hogy akikre szamitottam, hogy olvasnak, nem teszik, ellenben olyanok is erdeklodnek irantam akikrol almodni se mernek...
Egy honapja nem tudok semmit a Szokerol. Azt hiszem az elso legnehezen mar tul vagyok. Es nagyon para dolog van.
Szombaton felmasztam a dombra a Princess Street vegen. Es csak alltam ott az orokke epp lemeno nap fenyeben es boldog voltam. Megint egy tokeletes pillanat.
A tudat, hogy soha mar senki nem veszi el tolem az erzest. Es ehhez nem kell hogy tudjam epp hol jar es mit csinal. Csak van. Es en vagyok. Es boldogsag.
Es lassan be kell csuknom az ajtot. Muszaj lesz.
1 megjegyzés:
Megjegyzés küldése