lábjegyzet

"ertelek altalaban, de nem konnyu smaci-kedved osszegyurni melyerzesu melankoliaiddal." mondotta gy.

nem hittem volna, hogy csipásan alkotott 3 perces bejegyzésem ekkora hullámokat kavar majd. a smaci kedvem pedig az enyém. az is én vagyok.
egyébként pedig a hangulat arról szólt volna, hogy burokban vagyok érzelmileg, mert szeretve vagyok és nem számít semmi fizikai dolog, csak meleg szívvel megyek az arctalan tömegben. és a tömeg nem tehet hozzám, és el se vehet tőlem semmit.

mindegy ezt én éreztem és értem csak.

efott elmúlt

de nem nyomtalanul.
ülök a gép előtt, hajnal 6-kor. összefolynak a napok, a rövid alvások, az aggódások, a kórházlátogastások, a törődések, a játékok, az élmények és a késdöfések.

a fesztivál most teljesen más volt. napfelkelte ahogy hajtunk az üres úton hazafelé.
kavarog a fejemben a sok kép, szín, mosoly, és kemény szó.
nem tudok most mit írni.

hangulatok, emlékek:
hosszú két éjjel, későn megyek haza, nézem az eget. rengeteg csillag odafenn és eszembejut, hogy skóciában nem lehet ennyire csillagos az ég, jó rá gondolni.

két süket leány énekes táncos produkciója. be akarják vonni a nézőket, akik jelen esetben az ilyen-olyan mértékben italos fiatalok. para van, nem mozdul senki.
aztán a semmiből érkezve megtöri a jeget két fiú. innentől egyre többen bevonódtak. nézem az arcokat, érzem a sajátomon, hogy csillog a szem és nincs sajnálat, csak tisztelet és csodálat.

átvágok a gangsztáék backstage-n, csak a rövidítés okán. :)

sötét van még, sülifiúék keverik a zenét és a tömeg nem megy sehova. állok, arcomat csapja az eső, körülöttem lélegzik, pulzál a tömeg. szabadság.

egy arccal, aki a mire gondolsz? kérdésre a csacsogó barátnőjének ennyit mondott komolyan gondolva: "arra, hogy ha feldarabollak, beleférsz-e a táskádba." beszélgettem, és eszembejuttata, a szókimondás nem egyenlő az őszinteséggel.

és egy félreértés. vagy nem az. értelmezni valamit, amihez nincs hangsúly, arc, szemvillanás, gesztus elég nehéz, pláne hajnalban, 3 kvatro után. bekapcsolt a kiálts farkast effektus. annyiszor mart belém az ezeleveszarlesz-nemkellez fogával a búsképű, hogy most már vérzek is.

telefonom alszik. feltűnő a nyugalma az elmúlt egy hét után.
megyek én is.

a többi mesét majd élőben. mert van rengeteg. pl. a zöld sztori.

gyorsjelentés

efott. van, megy, pörög. sajna többször nélkülem.
még a tegnapi névnapozás is átfolyik a mára.(ismerőseim furcsa köre tartja számon e neves napot és él a felköszöntés rítusával. leginkább azok, akiknek mostanság eszébe jutottam ilyen olyan okon, pl morrisons 0210)

megbírkóztam a mikrofonnal és egy órás kerekasztal beszélgetést vezényeltem, mely asztalnál csak ketten ültünk - egész jól ment, olyannyira, hogy ma folyt. köv. :)

hajnalig beszélgetés lehúzó film mellett a kapcsolatokról. olyanjó, hogy nem én panaszkodom :) kedves és értékes emberek körülöttem.

színelőadások az egész jujj de amatőrtől kezdve az aztakvra-ig. ez utóbbi szereplője vissztért a helyszínre. mosolygás.

rég látott ismerősök. és már nem ugrik össze a gyomrom egyiktől sem. többnyire idegenek már.


de leginkább erről szeretnék jelenteni:
a tegnap éjjel. a hangulat. fesztivál, megyek egyedül a tömegben árral szemben ismeretlen mindenki. burokban vagyok. kedvem van lesmárolni minden 5-dik helyes srácot és feljegyezni a reakciókat.

jó reggelt!

mosolygás.

találtam valamit

egy fiút, aki hihetetlenül gyorsan fontos lett nekem.
jött, mesélt, elkapott, megrágot, és kiköpött.

és az egészben az a legszebb, hogy még hálás is vagyok neki.
felhívta a figyelmem, hogy nem jó felé figyelek.
szeretem.

de ez az egész igazából csak történik és elmúlik, mert nincs mersz, nincs talaj.

minél többet beszélek róla, annál inkább zsugorodik az az erőtlen csoda, ami észrevétlenül bekúszott közénk.
nevén akarja nevezni - alapvető emberi igény az ismeretlennel való szembesüléskor.
hát gyerünk essünk neki. szedjük szét ízekre. de ezzel együtt engem sem talál már itt.

ez van most.

holnap állj

még nem éltem meg a mát sem.

hajnali semmitmondó szóáradat

ez a nap is hosszú volt, reggel fél9re bent kivételesen, utána hillendnólton és dejó hogy nem ott vagyok és nem olyan főnökkel. meleg van, klímás taxi "a" kategória (tudtad hogy ugyanannyiba kerül mint a rozzant?) nyalókatéma. sziporkázom kialvatlanságomban és az előző éjjeli városligettől.
visszairoda mindenféle a nyakamba utána eger, tépünk 240-nel oda se merek nézni.
visszafelé meglepetés, lelassít a napraforgó föld mellett főnököm és főnökeim törnek nekem egy szépet. mosolygás.

visszaérve nyakamba újabb munka minek árnya ott lebeg rég, efott úszik, éjszaka kezd lenni,
shannon van, de nincs. felemel aztán földrenyom a valóság, meg az hogy már az exének is megmondta hogy nem dugja haza a képét még két évig legalább. a tény nem valami felvillanyozó. de fokozható: ki a toszt érdekel mit mondott az exének? most velem beszél vagy vkihez aki már még nincs?

szeretés van rajtam, de hús, vér kell.

aludni kéne. huhh. és még a felét el se mondtam. hosszú végetnemérő napok. holnap állj.

hazajött tesóm

és ráébredtem, hogy
ugyanazt a jelszót használjuk. micsoda kreativitás.
végre megmutogathatom neki a dalszövegeimet. pl.: a hey baby, i love you kezdetűt.
simán eladható, a reklám meg elintézve.
jó volt míg enyém volt a lakás, de most, hogy itt van megint és takarít, meg morcog és mesél-nem mesél rájövök, hogy nagyon jó, hogy van.
és nem akarom sztereotípiáim közé gyömöszölni.
hazajött tesóm!

ui: a nyalókás hangulat oldódott kicsit. kicsit.

here without you.

sírás van rajtam. sajnálom.
ez egy elb.szott nap.

nem akarok többé álmodni.

egy átlag lány akarok lenni, átlag munkával, átlag pasival, körömlakk problémákkal. annyira fárasztó vagyok, hogy egy nyalókát dugnék a számba és feltenném magam egy repülőre afrika felé. vagy tibetbe.
még álmodni se tudok rendeset. olyat amitől nem fakadok sírva reggel,
vagy olyat amit erőm is lenne megvalósítani.

utálatos nyafogógép.

Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.

Akkor ez is kipipálva.

híreim

adós vagyok sok történettel. de mint ismertek, nem szeretek utólag megírni dolgokat. hosszan semmiképp.

munkafronton jegelve a kérdés
egész héten költözés, festék választás,
főnökkel smartban beszorulás a babszákfotel alá, nevetés
pakolás, asztalnál elalvás, ügyfelezés, stressz

meséket kapok telefonon át,
és az utóbbi idők legkomolyabb bókját.
ha pedig begörcsöl a gyomrom a félév után esedékes sajtburgertől, van ki fogja a kezem.
mégha nincs is.

gy és haboskóla realizmusa le-lehúz, de tudom, hogy nem akarnak rosszat, csak nem akarnak megint annyira szomorúnak tudni, mint voltam sokáig.
a szerelem kérdést akkor sem tudom ésszel nézni.

volt még házibuli, ahol még büszkék is voltak rám, ki a külcsínyre, ki a belbecsre.
találkoztam egy képregényíróval, épp rajzolót keres :)
előre hozott végkövetkeztetésem 2007 -re: tizenhét évesek mindig is létezni fognak. és szépek és okosak. ideje megszoknom.
és lehet van barátság, ami nem bírja el az együttalvásokat

apróságok:
hajam sötétül, fűben sokat ülök megint, rajzolni is megjött a kedvem hétvégén.

és jön ildó pestre!!!!!!!!! juhééééééééééééééééééé!

munkahelyi szituáció

történt, hogy a leány, akinek bár agya van, esze mégse sok, kapott egy kérdést. attól, aki jelenleg a kenyérre valóját adja neki és ördögi mosollyal okítaná.
a lányka forgatja kérdést a fejecskéjében és mint jóravaló tyúkocska kikottyantja egy harmadiknak min töri szép kis fejét.
a harmadik, aki szintén érintett a tyúkocska sorsát illetően, égtelen haragra gerjedt, mert a háta mögötti ügyködést nehezen viseli, mint bárki.

aki a kérdést feltette csalódott, mert erre nem számított. a tyúkocska nem elég okos, vagy nem elég csendes.
a tyúkocska pedig azóta csak ül csendben és csak agyal.

félretéve bugyuta analógiámat, ma ördögszemű főnök behívott magához, aztán csendben azt mondta: még mindig nem érti hogy történhetett mindez. elb.tuk ő is, én is. próbáljuk jóvátenni, és dolgozzunk együtt továbbra is. emberek vagyunk.

rossz érzésem van, mert kiadtam valakit. de tulajdonképpen sunyin kavart. atyaég.
kezd cserben hagyni erkölcsi értékrendem.

elképedtem

itt ülök kb. 24 perce és nem találom a megfelelő szavakat. sokmidenre nem.
pl. arra ami folyik dubaiban.
gy és haboskóla ott jártak és egy töredékébe belepillanthattam. félelmetes, érthetetlen, ennyi pénz és erre... köszönöm fiúk, és jó, hogy itt vagytok megint.
az est folyamán a vörösbor néhányunkat átöltözésre kényszerít, amit én cseppet sem bánok. tulajdonképp a hugica ruhásszekrényében való turkálás lehetősége csábított, mikor kértem egy takarót és maradást. na meg a reggeli kakaó. ;)

aztán arra sem, hogy mesélek egy fiúról, akin régóta először éreztem valamit. iszonyat sebességgel kezdett érdekelni.
és igen. itt jön a kaki. mert mielőtt szárnyaltam volna, lapot adtam (?) és kaptam. nem igazán értem mi a tosz és milyen lapok.
nem tudom mit hittem, de azt hiszem minden okom megvolt örülni.
per pillanat ezt érzem: fáj az arcom, rámbaszták az ajtót.
sírni volna kedvem.

aztán eszembe jut, hogy ácsi. már szárnyalni van kedvem. és bár fojtogat csalódottság, de jó úton járok ez biztos.

túlalvás

és igen, kérem tisztelettel, lehetséges. átaludtam az egész hétvégét, minek eredményeként (vagy másnak is talán?) reggel fél5kor kipattant a szemem és azóta is pörgök mint egy búgócsiga.
és fárasztok mindenkit kegyetlenül.

ezenkívül elgondolkodtam. talán nem kéne. olyan jól ment eddig enélkül.