nehezített pálya

fogynak a támogatók.

lassan egyedül állok a gáton.
csakazértis kimegyek.

az önérzet meg kibaszott kolonc ami tönkrecsesz mindent.

tetoválás

eljátszottam a gondolattal hogy ha gallyra megyek legközelebb - lehet nem grafikus leszek hanem tetováló.
mint megtudtam nem is olyan bonyolult. előrajzolt minta a bőrre - azt átütni - aztán azt kiszínezni/satrozni.

kifestő felnőtteknek, bőrre.

kilenckor aludni akartam

ehelyett most egy szétcsesződött klaviatúrán próbálok pötyögni álmosan keseredetten.

a hűtőm nem engedi a furcsa szagot 3 kör domesztoszozás után. legalább annyira mint én vagy shannon képzeteinket a másikról, a családról, a boldog életről.
az egyszerű kérdésre nem jött felelet 3 óra alatt sem.
viszont megtudtam rengeteg érdekeset magaról. lassan elképedek igazán mit lehet bennem szeretni, ha ez mind igaz. kedvenc vonásaim pedig törlendőek. eh.

megyek kimosom ecettel is azt a jégvermet, meg teszek bele szódabikarbónát.

lehet hogy csak az eddigi módszer volt rossz....

update: mojj blogját olvasva rájöttem hogy ügyesen haladok iván által javasolt úton... eh. futni kéne. de a különbségeket is legyűri a futás?
update2: a macskák igen, szeretik a szigort.

értetlenség és humortalanság

mindkettő a halálom.

helyzet

úgy tűnik lassabban megy ez a kiköltözés mint itten beharangoztam.
mókás volt, hogy már már eufórikusan jelentettem be mindenkinek hogy megyek! utazom! végre nincs kételyem stb.... és erre még drága párom shannon is gyanakvó lett.

merthogy a szülők szülők maradnak, aggódnak, ésszel lányom, óvatosan, gondold meg, te tudod, meg jobb szeretik ha közelben vagyok, de azért menjek.
a barátok átmennek szülőbe, tüneteket lásd a szülők résznél.
dehogy a kedves is ne örüljön felhőtlenül, hanem tudni akarja miért született a döntés? eh. :)

de ez már persze messze van.
mostanában CV-t meg motivációs levelet szerkesztgetek távsegítséggel, angolórákra járok, meg orvosokhoz és ettől már tökjól érzem magam.

a rossz mostanában hogy nőnek a bizonytalansági tényezők az életemben, anyagi hátterem meg nem olyan biztos és ezektől hisztis leszek.
és nincs itt, hogy "kezeljen"; jól. de ha az ő tényezői rendeződnek már jobb lesz.

az élet fintora, hogy a munkában javul minden, hullnak az emberek, de úgy tűnik bent maradtam válság ide vagy oda. a kolleganőm/felettesem pedig igyekszik nem idegbetegeskedni, ami külön jó. mostanában én vagyok idegroncs...

drámán pedig megkapom a szexi női szerepeket. élvezem őket nem tagadom.

most ennyi.
megyek rendetrakni. mert ezt is csinálom mostanában. de pszt.