2 éve, hogy hajdejó, hogy megfordult a dolog és először van szeretés és aztán felelősség.

most viszont megint rámjött.
megfojt a tudat, hogy döntésem befolyásol mást élete vezetésében.

hétfő, február 18

hiába van hideg és február, a biaritz asztalain tulipán van.
:)imádom.

vasárnap, február 17

újra álmokat szövök

tegnap óta. (alkotói álmok, de pszt.)

egyre megvalósíthatóbb, hisz társ is lenne hozzá és lehetőség is.
márcsak a kitartásom és az akarásom ami kérdés.

leírtam. visszaolvasható.


nézzük hol fogok tartani 3 hónap múlva a projekttel.

pillanatok melyek bevésődnek örökre

ketten csendben itthon. szép zene szól és mi egy szót sem szólunk.
ölemben a fekszik és simogatom a haját. a gyűrűs, göndör, kócos fejét.

Akinek csak egyszer is mondták életében: "Aludj a karomban!", az ne kérdezze, hogy minek élt a földön. (Ancsel Éva)
ilyesmi

elnézést a kissé pszichoért.

még zavaros a dolog, de a tegnapi drámajáték kezdi összerakni a mozaikokat.

még mindig nem én játszottam a főszerepet, de kedvem van belemenni a játékba. egyre jobban bevonódom másokéba. rohadtul fáj mikor felnyitogatod azokat az ajtókat odabent. félek is tőle, de ezért játszunk.

és még mindig jobb, hogy tudod mi van az árnyékos részen, mint ha más nyitja fel és te is megijedsz mit találsz mögötte.

nem tudom, hogy mivel fogom feloldani az alap ellentmondást és valaha felnövök-e.

de most ezt végigcsinálom lesz ami lesz.

ha anyaként istápolod

ne csodálkozz, ha szarik fejedre. hisz az anyja vagy, aki szereti és ezért mindig ott lesz neki és meg bocsát.

szombat, február 16

mekkora állatok rohangálnak

a ma esti macifröccs kissé színesre sikerült. a műsort leginkább egy 33 éves fasz(i) szolgáltatta, aki első mondatában leférfizott, majd szűzmária arcú természetes hajú cucc-nak titulált, és végül az egyévig engedném a spermám beléd sorral zárta az ismerkedős szövegét.
mindezek után nem értette hogy a halál faszára kivánjuk mind a 4-en lányok az asztalnál.

de nem ment el és különböző felállásokon flesselt a barom, nekem az anya/feleség szerep jutott, katalány pedig majd az lészen akivel megcsal a többi két lány megmarad szexrabszolgának.

eközben a bicska szószerit kinyílt a srác mögött, kezdtem aggódni.

az egész estében mégis volt vmi leheletnyi jó, az abszurditás oly fokát értük el hajnali fél3-ra hogy ihaj. a bunkót végül pisti a 15 éve asztalos srác tette a helyére, aki olyan szinten üvöltött a sráccal, hogy az se tűnt fel neki hogy szép lassan elindultunk mi lányok.

az estét az koronázta volna meg katalánynak ha odaszóltunk volna a kovbojok énekesének rangongói jelleggel, de erre sajna nem voltam vevő.

bebújok shannon trikójába és alszom egy jót. leginkább ez.

vizsga suli végre vége

tegnap este hihetelen hiszti picsogás, idegösszeroppanás szélén táncolás után beestünk vizsgára.

le se akartak osztályozni. aztán mondtam, hogy jó, értem hogy most én vagyok a rossz, de hamár az elmúlt 5 nap ezzel küzdöttem, szakmailag mondjanak már vmit.

és mit mondtak? hű. aki régóta olvasóm, sejtheti. a régi lemez. komolyan, ha annyi ezresem lenne, ahányszor ezt hallottam már rég nem kéne a megélhetésen agyalnom.
"magában több lenne. nem tudnak eligazodni rajtam, mert néha szép dolgokat viszek, néha meg rettentően nullát. ha nem foglalkozok vele, nem tanácsolják a folyatatást."

kábé ez a lebaszósdi hangult ment, majd a konklúzió az lett, hogy lenne értelme foglalkoznom vele, így heti egy estét még járok a köv félévben.

a legkirályabb az volt ahogy a mumus tanár félvállról rápillantott a tervekere, egy ujjal megpöckölte a prospektust, majd aszondta, hogy hm. a legjobb elsőterv amit eddig látott. - meg volt sértődve de nagyon.

a lényeg: megmarad a suli, örömködés, de szabadság is lészen.

irány a tornaterem, a jó vacsik bartátokkal, normális pihenés.
feltöltődés mosolygás akármi :)
dejóezdejó!!!

péntek, február 15

furcsa álom

keresztanyámat felhívtam ma. 1 hónapja nem beszéltünk. nem tudom miért, csak úgy éreztem fel kell hívnom.
nevetve veszi fel, hogy ez nem igaz, az éjjel velem álmodott.

a megszokott pulóver a derakamon, ahogy mindig. meleg a cserépkályha, dejó nekidőlni, sok is a melegből, levetem hát a pulcsit és a gömbölyödő pocakomat nem takarja már semmi.

khm...

számolok azóta.

kedd, február 12

utolsó csepp van.

felhívni Anyát

ilyenkor kell. megtettem. mert ez kell, hiába próbálom mások agyát enni.
felhívtam. és jól volt nagyon. összementem, megint a 6 éves kislány voltam, az ölébe feküdtem és csak mondtam hogy mi fáj. és ő a régi megnyugtató hangján sorban elmondta, hogy mi mennyire nem baj és hogy minden rendbejön.
sírósság, jóság.

végre nem kell erősnek lennem, mert itt van nekem ő.
itthon tervezek 4 napja. ebből hatékony a vasárnap volt. de az meg annyira hogy még a füstjelző is beindult a cégnél hála a bagettem és a mikró mindent felégető egymásratalálásának. majd csütörtökön a munkaidőm javarészét az erkélyen töltöm, ahol az enyhén szagos mikróból próbálom kivakarni az akció maradékát. remélem olyanjó tavasz lesz mint vasárnap volt.

ezen kívül egy merőgörcs a hátam, a fogam úgy döntött elengedi a tömést jobb neki nélküle, ezennel megszületett a második csonkafogam is. juhéé. az a csoda hogy eddig fájt most meg csak várom mikor lobban be az egész.

egyébként:

egykedvű vagyok, de nagyon.
és összeveszek mindenkivel. király.
jó rég voltam már ennyire megcsúszva.
valami baj van és megint csak szőnyegalá söprök.
akkor van ez.

de akkorsem agyalok.

és vasárnap fenemód hiányzott shannon.

csütörtök, február 7

keep it simple

tegnap kaptam az arcomba, és asszem igaz.
önző vagyok. most ez megint jó alap lenne hogy átrágjak néhány bugyort odabent, de egyszerűen csak jobban akarom máshogy mint eddig.
elfáradós ez a sok agyalás mit mikor kivel, miért, hogyan, mi lenne és a többi.
az biztos hogy mindenki rohadt okos a másik életére nézve. de per pillanat nem látok senkit a közelemben, aki olyan jól értené és művelné a szerelmi életet, hogy követ dobhatna bárkire is.

szeretnék forrest gump módjára lenni, szeretni, tudjátok,pl. mint a borsó meg a héja.
csak egyszerűen.

hétfő, február 4

még bennem a nyoma

mintha el se ment volna.
kinyitom a hűtőt, és bepakolom a joghurtokat, hátha kér ő is. mint a nyugodt estéken, sóspark közben.
ezalatt ő valahol 1000 km-rel arrébb az örömök holland városában élvezi az éjszakát.

jóérzés van mégis.

vasárnap, február 3

hihetelen figura

teleszívvel hazafelé, a batyin fellépve a villamosra mögöttem egy mély érces hang megszólalt, "beszél angolul?"

hatvanas magas fickó, sötétedő szemüvegben, fekete hosszú kabátban.
hátranézve, fejet bólintva mondtam: igen.

felszálltunk, majd leült velem szemben a töküres kocsiban. pár kérdés után kiderült amerikai, aki Bécsben könyvkiadásban érdekelt és a város miatt jön át gyakran Budapestre.
a villamos zötyög, rám nézett, állát enyhén felvetve kérdezi: "nem inna meg velem egy kávét?"

"köszönöm, nem."
"pedig maga inspirál, beszélgessünk, csak egy kávé."
"esetleg legközelebb."
a harmadik elutasítás látszólag bántotta, hosszan fürkészte az arcomat a kis pont szemével a szemüveg mögül. majd készülődni kezdett a leszálláshoz, de még odahajolt, hogy tisztán halljam:
"legközelebb...tudja, lehet a kezében van a nyerő lottószelvény, de ezt a jövőhéten már nem válthatja be."

ezzel leszállt és egyedül maradtam a kocsiban.

szombat, február 2

kicsi a nőd?

cseréld nagyobbra!
éljenek a nagyfenekű nők!
kisfenekű.