péntek, november 18

szoval amikor nem aggodom azon hogy ferjem honnan lesz nekem valaha meg gyerekem meg hol mikor, vagy azon hogy a szeretteim egeszsegesek-e vagy betegek, tovabba hogy kerek 10 nap mulva ki kell koltoznom es meg nem latom krisztalytisztan hol fogok lakni meg kivel, meg hogyan is tovabb, akkor igazabol jol erzem magam.
szeretek itt elni, rengeteg jo dolog tortenik velem, amirol sosem irok, csak obegatni jarok ide.

szep itt, jo itt, es mar arrol is letettem, hogy a barataim meg a csalad valaha kijon ide. tulajdonkepp meg mindig sajnalom kicsit, hogy ennyire nem vonzo szamukra megismerni hogy hol elek es vajon a dac, a csakazertis, meg a valtozastol valo felelem mellett ugyan mi az, ami engem itt tart.

jo itt, mosolygok sokat, masokat mosolygasra kesztetve, meg peldaul, sutemenyt kapok, viragot kapok, torodest kapok, elmenyeket, hataraimat feszgetem es nem is veszem eszre... csak nagy nehezen.

szoval jol vagyok a panikolastol eltekintve.

es most elmegyek madridba.

2 megjegyzés:

e írta...

kurva jo ez a blog! gratula!

macs írta...

hat ize. koszonom bar nem irodik mar rendesen. :)