lehet hogy elvisz, de ott nem süt a nap ezerrel, pénzbe kerül és nézed az összetört arcod az ablaküvegben. az emberek merednek egy irányba zsák krumplikként.
de. létezik az élő krumplik törvénye. ha figyelsz láthatod, ahogy egy meg-meg mozdul és előbukkan egy csillogó szempár. kíváncsi szemek pedig összetalálkoznak. mindig.
harmadik rész
deák téren életem fotója a függöny mögött riasztózaj és hamis kétszázas kíséretében.
a gödör tetején a fűben heverni dejó. csíkoszoknik. furcsa lányok. ismeretlen ismerősök.
aztán robinsonlány megment egy tejeskávéval, ismét órán ülök, majd mire ocsúdok egy recsegős hang ébreszt szolnoknál és kiesik a ceruza a kezemből.
szerda, szeptember 27
Második rész
másnap gondolám, hogy találkozni kéne, de negatív időben nem tudok létezni.
pozitívban annál inkább. így időmilliomos szegény lányként elindulok. séta.
gellérthegy, mesebeli ház, rajz.
erzsébet-híd, sirályok, hajók.
váci utca, pólók átnézése.
vásárcsarnok, bealmázom, megy a zöld pólómhoz a piros alma.
kálvin tér, nemzeti, ebéd a kálvinon barátnővel.
szentkirályi út pázmány, onnan már egy ugrás a keleti.
mindenfelé egyetlen választ kaptam útbaigazítást várva „a metro elvisz”.
pozitívban annál inkább. így időmilliomos szegény lányként elindulok. séta.
gellérthegy, mesebeli ház, rajz.
erzsébet-híd, sirályok, hajók.
váci utca, pólók átnézése.
vásárcsarnok, bealmázom, megy a zöld pólómhoz a piros alma.
kálvin tér, nemzeti, ebéd a kálvinon barátnővel.
szentkirályi út pázmány, onnan már egy ugrás a keleti.
mindenfelé egyetlen választ kaptam útbaigazítást várva „a metro elvisz”.
elsőmenet
ez tényleg olyan, mint ahogy mondja az ember.
reggel még debrecen, ügyek intézése, délután vonatra épp felugrom, mint a régi időkben a villamosra a tisztes polgár.
fél5-kor már ott ülök a festőlány mellett, röhögünk, hallgatom egy rajzfilmfigura fickó előadását, akinek lámpa van a fején. végre ebédelek. trutymó rudit és zsemlét.
fél10-kor arcok, zászlók, beszélgetők a kossuth téren és tolom a zsíroskenyeret hagymával, édes almával, diós csigával. (mostanában keveset eszem)
hazafelé másik csigával is összefutunk a duna parton. valószerűtlen beszélgetés, nekik fáj és nekem is. biciklire pattanok.
az este hozománya, hogy az én sebem is szakad miközben mondanék pár biztató szót. hazudni nem akarok, esti mesét viszont mondanék, de nem ez kell és nem tőlem.
rájövök cseppet sem vagyok dilisebb, mint más.
reggel még debrecen, ügyek intézése, délután vonatra épp felugrom, mint a régi időkben a villamosra a tisztes polgár.
fél5-kor már ott ülök a festőlány mellett, röhögünk, hallgatom egy rajzfilmfigura fickó előadását, akinek lámpa van a fején. végre ebédelek. trutymó rudit és zsemlét.
fél10-kor arcok, zászlók, beszélgetők a kossuth téren és tolom a zsíroskenyeret hagymával, édes almával, diós csigával. (mostanában keveset eszem)
hazafelé másik csigával is összefutunk a duna parton. valószerűtlen beszélgetés, nekik fáj és nekem is. biciklire pattanok.
az este hozománya, hogy az én sebem is szakad miközben mondanék pár biztató szót. hazudni nem akarok, esti mesét viszont mondanék, de nem ez kell és nem tőlem.
rájövök cseppet sem vagyok dilisebb, mint más.
péntek, szeptember 22
magyar szépség és misimókus
a népmozgalmi bulit kihagyva léptünk be a tök üres moziba. a teremben még két tizenéves lány ült. tizenöt perc után feladták.
magyar szépség.
nem tudom miért vártam mást, mint amit kaptam. a vergődés sokkal nyomasztóbb, zajosabb az egész, mint az amerikai elődben.
a hangulattal a vállamon néztem meg a mai hivatalos levelezésem. a cégcsoport főmarketinguruja írt, reagálva ötletelésemre az új uszoda nevének ügyében. szerinte a két szép szememről kellene az új uszodát elnevezni.
anyád.
ennyit a cégen belüli előmenetelemről, az önbecsülésről és a profizmusról.
engem is elér ez a nyomulunk, jófejek vagyunk, hányunk dolog? miért nem lehet jófejkedni szexuális utalás nélkül?
láttam, hogy megvettem a úszók és vízilabdázók nevei közt feldobott misimókus ötletemmel.
de ettől miért kell, hogy szép szemem legyen? - kreatív vagy hapsikám. (meg csúnya, és nővel vagy.)
egyetemen nem képeztek ki arra, hogy kell az ilyet elküldeni a fenébe úgy, hogy ne jöjjön többet.
magyar szépség.
nem tudom miért vártam mást, mint amit kaptam. a vergődés sokkal nyomasztóbb, zajosabb az egész, mint az amerikai elődben.
a hangulattal a vállamon néztem meg a mai hivatalos levelezésem. a cégcsoport főmarketinguruja írt, reagálva ötletelésemre az új uszoda nevének ügyében. szerinte a két szép szememről kellene az új uszodát elnevezni.
anyád.
ennyit a cégen belüli előmenetelemről, az önbecsülésről és a profizmusról.
engem is elér ez a nyomulunk, jófejek vagyunk, hányunk dolog? miért nem lehet jófejkedni szexuális utalás nélkül?
láttam, hogy megvettem a úszók és vízilabdázók nevei közt feldobott misimókus ötletemmel.
de ettől miért kell, hogy szép szemem legyen? - kreatív vagy hapsikám. (meg csúnya, és nővel vagy.)
egyetemen nem képeztek ki arra, hogy kell az ilyet elküldeni a fenébe úgy, hogy ne jöjjön többet.
hajlékonyság
témája tegnap többször.
a hírből arra kaptam fel a fejem, hogy elkapták azt a hajléktalant, aki betört egy ablakot (hol miért most nem fontos), az ipari kamera felvétel mellett a helyszínen hagyott mobiltelefon is könnyítette a rendőrök dolgát.
már a hajléktalanoknak is van?
persze érthető. vezetékes nem lehet.
meghallgatnék egy ilyen mobilozást. (béla, gyere az ibolyába, mert már nem bírok átmenni a hattyúba! vagy. ne gyere a bokor alá, mert mari itt van.)
...
már edinburghban is átfutott többször az agyamon az utcára kiülés gondolata.
valahogy az az érzésem hogy a becsületes munka díja alacsonyabb mint az utcán összeszedhető adag. közel tízezret össze lehet szedni egy jó napon. (persze vannak rossz napok is.)
ma miután 43 iskola titkárságával beszéltem és szembesültem, hogy az értő olvasás nem igazán megy náluk, komolyan elgondolkoztam hogy ez az értelmiség? és én meg velük küzdök?
erre még barátném is rátett egy lapáttal, hogy "látod, ha kint ülnél egy fa alatt és rajzolnál, akkor nem lenne más gondod, csak annyi hogy a falevél melyik oldalára esik."
...
sosem voltam hajlékony. családi vonás.
a hírből arra kaptam fel a fejem, hogy elkapták azt a hajléktalant, aki betört egy ablakot (hol miért most nem fontos), az ipari kamera felvétel mellett a helyszínen hagyott mobiltelefon is könnyítette a rendőrök dolgát.
már a hajléktalanoknak is van?
persze érthető. vezetékes nem lehet.
meghallgatnék egy ilyen mobilozást. (béla, gyere az ibolyába, mert már nem bírok átmenni a hattyúba! vagy. ne gyere a bokor alá, mert mari itt van.)
...
már edinburghban is átfutott többször az agyamon az utcára kiülés gondolata.
valahogy az az érzésem hogy a becsületes munka díja alacsonyabb mint az utcán összeszedhető adag. közel tízezret össze lehet szedni egy jó napon. (persze vannak rossz napok is.)
ma miután 43 iskola titkárságával beszéltem és szembesültem, hogy az értő olvasás nem igazán megy náluk, komolyan elgondolkoztam hogy ez az értelmiség? és én meg velük küzdök?
erre még barátném is rátett egy lapáttal, hogy "látod, ha kint ülnél egy fa alatt és rajzolnál, akkor nem lenne más gondod, csak annyi hogy a falevél melyik oldalára esik."
...
sosem voltam hajlékony. családi vonás.
csütörtök, szeptember 21
nem látok az orromig se?
felvettek.
őszintén szólva vegyes érzelmekkel vagyok tele. egyrészt örülök mint macska a farkának és megyek-megyek szaladok.
másrészt meg jajajj hogy is lesz, meg kivel és hol és bírom-e majd?
már látom magam ahogy a hajnali vonaton folyatom a nyálam a mellettem ülő vállára. azt mondják ébredéskor jönnek a jó ötletek. nekem meg a vonaton. ezzel a kombinációval a pest-debrecen távon megváltom a világot. csak ébren legyek.
pest még mindig az a nyüzsgő hely, ahol jól érzem magam, ahol turistáskodom, lelassulva nézem mi folyik az utcán, a téren, a házban.tudom, hogy egy idő után eljövök onnan. eddig mindig átmeneti állapot volt.
már nem száz, hogy oda akarom kötni magam.sejtem már, hogy igazán vannak, akikre számíthatok. ölelés nektek, akik őszintén örültök velem.
kívácsi vagyok mit hoz mindez.
ui:
zsíroskenyeret mindenkinek!
őszintén szólva vegyes érzelmekkel vagyok tele. egyrészt örülök mint macska a farkának és megyek-megyek szaladok.
másrészt meg jajajj hogy is lesz, meg kivel és hol és bírom-e majd?
már látom magam ahogy a hajnali vonaton folyatom a nyálam a mellettem ülő vállára. azt mondják ébredéskor jönnek a jó ötletek. nekem meg a vonaton. ezzel a kombinációval a pest-debrecen távon megváltom a világot. csak ébren legyek.
pest még mindig az a nyüzsgő hely, ahol jól érzem magam, ahol turistáskodom, lelassulva nézem mi folyik az utcán, a téren, a házban.tudom, hogy egy idő után eljövök onnan. eddig mindig átmeneti állapot volt.
már nem száz, hogy oda akarom kötni magam.sejtem már, hogy igazán vannak, akikre számíthatok. ölelés nektek, akik őszintén örültök velem.
kívácsi vagyok mit hoz mindez.
ui:
zsíroskenyeret mindenkinek!
kedd, szeptember 19
belátom
hogy lelkem bugyrait jobb, ha pihentetem.
inkább elmesélem, hogy vicces ez a pesti hely.
művtöri teszt:
aggódtam, de minek. bár átfutottam a neoavantgárdot, dehát valljuk be fingom sincs róla még most se. épp gyötrődtem volna műveltségemen, mikor
a csaj mellettem megszólal:
te, hol van a colosseum?
inkább elmesélem, hogy vicces ez a pesti hely.
művtöri teszt:
aggódtam, de minek. bár átfutottam a neoavantgárdot, dehát valljuk be fingom sincs róla még most se. épp gyötrődtem volna műveltségemen, mikor
a csaj mellettem megszólal:
te, hol van a colosseum?
rajzaimat
összeszedegettem, muszáj volt.
odaálltam, lesz ami lesz. a fickó fél perc alatt levágta, hogy mennyit öltem bele a dologba. nem is tagadtam semmit.
zúzott, de közben mégis tanított. és ez jó. szeretem mikor nem ámítanak azzal, hogy de szép, de jó csak azért mert többet fogtam ceruzát a kezembe eddig, mint a szomszéd kati.
"ez a srác is pózolt? - nem.
"a lovak ott táncoltak előtted és gyorsan leskiccelted őket?" - nem.
"ez nem fotonaturális rajz, tanulmányrajznak elmegy."
a végén nem tudtam eldönteni, hogy most elhajt a fenébe, vagy látja, hogy van valami, és methető, fejleszthető a csaj.
mindenesetre elfelejtettem mára, hogy megint olyat mondtam, amit nem kellett volna. és nem is egyszer.
persze jó volt hallani, hogy ne felejtsem el azt a lendületet, amit az egyvonalas rajzok mutatnak, mikor géppel dolgozom majd.
a plakátom meg bejött, és aszondta, hogy ha konzultálnánk egy majdnem tökéleteset tennék le az asztalára legközelebb.
(vannak a tökéletes plakátnak sztenderdjei? ki állította fel őket? :)
szóval kösz. és meglátjuk mi lesz.
mindenesetre élmény volt.
odaálltam, lesz ami lesz. a fickó fél perc alatt levágta, hogy mennyit öltem bele a dologba. nem is tagadtam semmit.
zúzott, de közben mégis tanított. és ez jó. szeretem mikor nem ámítanak azzal, hogy de szép, de jó csak azért mert többet fogtam ceruzát a kezembe eddig, mint a szomszéd kati.
"ez a srác is pózolt? - nem.
"a lovak ott táncoltak előtted és gyorsan leskiccelted őket?" - nem.
"ez nem fotonaturális rajz, tanulmányrajznak elmegy."
a végén nem tudtam eldönteni, hogy most elhajt a fenébe, vagy látja, hogy van valami, és methető, fejleszthető a csaj.
mindenesetre elfelejtettem mára, hogy megint olyat mondtam, amit nem kellett volna. és nem is egyszer.
persze jó volt hallani, hogy ne felejtsem el azt a lendületet, amit az egyvonalas rajzok mutatnak, mikor géppel dolgozom majd.
a plakátom meg bejött, és aszondta, hogy ha konzultálnánk egy majdnem tökéleteset tennék le az asztalára legközelebb.
(vannak a tökéletes plakátnak sztenderdjei? ki állította fel őket? :)
szóval kösz. és meglátjuk mi lesz.
mindenesetre élmény volt.
szerda, szeptember 13
csönd van
tedd, amit szeretnél.
hallgass a szívedre.
és ha semmit nem mond a hang odabenn?
ülök a csöndben,
csak ülök a feszítő csöndben.
hiába a nyüzsgés körülöttem.
helyem megtalálom, és el is vesztem nyomban.
ülni megint a homokban. jó lenne,
de futás lenne az is.
egyszer elfáradok, lerogyok egy kőre és ott ülök majd mellettem.
kit akarok átb...ni?
egyedül magamat. de azt krvra.
hallgass a szívedre.
és ha semmit nem mond a hang odabenn?
ülök a csöndben,
csak ülök a feszítő csöndben.
hiába a nyüzsgés körülöttem.
helyem megtalálom, és el is vesztem nyomban.
ülni megint a homokban. jó lenne,
de futás lenne az is.
egyszer elfáradok, lerogyok egy kőre és ott ülök majd mellettem.
kit akarok átb...ni?
egyedül magamat. de azt krvra.
kedd, szeptember 5
vasárnap, szeptember 3
péntek, szeptember 1
egy-két dolog
nem figyelek különösebben, de egyszerűen ordítanak a jelek körülöttem.
az alkimista és fotótábor óta csillogó szemmel fogadom őket.
döntésben nem segítenek, mert még csak sejtek és nem tudok.
pesti suli megnézése, már hajlanék ezerrel, hogy felrúgjak mindent, mikor a vonat ablakából ott figyel a lapics kiadó autója. debreceni rajz. pesti suli. dombormű a régi gimim faláról, visszaköszön az öreg budai házról.
pszichodráma újra belémfut. miklós száma szigetről, ági meg debrecenből. na bumm. lehet, hogy a kérdés nem helyrajzi természetű. mert a tevékenységek világosak.
mikor már alakul a dolog, megkapok egy ilyet: c.cornix feldolgozás-zenék több csatornából, capoeira cikk találomra, soproni út lehetősége, film.
megnézzem? egyből jön a hang: írta-rendezte sean penn. ezt így mindet 5 percen belül. véletlenül. a filmnél már nem tudtam nemasszociálni. amúgy nevettem egy jót és nem gondolkoztam miért jött ez. és mit kéne ezzel kezdenem.
valószínűleg semmit.
az asszociációimat pedig van bőven mire irányítanom és összeszednem. csak ki ne fussak az időből.
az alkimista és fotótábor óta csillogó szemmel fogadom őket.
döntésben nem segítenek, mert még csak sejtek és nem tudok.
pesti suli megnézése, már hajlanék ezerrel, hogy felrúgjak mindent, mikor a vonat ablakából ott figyel a lapics kiadó autója. debreceni rajz. pesti suli. dombormű a régi gimim faláról, visszaköszön az öreg budai házról.
pszichodráma újra belémfut. miklós száma szigetről, ági meg debrecenből. na bumm. lehet, hogy a kérdés nem helyrajzi természetű. mert a tevékenységek világosak.
mikor már alakul a dolog, megkapok egy ilyet: c.cornix feldolgozás-zenék több csatornából, capoeira cikk találomra, soproni út lehetősége, film.
megnézzem? egyből jön a hang: írta-rendezte sean penn. ezt így mindet 5 percen belül. véletlenül. a filmnél már nem tudtam nemasszociálni. amúgy nevettem egy jót és nem gondolkoztam miért jött ez. és mit kéne ezzel kezdenem.
valószínűleg semmit.
az asszociációimat pedig van bőven mire irányítanom és összeszednem. csak ki ne fussak az időből.
hangulat
alapvetően jó.
talpamon még pesti kutyaszar, fülemben gólyatábor induló. nem mentem bükkszékre mégis kikaptam a vonaton a hangulatot rendesen. és mégcsak nem is kívántam.
mostanában így van ez.
csak vagyok és elárasztanak a dolgok.
talpamon még pesti kutyaszar, fülemben gólyatábor induló. nem mentem bükkszékre mégis kikaptam a vonaton a hangulatot rendesen. és mégcsak nem is kívántam.
mostanában így van ez.
csak vagyok és elárasztanak a dolgok.
a tyúkok közé kakast keresnek
előttem a kép, ahogy a pénzügy-kontrolling osztályról elmegy az egyetlen fiú. a hosszú asztal tele sütikkel, gyümilével. először azt hittem névnapozás. de a könnyes zsepik sehogy se fértek a képbe.
bátorkodom megjegyezni, hogy az álláshirdetés nem jól jelent meg, inkább valami efélének kellett volna kikerülnie:
"szolgáltató cég munkatársat keres pénzügy-kontrolling osztályára magas, jóvágású, egyedülálló, harmincas éveinek elején járó férfi személyében, aki ért a pénzügyhöz és a női szívekhez."
és bátor. de nagyon.
a válogatás mindenesetre ennek szellemében zajlik. azt nem tudom, mihez kezdenek a lányok ha nem jelentkezik egy pasi sem.
de van egy erős sejtésem, hogy az osztály rendszere összeomlik. mert egy csak tyúkokkal teli szoba....
bátorkodom megjegyezni, hogy az álláshirdetés nem jól jelent meg, inkább valami efélének kellett volna kikerülnie:
"szolgáltató cég munkatársat keres pénzügy-kontrolling osztályára magas, jóvágású, egyedülálló, harmincas éveinek elején járó férfi személyében, aki ért a pénzügyhöz és a női szívekhez."
és bátor. de nagyon.
a válogatás mindenesetre ennek szellemében zajlik. azt nem tudom, mihez kezdenek a lányok ha nem jelentkezik egy pasi sem.
de van egy erős sejtésem, hogy az osztály rendszere összeomlik. mert egy csak tyúkokkal teli szoba....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)