Kaptam egy csodas kesztyut. Soha nem volt meg ilyenem, es nem is vettem volna soha. De megkaptam. Es most szeretem. Hogy kitol? Egy lanytol, akivel ketszer talalkoztam a mult heten.
Furcsa, zavarbaejto dolog. De nagyonjo.
Mikor a kulturak kulonbozosege jot eredmenyez. Ok mindig adnak, en meg akkor se, ha szeretek. :) Meg hendikeppel indultam nala, hala egy szemuveges dilisnek.
Mikor meglepsz kulfoldre, mindig futsz valami elol. Es az uj vilagban azt erzed tiszta lappal indulsz. Nincsenek eves tortenek, nincs elfelejthetetlen mult. Csak te. Ahogy vagy. Amit mutatsz. Es ok bizalmat szavaznak.
Ma reggel a buszon probaltam kitalalni, hogyan lathatnak masok engem. Lehet, hogy onmagammal el vagyok tevedve, es nem tudasitom, hogy valami jo elkezdodott. Bennem. Es mar semmi sem lesz ugyanaz tobbe.
Mar nem ijeszt meg, mikor a szemembe neznek es azt mondjak: "Szeretlek." Mar nem elsosorban felelosseg, hanem szeretet. Szeretet es csak utana felelosseg.
1 megjegyzés:
Na, most itt tartok, de nagyon lassan megy és már olyan éhes vagyok, hogy szinte kilikad a pocakom. Jó étvágyat!
Megjegyzés küldése