csütörtök, december 22

debrecen

Szoval ujra itthon. A repterrol hazafele az autoban hallgattam, hogy milyen szutykos ez az orszag. Furcsa belepo volt az biztos. De passzolt a hangulatomhoz. Itthon - kremturo es turorudi helyett - problemak hegye vart, melyet nem feltetlen nekem kell lebontanom, de azt erzem, hogy ellapatolhatnam a felet mielott visszaindulok. Most tulelek a karacsonyi mizeriaban es varom mi lesz, mit teszek. Meg nem tudom.
Masnap az "epp csak kikiserem tesomat az allomasra" fejjel es oltozekkel flangaltam a varosban es futottam ossze kulonbozo ismerosokkel. Tutira nem ertettek, miert mondom, hogy jol erzem magam kint mikor a fejemrol ordit a kialvatlansag, meg meg ki tudja mi. De nem epp szepsegem teljeben pompazok mostansag az biztos. Ennek ellenere a nap vegere az emberek kerulese helyett direkt szembementem e helyzetekkel.
Rengeteg az e betu a magyarban.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

"nem epp szepsegem teljeben pompazok mostansag az biztos"

Erre tudnák mit írni, hogy milyen szép vagy, de most csak annyi jutott eszembe, hogy ha már te is ezt mondod...