az elmult heten tul estem ket turnus festesen, mostanra mar egesz turheto a lakas, lassan merek vendegeket hivni. a masik festes jotekonysagi okbol esett meg, egy napra elszabadultam az irodabol. bajba jutott nokon segito szervezet kis villacskajat kellett kisse helyrerittyenteni. (itt rengeteg alapitvany mukodik jol. komolyan el kezdek nezelodni valami ilyen iranyban.) vicces, minden nap egyre nehezebben jarok be, kezdem eszrevenni a kollegak intrikait, melyet eddig sikeresen ki tudtam zarni, de kozben alig varom hogy valahol biztos melom legyen.
vasarnap megtartottam az elso klasszikus szakitas utani napomat, merthogy ilyen eddig meg nem volt. sosem voltam egyedul vagy mindig volt valami eletbevago, amiert kuzdenem kellett. egesz nap bugyiban, poloban fekudtem a kanapen filmet nezve fagyit, csokit majszolva (azt lattam igy kell),es javareszt aludva. a macskaval versenyaludtunk. az alvas kiraly megoldas, ha sirnod kell.
ma reggel pedig leultem a napfenyes konyhaba az asztalhoz es elkezdtem irni. kiirtam magambol mindent. eredetileg level volt, de nem vagyok benne biztos, hogy valaha postara adom.
szeljegyzet: a nagy elmelkedesben eszebejutott a kerdes: mi a fajobb, szembesulni hogy mar nem szeretnek, vagy rajonni, hogy mar te nem szeretsz? meg nem tudom a valaszt egyelore...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése