hazafelé a velencei tó

partján kávézás. keresés. keressük a régi telket, és távolságot.
a kávé felett megtört egy határ, ami megmutatta, hogy de jó lenne még közelebb lenni, de a fiúk játékszabályai eddig nem engedték az együttcsajozáson túli köteléket.

megérkezvén

újra látom őt. hány év után is? kettő talán. csak nézem, megnőtt a haja, vékonyabb lett, mesél kicsit. de van valami szomorúság abban, ahogy mondja jól él bécsben, jobban mint itthon.

reggel fogmosás közben végre megjön a régi hang. fáradt mosollyal hallgat. ő sem érti. én sem.
azt is mondja, én tartottam össze anno valamit a családban. lehet. de az már nincs.
utamra enged, hogy éljek. remélem nem veszítem el őt is.

nevetős, melegszívű, kemény lány.

autóban a bakony felé sötétben

kavargunk péntek este. tesó navigál (gy) pedig egy idő után apu szerepben türelmetlen lesz.
hátul bölcsen hallgatunk mi nők, illetve én hallgatom, hogyan is húzzák ki horgolótűvel a visszereket, vagy hogyan öntik a sebbe a flakon fertőtlenítőt, ha már perforált a vakbél. rosszul lét megjött.
én kérdeztem, az igaz.

kommunalapító kényszerem

nem tudom mi ez mostanában. épphogy ismerősöket hívok buliból szökve, aludjon nálunk.
két dologból van gond.
ha valaki félreérti, és nemet mond.
ha valaki félreérti, és igent mond, de tényleg csak a tisztaszobát kapja.

meg mosolyt és kávét.

miért a múltban élsz? jött (gy)-től az elementáris erejű kérdés. márcsak azt nem tudom, hogy mire gondolt pontosan. a múlt az arra való, hogy kísértsen. meg kérdőjeleket dobjon hozzád, mer valamit nem tettél meg még.

a fiú játszási kedve nagy. bár a tiszta játékról mások az elképzeléseink.
egyszer ő túl részeg, máskor meg én vagyok túl józan, de majd csak.

megjelent egy nem jövök zavarba sapka, csíkos mosollyal.
mondott egy jót. nagyon jót.

foszlányok

az idő csak folyik. ezért megengedtem magamnak női mivoltomból eredően egy kétségbeesést.
ez odáig vezetett, hogy tegnap cigivel! a számban macifröccsel a gyomromban rohantam a busz után, ami majd elrepít a koncertre.
iszonyat jó volt. harmadik sor, utolsó sor egyre ment.
gátlások, parák oldódtak, talán túlságosan is.

így higgyek a szerelemben? ejj-ej.
lehet, hogy az. csak az egó ismét felülkerekedik és a "hozzunk ki minél többet egy életünkből" győz.

kérdés milyen gyakran történik mindez, és meddig tart a kábulat?

...úgy a jó, ha nincs semmi rizikó,
üres a szív, de hajt még a libidó..

...annyi minden bajjal kell még megküzdenem
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem...

...lehetne bársonyos minden éjszaka
de Isten ostoroz, s hajt a vér szaga.
hiába menni kell, a csengő csilingel...

megyek ide és megyek oda,
lassan eljutok valahova,
de ha nem, hát az sem érdekel.,

kemény a ma reggel.

egy jó ideje álmodom újra

sokat. színeset. furcsát. legutóbbi termés:
volt wc, ami dugulás miatt kiöntött és pink színű fáslik úsztak mindenfelé.
aztán gombócemberek jöttek-mentek és sehogy sem érezték, hogy ez gond lenne.

gyermekkoromban a visszatérő elem a zuhanás volt. aztán egyszer földet értem. azóta nem álmodom zuhanással.

most visszatérő alak van álmaimban, aki viszont túl valóságos.

álomfejtők, ti jöttök.

kifolyik az idő a kezem közül

ezért, csináltam magamnak egy ilyet: 26 óra alatt
hamentem debrecenbe, lakcímet átirattam, orvosnál voltam, ajándékot vettem, fodrász majd kozmetikus, bakelit kv, ügyvéd, este vacsora apával, másnap orvos, ruhavasarlás, anyához beugrás iskolába, nagyikánál kis rendrakás ebéd, majd újra itt fent a suliban.
ilyet is tudok.

de holnaptól, megint jön a semmi, a várakozás.
de legalább olvasok. (burgess: egy tenyér ha csattan.) ez is vmi.

lovakról

szóval az úgy volt hogy katalány elhívott nézzem meg a lovát, meg amúgy is próbáljak vmit kezdeni lóháton.
egyre inkább megteszem a dolgokat és igyekszem keveset agyalni rajtunk, így hipp-hopp csutakoltam, lestem, próbáltam a rezgő térdeimről tudomást sem venni, majd felmásztam afrikára (honnan-e név?)
séta. elég jól ment. bár a ló tökhülyének nézett az fix.
hiába, számomra hihetetlen, hogy egy élőlény hátán ülök, mozog, izzad, prüszköl.
ügetés. itt jött az a rész, amit már elmeséltek helyettem. (premier plánban nézhettem végig, amint katalány megküzd az igencsak erőfölényben lévő pacival, aki még életében nem volt futószáron vezetve és most sem volt kedve hozzá.)

afrika elszaladt. pont felém egyébként. impozánsnak impozáns volt, de nem tetszett az erőfölény ilyetén kifejeződése.
mindez után hoztak nekem egy kb. másfélszer akkora lovat, hogy akko' ezen próbálkozzam. normálisan itt mondja az ember, hogy na nem. nem mondtam. felültem erre is.
részletek nem érdekesek, a lényeg, hogy tanügetés gáz, felemelkedős verzió nem is olyan nehéz, csak koncentráció kéne kicsit, meg ritmusérzék. előbbi nincs.
majd lesz.

csillogó szemmel (én mindenképp) sétáltunk a fáradt nap fényében valahol bp határán kígyócukrot tömve a szánkba.

"az ember nem megy bele az előzőhöz hasonló szinvonalú kapcsolatba hacsak nem reménytelen aggszűz és 40éves."
na akkor itt a bibi.

nekem se tűnt fel

hogy nőnap volt tegnap. ennyit a lovagokról. az összes elmehet ahova gondolom. no meg a barátaimnak se tűnik fel hogy nőből lennék. valamit nagyon nemjól csinálok az száz.

elbszott kedvem átfolyt a mára is, hiába volt tegnap egy kis wb intermezzo.

betettem az összes sírós zenémet, melynek eredménye, hogy a maradék smink ott figyel a szemem alatt. legalább trendi vagyok.

háromszor vágtak pofán tegnap a wbben.
elsőként egy ismerősbarátféle lefejelt, direkt. a púp a homlokomon gyönyörű.
aztán katalány lekönyökölt ahogy úszott a zenével a tánctéren, így a szám is feldagadt kicsit, ami nem gond, de eleve se kellett bele szilikon.
majd harmadjára egy srác, aki köcsögnagy mellénnyel vágta szét az undorító vörös műanyagszalagot.

de ennél még jobban fájt az mikor a gyökér netcaféban az iq-harcos apuka felpofozza a kislányát, mert megkértem, hogy foglalkozzon ugyanmár vele kicsit, mert csaknem kéne, hogy a táskámban turkáljon negyedórája cukor után.
elhagyva a helyszínt még hallom amit a csúcsapuka vigasztalja bőgő gyermekét: "látod, a néni nem ért téged, mert nincs még neki babája."

anyád.

az emberek belealusszák magukat a tegnapi holnaputánba.

felismerés spontán

sörözés közben.
meglógok a suliból, ejnye, egy polis arc ismét az asztalnál (vigyázat ők mindenütt ott vannak).
ahogy beszélgetünk helyettem mondja ki, amit én is érzek, s ami miatt meggyőző erőm elhagy az interjúk során:

nem való nekem ez a reklámszakma, mert hányok bizonyos dolgaitól.
most ilyenkor mi van?

megyek felhívom a hoszteszügynökséget.

clockwork orange

már tudom értelmezni a film plakátjait, mert a könyv alapján nem nagyon ment.

rég olvastam anthony burgess könyvét, de nem erre, nem így és a befejezésre sem ekkép emlékszem.
kubrick keményített, élvezkedett rendesen. de bejött.

sütés főzés

nagymamával az egyik legjobb dolog, hogy feltöltődjek.
optimizmusa és egyszerűsége egetrengető és kihat rám is, ha akarom, ha nem. (pesszimista bonyesz embereknek különösen ajánlom.)
megélt sokmindent, tűrt, a világ suhan vele, de ő nem ilyed meg semmitől, bízik, még nagy betegségét is leküzdötte. szeretném, ha lenne bennem belőle is egy kevés.

a délután végén a tenyeremben egy tálca sütemény, amelyet én gyúrtam, tepsiztem, törtem, cukroztam, kevertem, kentem, vártam, néztem, nem felejtettem ki és rászórtam a tetejére. ő csak hagyta, hogy csináljam és szelíden terelt.

egy megvan a hosszú listából, melyenk titkát szeretném megfejteni, és tovább örökíteni az utókornak. kell ez nagyon.

dejóisez.

nem akarok soha netről letölthető önmagát megcsináló sütiket gyártani.

otthon újra

fincsi leves barátok közt. lelkem nyugszik kicsit és bár ők haladnak szépen a van munkám, párom, közös lakásunk, lassan esküvő és gyerek is lesz nemsoká úton, odasúgja nekem a lány, hogy engem is van miért irigyelni...

annál is inkább mert egyszer az én utam is arra vezet.
majd.

lassan indult az este pénteken

ismét egy remek példa arra, hogy a nem akarok igazán bulizni ma este de meglátjuk hangulatnak, a hajnalig tartó tivornya és idegen lakásban ébredek másnap folyomány a vége.
suli után tobzódás egy apacuka nevű helyen, (gy)nek beolvasnék, de nem lehet, és asszem nincs is értelme, tévelyeg ő így is eléggé. helycserés támadás katalánynál, amely fordulatot vesz valamikor a wb-ben.
én ezt már nem követem, mert felbukkant egy sosem ismert ismerős. ő egyébként az, akinek a meglepetéspartiján voltam még rég a morrisonsban. vicces ez.
régóta az első hímnemű egyed, akivel képes vagyok beszélgetni.

együtt reggeli, kávé cicás tejjel bocis tálból.
jó hangulat a mesterutcán végig, borongós, nyirkos minden, mint odabent, de most valahogy nem bántam.

és jön a telefon (gy)től hogy beszóljon. mire fel.

a gondolat azóta

pihen a fejemben.
ha egyszer voltál szerelmes nem engedheted az érzést. kell az új tárgy neki, mert egyébként felfal és kényszerít, hogy becsapd magad és kapj a múlt után. mert ott, akkor jó volt és tudtad, érezted. most nem érzed és félsz.
nézem az amorf izmot (morrisons0210), a pilótát aki megszólalásig szép, a festőt és tudom, hogy a történet csak ismétlődik, ugyanaz és persze mégis más (közhely királynő vagyok ismét).

további fejtegetésekre nincs kedvem. aki ismer úgyis tudja.