munkám (egyik) derűs oldala

"Tisztelt Mosogatószer!
Kérem, hogy a reklámban szereplő piros konyhabútorról sziveskedjenek küldeni egy képet."

ilyen és ehhez hasonló okosságok derítenek időről-időre.

az asszony mondhatta, hogy: "Fiam, nekem olyan konyhabútor kell!" És most vagyazért kell mert fingja sincs szegénynek miről van szó, vagy ez alapján menne mesterhez, hogy "na, ilyet kérek"

macskaénem

ismét előtört.

egyik pillanatban bújós, szelíd gombócként süppedek bele a kanapé sarkába, aztán egyik pillanatról a másikra, valami csekély külső inger hatására kész vagyok kiengedett karmokkal támadni.

vagy csak az idegeim borzoltak kissé?

könyvek nyugalma

tegnap ismét rámzuhant a felismerés: a könyvek nyugalmat adnak.
gyerekkorom óta az összes szobánk tele volt földtől plafonig elnyúló könyvespolccal. a nagymamámnál is. csak lefeküdtem az ágyra és néztem a könyvek gerincét. rengeteg-féle szín, forma, betű. csak néztem őket. olykor olvastam is, de nézegetni, lapozgatni, beleolvasni időtöltés még jobb volt. kevés könyv fogott meg annyira, hogy elejétől a végéig kiolvassam, de ha ez megtörtént akkor ott helyben.

a kedvesnél is ettől éreztem magam otthon egyből, ha sok könyv szorosan nagy polcokon állnak.

tegnap beszabadultam egy könyvesházba. ott ismét megéreztem a könyvek nyújtotta nyugalmat.

emellett épp kezdődött egy beszélgetés. erről másik poszt jön.

hétvége zanzásítva

péntek:

dráma évadzáró dajdajozás a meleg bárban csúcsosodott ki, ahol is megbizonyosodtam arról, hogy hiába jár az ember öngyógyító, szórakoztató, önmegvalósító, ilyen-olyan csoportba, ha valójában nem akarja magát se megismerni, se a gondjait megoldani.
az este mérlege: a 44 éves, megcsaltam a férjem jajj, nem akarom többet hölgy beható ismereteket adott a 20-as srácnak aki jajj, 40-es nőt szeretek.
A biztosítós fickó aki nem tér magához válása után és minden nőre rámozdul, nem hazudtolta meg magát és becserkeszte a gondok vannak a házasságommal fogorvosnőt.

felismerések:
egy darabig nem drámázom bár ugye mindenki azt veszi ki belőle amit tud
a melegbár remek hely arra, hogy jól kitombold magad, táncolj és ne kelljen azon aggódni, hogy idegesítő és egyéb arcok a nyakadba lihegnek.

szombat:
grillezés ildónál. kedves társaság, aztán a martini elfogy egy üveggel, kettővel.
fejbe is szállt. este margitsziget táncolás, felismerés, hogy van élet 28-on is túl.

vasárnap:
mosott szarnak lenni nem jó, nem bírom én ezt a két nap dajdaj egyfolytában.
döglés, rendrakas fürdes, ildóval való barátságunk ápolása

hétfő:
még mindig szarul vagyok.

kedd:
még szarabbul. kezdem azt hinni, hogy ez már nem a hétvége eredménye

szerda:
nem találom a helyem, lavírozok anyám és apám közt, előbbi nem akar boldog lenni, és rettegek hogy túl sokat hallgattam a berögzött hülyeségeket.

csokke

20 karton csoki érkezett az egyik ügyféltől ajándékba. 1 karton 30 szeletet jelent.
akkor ez kitart.....mondjuk.....június 30-ig.

update:
most néztem meg a szavatossági időt: 2009. június 14.
ennyit munkánk elismeréséről... :)

nem hiszek

a könnyebb útban.

azzal mindig csak a szopás van később.

a minap ez történt velem

gondolkodtam, hogy indulatból elmesélem, de aztán Kata felhomályosított, hogy ez e legegyszerűbb módja:

eh. MLM.

oly jó lenne hinni a hasonlókban

Két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra."

/Márai Sándor/