a lányomat celebnek fogom nevelni

komolyan eldobom az agyamat.

egyik ügyfelünk reklámfilmjéhez az egyik celeb - akit azt se tudom mi a tisztes foglalkozása azon kívül, hogy helyes pofija van, és időről időre felbukkan idióta műsorokban és nagyon fontos ember (VIP) bulikon, szóval ő - 2 db reklámfilmért egy ház árának megfelelő összeget elkért.

mi a fene folyik itt?

kutyafan

munkámból eredően egyre többet foglalkozom kutyákkal. és egyre inkább úgy látom, hogy lesz nekem is. hihetetlenül szeretetre méltóak és akármennyire dög is vagy, akkor is szeretnek. és ettől persze te is jobb leszel, mert nem lehet a folyamatos szeretetnek ellenállni.

emellett pedig pont annyira emberiek, amennyire még nem sérül az ártatlanságuk, őszintétlenségük. most épp egy hatalmas dándog bökdösi a karomat orrával nyüszögve, mert egy tacskót simogatni mertem. féltékeny a drága...

kutyafan lettem.

kritika

én szoktam a leginkább mondogatni, hogy aki kitesz valamit többiek elé az ezzel egyidejűleg vállalja, hogy kritika fogja érni - akár jó az, akár rossz.

eddig is arattam sikereket a jaj de gáztól, az írjad még-ig, viszont tegnap kaptam nem túl szofisztikált, de félreérthetetlenül negatív véleményt egy számomra fontos embertől, aki tényleg rühelli a blogom, csak azt nem tudom akkor miért ajánlgatja a sajátján.

mojj szívemből szólt itt.

alkoholrendelet

mifelénk zárva vannak a kocsmák este tíztől.
utána néztem, mert tegnapi italozásunk elején parázs vita alakult ki frídhof és kata között, hogy miért is nem találunk nyitva kocsmát mifelénk fél11-kor.

hát ezért.

"A XI. kerületben sajtóinformációk szerint szerdától alkoholtilalom érvényes bizonyos vendéglátóhelyekre, este tíz órától. A rendelet nem vonatkozik az első és második kategóriájú, valamint a szabadtéri zenés szórakozóhelyekre, a benzinkutakra és a bevásárlóközpontokra."

kinek is jár a jéger? :)

végkifejlet

méltó megkoronázása az előbbieknek:

a szerelőbácsi elismerte, hogy "volt egy kis félreértés" és fizessek csak 18.000-et a 19.800 helyett. itt már nem volt kedvem mondani, hogy akkor ugye valójában 14.100. (na ez is milyen már.)

a legszebb mégis, hogy az alulinformáltság drága + gittácska elmehet oda ahova.

elmentem tegnap italozni, mert hogy majd 11-kor jön a biztosítós fickó, számlám van, alhatok sokáig. de persze nem, mert gittácska csenget 8-kor, - oda a sokáig alvás, fáj a fejem, szemem, hagyjon mááár - hogy csak szólni akart, hogy hallotta, várom a biztosítót, de ne várjam szerinte, mert ő már bejentette a kárt aznap és azt is, hogy fixálva is lett a probléma. (miért is? nem az ő dolga, nem a társasházi közös képviselőé, aki direkt ügyesen jelentette be). mindegy ha beszélek vele megtudtam volna, a biztosítós ürge számát és nem lett volna számla után rohangálás, idegeskedés.

tehát jött a biztosító, kérdezte van-e egyéb gond, mert a lenti kárt természetesen térítik, de a wc-tartálycserét nem. csak ha falbontás lett volna. és ha nyitva hagyom a csapot és úgy áztatom el a szomszédot akkor is térít a biztosító.

fasza. tanulság: egyből szerezz be minden fontos telefonszámot, (kellemetlenkedő házinéni-gittácska, biztosító, semmirekellő közösképviselő), ahol laksz. aztán legyél jóban gittácskával, mert úgyis intézkedik, jobb tehát ismerni és akkor hátha előre szól a fontoskodó öreganyja. és leginkább szerezz be egy ezermester férfiembert.

magyar szakik avagy bosszúság a köbön

ajánlom Rijkaardnak.

szerdán kezdődött a horror.
drága gyurkabácsi jött, hogy megszerelje a wc tartályt. azonban a szerkezet a sok korábbi bütykölés és a hosszú évek hatására úgy döntött, hogy elfárad és enged a víz nem kis nyomásának.
úszott minden, gyurkabácsi hívott szegény, hogy elzáratta már a főcsapot, de beáztak az alattunk lévők...
első gondolatom: biztosítás? (egyébként röhej, hogy pont kedd este villant át az agyamon mikor a konektorba dugtam a lámpát, hogy szikrázás nélkül nem tudok már semmit csatolakoztatni és egy esetleges elektromos tüzet hogyan is kell eloltani. és ha el is sikerül van-e biztosítás.)
a háznak közös biztosítása van, és a feladatom, hogy a biztosítós embernek szép tételes számlát adjak a javításról, és szerepeljen rajta a sarokszelep cseréje.

valójában a felmosás, víztelenítés szárogatás semmi ahhoz képest, ami most jön.

drága kicsi országunkban nem egyszerű olyan vízvezetékszerelőt találni, aki számlát tud adni tevékenységéről. nekem a harmadik - ismerős által javasolt - vállalkozó bólintott. persze-persze, tud. érdeklődtem mikor jönnek és mennyibe kerülne. hát olyan 6 -8 ezer ft, de ha tételes számla kell akkor az 14.100.
mondtam rendben, jöjjenek. jöttek, szereltek. közben felhívtam a bizonyos vállalkozót, hogy akkor a számlával mi lesz, ő meg mondogatta, hogy először elvégzik a munkát, aztán kiállítja ő a számlát. jön megnézi mi volt és személyesen átveszi a pénzt. már ez gyanús volt, de rendben, legyen.
a két mester munkavégeztével kérdezte fizetek-e most. 14.100 Ft lesz. mondtam, hogy nem, mert nem ebben maradtunk. erre hümmögött, hogy a papírján pedig az áll, hogy vegye át a pénzt.
persze vállalkozónk nem volt elérhető. én nem adtam oda a pénzt számla nélkül, úgy hogy elsiettek.

ez ugye szerdán történt. ma péntek. közben a biztosító is bejelentkezett és ha nem lesz számlám a javításról, esélyem sincs hogy ne én fizessem meg a kárt. így kellően behergeltem magam, és hívogattam a jóembert, ugyan már mikor kéri a pénzt az elvégzett munkáért.
aztán ma kétszeri telefon kör után felhív hogy kész a számla: "19.800 Ft".
kérdeztem miért is ugrottunk meg ennyire - mikor nem is jött, és nézte meg pontosan mi is történt, és mit kell felvezetni a számlára.
"hát, mert számlával ennyi."

na itt eldurrant az agyam. ilyenkor sehol sincs a hálás virág vagyok mantra. ordítottam hogy mit képzel, ezzel kezdtük, vagy 3-szor egyeztettünk és képes azt állítani, hogy számla nélküli árat ajánlott. egyébként pedig röhejes, hogy én üldözöm, hogy törvényes keretek közt fizethessek. ultimátumot adtam, hogy vagy vasárnap estig jön és átnyújtja a számlát, vagy nem fizetem ki.
nem tetszettet neki. nem tehetem ezt meg.
----
/jé? nem? bizonyítsa, hogy ő szerelte meg. komolyan ha tovább faszkódik megmondom, hogy sosem láttam, mert úgy tűnik neki a szóbeli megállapodás mint olyan nem létezik.
----
és nem erről az 5 ezer forintról van szó. szarom le.
hanem arról a fajta mutyizásről és őszintétlenségről, ami itt megy.

világos volt mit kérek, ha azt mondja az elején, hölgyem 20-30 ezer Ft között lesz még nem tudom pontosan erre számítson. egy büdös szavam nem lett volna.
/eleve nem értem, hogy egy standard tartálycserének miért nincs fix díja.

komolyan röhejes.

őszintén szólva nem csak az átb@#>ˇ%ás miatt vagyok mérges, hanem, mert nem tudok ilyenkor nyugodt maradni és szép csendben elmondani miért nem tisztességes ez a dolog úgy elküldeni a halálf@#'ra, hogy még meg is köszönje.

eh. vasárnap estig gyakorlom ez utóbbit.
amolyan mosolygósan kedvesen kifizetem és megemlítem, hogy a számlát nem adás bájdövéj törvénybe ütközik, és sajnálom, hogy ezt kellett tapasztalnom, mert kedves ismerős ajánlotta és az egész fürdőt magukkal szerettem volna felújítatni. de a hitelét elvesztette. köszönöm együttműködését tisztelettel. agyő. és mikor kilép az ajtón hívom az apehet.

érthetetlen

a kommunikáció rengeteg csatornája, formája létezik manapság.
mégis azt látom, hogy az emberek ettől nem hogy kreatívabbak lennének, hanem inkább elbutulnak, ha ki van kapcsolva egy telefon, akkor nem próbálnak másképp kapcsolatba lépni egymással.

hiába a lehetőségek tárháza: interneten keresztül telefonálhatunk, zenét, cikket, képeket oszthatunk meg, egyszerűen írhatunk pár sort, és ha nem vagyunk hívei a virtuális öleléseknek, még mindig ott cím kinyomozása, a csomagküldés, virágküldés és ne feledjük a személyes interakciókat.

az emberek kezdenek ismétlődően ablaknak csapódó rovarokká válni, vagy igazából nem is akarják elérni azt a bizonyos másikat?

noreply és recession rescue

mostanában velük levelezek. lassan egy egyszerű kérdés feltevéséhez is regisztrálnom kell rettenet sok adatot megadva a 2 jóváhagyós linkre kattintós procedúra keretében. így levelező rendszerem fogadja a jobos hírleveleken kívül - magyar, holland, angol - a noreplyok által ízesen megfogalmazott csodákat és emellé még újabbak köszöntgetnek: recession rescue tárggyal.

ez amolyan tudjuk, hogy szar a helyzet, de ha esetleg elfelejtenéd, nesze itt van az arcodba, van kiút.

hát kérem, én nem keresem amíg nem muszáj. struccpolitikus lettem.

amerikai szépség sokadjára

ez a film mindig jó apropó arra, hogy észbe kapjak és gyorsan megszabaduljak olyan helyzetektől, emberektől, melyek frusztrált pinává tesznek.

mert nagyon nem vicces nemjófejnek lenni.


updated: még nem sikerült teljesen.
nem tudom mi zavar. leleteim eredménye túl jó, bár a vas tényleg eléggé hiányzik belőlem, meg a fehérvérsejtek is sokasodnak, de ettől eltekintve egészésges valék, mint a makk.
szóval lehet, hogy a munkám bizonytalansága, vagy az esti torna tesz nyűgössé mert közölték hogy diétázni is kell? vagy mert nem érek el valakit akit két napja szeretnék?

no csoki?
ki van zárva.

bababolt, kicsi az ország sokadjára és egyéb közhelyek

hétvégén kísérgettem a finishben lévő kismama barátnőmet. a szőnyeg az új szobába és egyéb babakellék vásárlás részleteitől megkímélek benneteket, de az már biztos, hogy egyes boltok nem akarnak szőnyeget eladni hiszen ártól mérettől függetlenül hatalmas halmokba rakják egymásra a kínálatuk egyes darabjait, melyeket kissé sem edzett virsli karjaim nem igen bírnak emelgetni. így esélytelen a válogatás, ergó nyer a kicsit drágább, de könnyedén átlátható rendszerű bolt, ahonnan is beszerezzük a tökéletes darabot.
a másik ami biztos, hogy bababoltot nyitni legalább akkora üzlet, mint esküvőkkel, vagy temetésekkel foglalkozni.

cserébe a kíséretért kaptam ebédet, délutáni alvást és egy meghívást grillezésre. a budai dombon szerzett iszonyat olcsó albérlet tetőteraszáról a kilátás lélegzetelállító volt. onnan elviselhető ez a város. nagyon is. és én is, mert csak ültem és néztem mosolyogva a panorámát. értelmes, kedves emberek, akik ugyanannyira ne tudják mit és merre, de ettől függetlenül jól vannak. emellett megismerkedtem gimis osztályfőnököm keresztfiával. kínosan érintett volna ha egy szebb, jobb oldaláról mesélt volna, szerencsére ugyanannyira kedvelte ő is, mint én.
hallgattam még 6-7 éves kapcsolatok felbomlását, babás sztorikat és rájöttem mennyire jó nekem.

jól vagyok.
fogalmam sincs mi vár még rám, de érzem hogy jó lesz.

a jövő nemzedéke

eddig makacsul eltoltam magamtól a gondolatot miszerint vannak nálam fiatalabb, talpraesett emberek, akik majdan veszélyt jelentenek rám nézve mint munkaerő és mint nő.

ebbéli aggodalmam mértéke azonban a napokban radikálisan csökkent és már nem zavarnak a fiatalok. legalábbis nem ezért.
----
a ZP-ben kortyolgatva a sörömet néztem a zömében épp a ballagáson túlesett lányokat. katával megállapítottuk, hogy mint kis rovarok zizegnek, vihognak. pont emiatt meglepő, hogy egy ritmusosabb számra felpattannak az asztalra és az előbbi kis szemüveges rovarka lapdance táncosnőt megszégyenítve vonaglik. és eztután ismét teljessé lesz a kép, ahogy egy fickó közelebb lép és megszólitja, ismét előtör a vihogi, semlesütő icipici szürkevagyok kislány. és bár tökéletes a smink, a frizura, valami hiányzik, ami e lányokból női egyedet varázsol.
-----
ma reggel a buszon két igencsak ambíciózus egyetemista - á nem, max fősulis lányka társalgott eképpen:
- a bátyám mesélte, hogy milyen gyökér emberek mennek interjúzni. nagyon gáz. meg se tudnak szólalni... odaadta a srácnak a telefont, hogy adja el neki, az meg csak nézett. nem tudnak ezek lószart se.
- ja igen, gáz. na majd mi.
- meg a bátyám kivesz most egy irodát, rendes irodaházban - hatásszünetet tart - 100-ért. és bár kisebb lesz az egész mint ez a busz, de lesz külön szoba órákat tartani. az árban benne van a telefon, az ingyen üdítő, meg van még benne minden lószar.
-hű vegyünk ki mi is egy olyat.
-mit? irodát? oké, az király lenne. és majd mi megmutatjuk hogy kell ezt.

oké. mutassátok.
az ilyen és hasonló esetek miatt nem aggódom már.

majális

séta a fűben mezítláb, virágrajz fogyatékkal élőkkel, őértük, énértem, vásárlókörút, anyák napja, száll az ének telefonon nagymamának, anyának skypon át.
és minde jó mellett megérezem a belsővihar előtti csendet.

ezt eltakarandó szép zene (a képektől és a giccstől nem kell megriadni), csak a dallam miatt került ide: