figyelem - picsogas felsofokon, avagy remelem a mostani havi jarat hamar elhuz

mert nagyon nem birom elviselni se magam, se a vilagot.
ilyen hulyesegek jutnak eszembe, mint, hogy hazudozni magunknak lehet, de leginkabb magunkkal bszunk ki, es az ido meg rohan.

aztan meg olyannal folytatom, hogy (ma megneztem inception-t es tetszett, de leginkabb azt emlitenem meg - azon kivul, hogy kell nekem is egy porgettyu -, hogy hopp-hopp, a tudatalatti turkaszasa mindig szulo-gyerek kapcsolathoz vezet) es akarhogy csurheted csavarhatod, hogy meg nem nottel fel, meg felnottel, a valodi kerdes valojaban az, hogy mit, miert teszel. azert, mert elvarjak es meg akarsz felelni, vagy pont hogy nem akarsz megfelelni, es direkt nem azt csinalod, amit kene, (a ketto gyokere nyilvan ugyanaz) vagy tok szerencses vagy es le tudod vetni az elvarasokat es tenyleg csak sajat magad dontesei szerint elni. persze ez utobbiban nem hiszek, mert ezen dontesek is gyokereznek valahol melyen, ott lent, a tudatalattitban, es eselyed sincs kigyomlalni oket onnan.

valoszinuleg megint csak a tulerzekenysegem mondatja ezeket velem, de jelen pillanatban oszinten nem szeretnek en lenni.

csak ugy fogni egy tisztalapot, es nem figyelve az ido, az anyagiak es egyeb nyomasara csak elkezdeni egy meroben uj tortenetet.

vagy inkabb csak hagyni a passzivitast, varni arra hogy a dolgok elrendezodjenek, nem aggodni tobbet feleslegesen szarsagokon, csak venni egy nagy levegot, oszintenek lenni magammal es masokkal, es vegre megint erezni hogy elek, es nem csak nezni ahogy elmegy az eletem, es en elfelejtettem benne lenni.

tenyleg borzasztoan nyuglodom.
remeljuk kialszom holnapra.