nem tudok mar megint semmit se, nincs meg a biztonsag erzese, hogy minden rendben lesz, hogy nem kell beszarni.
azon tunodtem hogy ha vajon egy napos helyen lennek akkor is ilyen nehez lenne a tel?
fogjuk a telre persze.
de megint hisztis kislany vagyok es megint a mit nem akarok szem szogebol vizsgalom a dolgokat, pedig ideje lenne arra koncentralni mit szeretnek.
valamiert ez nem megy mostanaban. persze hatarido kozeleg, nyomiz hogy ha penzugyi iranyba mennek tovabb most kene lepni egy heten belul es penzt raaldozni stb stb. es persze nem nagyon akarom en azt. a grafikussagot akartam aztan azt is feladtam.
megmondom oszinten megrekedtem. ez odaig fajult, hogy tegnap este a mosolygos egyutt leves helyett, a madmen xedik resze utan (mert most ez megy nezzuk renduletlenul) fogtam magam kimentem a furdobe es elkezdtem sirni. ereztem hogy nem lesz ez jo mert minel tovabb tart annal inkabb nyilvanvalo lesz ez, de hat csak nem maradt abba. igy kenytelen kelletlen igy visszamantem hozza, o meg jol megolelt, kerdezte mi van aztan mivel latta hogy itt nem lesz meseles, csak olelt szorosan amig el nem csitultam mint egy gyerek.
vajon mikor lesz olyan hogy nem aggodom majd a jovo miatt tenyleg es nem csak papolok rola?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése