tegnap lefekves elott megneztem a telefonom, es egy milyen kar hogy igy lett vege, es mindent megtettunk, de nem megy es remeli talalok egy jobbat sablonos smst vart.
ettol megint olyan kicsire osszementem, hogy elvesztem az agy kozepen es nem tudtam elaludni. aztan nagyon lassan kinlodva alombanyoszorogtem magam. a reggel ugyanolyan ridegen fogadott, mint ahogy az ejjel bucsuzott, de szerencsere megcsorrent a telefon, Anya hivott es hallgattam ahogy mesel es toltodtem a hangjaval es elhittem neki hogy minden rendben lesz.
aztan Apa megnyugtato levele vart az irodaban a fenti idezettel.
konnyes szemmel megnyugodva, es lassan elfogadva, hogy tenyleg van ilyen hogy nem megy, osszeszegyellem kicsit magam, mert baromi szerencses vagyok, hogy vannak ok nekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése