Sirosan keltem reggel.
Tegnap Skotfold vedoszentjenek unnepe volt. A Royal Mile-on harom koncert volt, a hatalmas katedralisban pedig skot tanc, koncert, piheno szoba.
Csak alltam a forgatagban es egyre jottek az ismerosok. Meg veletlenul se birtam egyedul lenni.
skot tanc elmaradt, hellyette a piheno szobaban egy fiu gitarral kisert egy lanyt aki enekelt. Valami elkepesztoen szepen.
Utana a nagy teremben skot sracok nyomtak a meghatarozhatatlan mufaju zenet. Alap rockbanda felallas, hegeduvel meg furulyaval. (Croftno5). Bejott nagyon. Csak alltam es jol ereztem magam.
Egyedul. Vegre. Nem ereztem senki es semmi hianyat, hogy jo lenne ezt megosztani valakivel. Csak en es a zene.
Aztan kaptam a lehetosegen, es az egyebkent is vesztesegnek elkonyvelt skot teritot hagytam beleesni a taskamban. Aztan kiderult, hogy a terito jobb szeret zaszlo lenni.
Est zarasakent elozenes hely, a sracnak hatborzongatoan jo hangja volt, persze no, woman, no cry nem maradhatott el. Es ezzel keresett min. 60 fontot. Ra kell gyurni erre sracok.
Hazafele pedig megijedtem a tavolrol felismerhetetlenul reszeg Xatol. De szerencsere o volt es nem mas. Es megborotvalkozott vegre a kedvemert.
Kisfiut letartoztattak. Holnap lesz a targyalas....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése