hihetetlen

de van egy ember, aki optimista, erőtadó gondolatai vannak, élvezi a végletekig őszinte mivoltom, és állandóan azzal van megáldva, hogy mind ezt én indítottam, én belőlem jön a szeretet és a melegség ő ezt csak visszaadja.
és megtanít korival megállni az éteren keresztül.
és olyat mond, csak úgy mellékesen, amivel napokig elvagyok mire megértem és szebb a világ tőle.
ez valami majdnem tökély?
perszehogy az egésznek semmi értelme, ő már megélte élete nagy részét én pedig még a nagyrész előtt járok. remélem :)

következtetésem viszont szívderítő:
ha létezik egy ilyen ember, csak akad még egy hasonló.
ez történt január 12-én. nem publikált bejegyzés.

hozzáfűznivalóm:
a sodródásaim közepette pislogok azon, mit váltok ki és mit nem váltok ki. már nem akarom megérteni ezeket a dolgokat. a szeretetet valaki vagy adja, vagy nem.
anno nagyon akartam a szőkét. most nem akarok. akarjon más :)

rég láttam olyan filmet

ami ennyire hatott volna rám.
fallal szemben.

durvás. szép. jó képek nagyon.
másnap még a hangulat rajtam ült, a kollegák betudták a vonatozásnak.
este jöttem rá, hogy a képi megoldás nagyon visz. persze a sztori sem utolsó. képek a fejembe villanak azóta is. hatásvadászok. sikerült nekik.

mire jó a logótervezés?

magamba dönteni másfél liter kólát, egy csomag gumimacit.
megállapítani hogy a cookie sorozatból a sünis a legállatabb. (persze hogy almás :)
felfedezni hogy a dunatv nem hagy magamra éjjel sem, ezúton köszönöm a néptánc csujogatást. (mikor 1-kor meghallgattam a műsorkínálatot, a fél5-ös gazda műsornál azt gondoltam akkor már biztos nem leszek itt. de voltam.)
rájönni ismét, hogy csak éjjel lehet jókat alkotni, mikor csend van, sötét van és nincs senki körülötted, akit megnézhetnél ahogy alszik.

a nyakcsigolyám szétment, a szemem kifolyt mert megúvéztam még a múlthéten és nem bírja a nonstop üzemmódot.

a legjobb mégis, hogy nem adtam fel. és tojok még mindig az egésztől, de megcsinálom. és fasza lesz.

hogy emlékezzek

hétvégi őrület, pénteken vacsora főzés cukorral de nagyon, utána álmodozók, szombaton zavarás ezerrel, nem tudom miért nem léptem le hisz pittyegett a belső riasztóm rendesen. meglepetés telefon, aztán szimpla borozás lányokkal, akik kedvesnevetnek. utána nekik régijóbarátok nekem újismerősök, kiváncsi szemek rámszegeződnek. kócos tépős fiú rajzol az alkaromra és tud nézni nagyon. múlt képei kisértenek, be-bejön egy rossz gondolat. szomorú leszek mert megcsap a kirekesztettség szele. így lett. így döntöttünk. játszhatom a mártírt, de én nem akartam látni. most meg ő nem akar.
megrémít a gondolat hogy regmúlt szerelem beporozódhat annyira, hogy nem marad más utána csak a közöny.


végül jól döntöttem és martinfiúval elmegyek a WB-be. az úton jót beszélgetünk rossz gondolatok már el is szálltak így kellőképp jól tudom fogadni tesómat amint becsípet mosolyával (már tudom hogy megy ez a csajoknál:) kattingat a tömegben. új évet ünnepel.
oldódom én is, még régebbi múlt (gy) felvillan, de valami felemakkorcsajszival próbálkozik. legyen. a táncosok egymásra akadnak, mármint én meg egy gonoszmanóarc, aki nagyon csúnya, viszont táncolni jól tud. gátlástalan ribanccá vezető út göröngyös. de komolyan.
a női mosdóban helyes fiú ül a kagylóban. tesóm, jó trükk: állon csókolás. elsőre.
ott hagyom, mert kint van, akit látni szeretnék, de alig lépek ki az ajtón elkapja a derekam egy mosolygószemű olasz és csak visz. erre (gy)is felkapja a fejét. erről csak annyit, hogy volt tizen-x éve arra, hogy tényleg törődjön velem, ne csak mikor épp nincs senkije. klasszikus más játszik a játékommal effektus vagy csak mert nekem összejött neki meg nem.
a csillagok állása, meg tesóm becsajozása eredményeként kényszerpályára került a hol alvásom kérdése.
kaptam finnom pastát hajnal 5kor.
reggel korán kelés, vonat szőkefranciafiú meg gyancs. élményfürdő, termál, minden ami kell. este alvás, hétfőn meló, vonat, szőkefiú, kedd interjú szőkefiú, este suli, majd alvás, ha nem jönne (gy) és kérdezne ki minekt a szombat éjszakáról.
jó beszélgetés, filmek, van még elég, amit látnom kell.
szerda eltelik rendesen a homlokommal verem a billentyűzetet. este teázás mellett munkahelyi dolgok kipuffogása. legközelebb nem menekül és meséltetem másról is.
fejezem mert már így is hosszú ez a bejegyzés. és igazán nem volt részletes.

a múlttal meg akár (gy), akár más megküzdünk. csiga is ha békén hagyják. ez neked szólt tesóm.

munkakeresés 1.

akadt itt mindenféle válasz, amely a munkapályázataimra jött. sablonválasz, kidobtuk, de azért hajrá hajrá, generált köszike, meg a nagy semmi. a kedvencemet komoly hr munka előzhette meg, mely el is nyerte 3 napos munkakeresésem best of válasza címet:

jó csaj.

...

rengetegszer

nekiültem, hogy folytatom. de nem éreztem hogy bárkinek jó is az ha írok. főleg nem nekem. most is inkább a régen tett ígéret hajt, mintsem, hogy mindenáron hírt adjak magamról és jófejkedjek, mélyeket mondjak, anyázzak, sírjak, örüljek és társaik. úgyhogy egyiket se teszem.
emlékszem ez a mondat bizgerált anno karácsony előtt: "farkasszemet nézek a szörnyeteggel anyám üveges szemén át." csak leírtam. hányás.
elolvastam, a tavalyi karácsonyi bejegyzést. mivel nem tudtam olyan nyafogós, traumával teli borzadályt írni idén, hát kihagytam ezt is.
új év - új remények dumáktól meg egyenesen falnak megyek.

tesóm szerint akkor nem ír az ember, ha nem történik vele semmi, vagy ha túl sok minden egyszerre. szerintem ha nem akarsz hírt adni magadról.

mióta nem írtam, annyi történt, hogy szórakozom igen jókat, és baromira nem értem miért voltam egy csökött, görcsös egyetemista, aki még berúgni is túlkombinálós volt.

fenekem megint kint lóg a nadrágból, de persze majd jön apu és foltot tesz rá. mit foltot? egy egész új nadrágot vesz, ha kérem. ez a bajunk nekünk tesómmal. de pszt.
anyu meg játszmázik, én meg hagyom, de nem sokáig. a sors megint válaszút elé állított. melóm kábé még 1 hónapig van itt. utána mi lesz? passz.
(egy régi barát hátha számít rám és itt leszek. nem írhatom le miez, mert elkiabálnám, de annyira jó lenne benne lenni. amíg nincs döntés, addig ötletgyártás, meg plakáttervek.)
most ülök egy marhajó állapotban, és nem érdekel semmi.
mert akárhogy lesz, jó lesz.

nem kellett önismereti csoport sem hogy rájöjjek, nem vagyok teréz anya és soha nem is leszek az. igazából semmi nincs rendben az életemben, mégis a lehető legközelebb kerülök ahhoz, aki vagyok. és ez marhajó.
a látszat ellenére későnérő típus vagyok.