munkáról szerdáig egy szót se

éreztem, hogy erős tőlem ez az éljenzés.
az első nap. nem panaszkodhatom, nem láttam egy darab papírt se.
ez egyrészt jó dolog.
másrészt belémkúszott lassan az érzés, hogy ezek a srácok nem most jöttek a falvédőről ellentétben velem. ahogy élnek, amiben, amivel és egyáltalán.

munkaviszonyom alapkérdéseire még nem tisztázottak a válaszok. szerintük van valami. és szerintem is. de ennek formája és kompenzációja már nem egyértelmű.

szerdáig majd pókerezek sokat és fejben lejátszom a meccset mindenféle kimenettel.

akármilyen távú lesz ez az együttműködés erős az érzés bennem: rövid úton levetkőzök minden világmegváltó ambíciót és naivitást, amit eddig nem sikerült kigyilkolni belőlem.

filmezés megdőlt

emlékszel a vadalma bejegyzésre? most hívtak a vigyorgást előidéző fejek. holnap kezdek. dolgozás megint.
áááááááááááááááá.
éljen-éljen.

filmek és ismertetők

próbálok általam még nem látott filmeket válogatni.
nem könnyű. főleg akkor, mikor két forrás teljesen mást ír, se műfaji se tartalmi egyezőség. csak cím rendező stimmel. kérdés: ők megnézték a filmet, amiről írnak? és ha nem akkor melyik nem?

egy megoldás maradt. filmezés orrvérzésig.

föld napja fair trade

critical mass.
hátnemistudom. vegyes érzelmek. az egyenleg pozitív.

önkéntesként több kérdésem lett, mint mielőtt odamentem, pedig én adtam a válaszokat.

rengeteg más civil szervezet, különböző remek célokkal.
kérdem én miért nem fog össze ez a sok apróság? akkor talán hallani is lehetne mit mondanak. de nekem úgy tűnik, hogy egók meghosszabbításai csak.

az külön vicces volt mikor a bicajosok vezetőjét kérdeztem a critical mass felvonulásról. egyenesen fel volt háborodva, hogy vmi szervezetet feltételeztem a kezdeményezés mögött. önkéntesek! értsem meg. ők gyártják a szóróanyagot is. nem is tudja kik. oké főnök legyen. vaszleg a logót is csakúgy véletlen tervezte vki és szervezettség nélkül használja mindenki azt polón, plakáton, matricán.
sebaj. büszkeség kisöreg. tényleg jól csináltátok ti öten. meg az a harmincezer másik.

igazából ettől eltekintve kellemes nap volt, új ismeretségekkel és érdekes beszélgetésekkel.
a kedvencem: egy félnémet nővel a fair traden eszmecseréltünk. mondta, hogy a human nature-t nem lehet megváltoztatni. a világ a végét járja és csak akkor lépünk, ha már baj lesz. én meg itt ülök és ettől mi változik? mondtam oké. javaslat néni?
nem nagyon volt neki. elkezdett homeopátiáról beszélni, meg számmisztikázni, mert pitagorasz ugye, meg az egész világon minden összefügg mindennel.
na ezzel aztán világokat lehet megváltani. mindenesetre két perc alatt kianalizált, azt mondta érthető hogy itt ülök, hisz a 6os uralja életem, erősen a spirituális szinten létezem. és legyek hálás amiért ezt ingyen bérmentve megtudtam.

hát, még nem oké minden, de az biztos, hogy én tervem használhatóbb, mint az övé.

sima egyszerű tejcsokira vágyom. de nincs. csak kekszes barackos, epres joghurtos, mogyoróval gyalázott mindenfajta módon, krémek krémjével töltött (már a kávé, vagy a tejszín az snasz), hatrétegű, buborékos, ki tudja még milyen, a lényeg, hogy köze ne legyen a kakóhoz.
emberek. csokit szeretnék.

csokit.

emlékek előmásznak

és okoznak jó pillanatot. fura élet ez. jó.

az este jól indult, zp nyitóbuli belgával, vékony lánnyal. rohan az idő, milyen rég volt.
aztán séta a wb-be. mindenfajta inzultus nélkül libbenek be a buliba még jegyet sem fizettetenek velem. elvileg művészeti iskolák bulija. azt hittem ki fogok lógni, csupa alter, raszta alak, színes sálas, kendős lányok lesznek. ehelyett töknormál emberek, jó koncert, visszafogott buli lett csá misivel.

elfogytak mellőlem az emberek, nem bántam. hazafelé séta közben egyik cigi a másik után jött. megálltam a petőfi híd közepén. gyönyörű. ez a város, ahogy szívom magamba napról napra. milyen más, így, most, a felszínen járok, sétálok keresztbe kasba és mindig meglep.
régen féltem tőle. nagyon nem ismertem. max kékmetró.

most ahogy álltam ott és néztem a vizet és a rajta álló narancssárga fényoszlopokat, a nyomasztó gond, ami a nyakamon ül elengedett kicsit. és helyére bekúszott egy emlék.

koszos albérlet sok évvel ezelőtt. hz és én. megroppant barátságunk ellenére mesél. a nagymamájáról. az asszonyról, aki mellett gyermek volt.
aztán meghalt. hz elsírja magát. azóta sem láttam olyan őszinte könnyeket. sír, mert elvesztette őt, és talán mert felnőtt lett.

most a hajnali hidegben, narancssárga fekete fényben mindez nagyon átjárt újra. akkor azt sajnáltam, hogy én hz-t veszítem el szép lassan. most azt sajnálnám, ha ez nem történt volna meg. így ott akkor.

vigyázz

mert függőséget okozol.

és jót teszel. de mi lesz akkor, ha megromlik a kapcsolat?
visszatér minden a nélküled való állapotához.
volt aki cigizett, letette, aztán ahogy romlottak a dolgok szépen visszaszokott.
volt, aki rosszul volt nagyon. egyik orvos. másik orvos. míg ott voltam járt. ha eljöttem, megharagudott nemjárt. vissza minden előről.

voltam rosszul. jött aki megmutatta ne. jobban lettem. elment aki megmutatta. rosszabb lett.
meddig még ez?

ma reggel pofon ért. kapom már őket egy ideje de érzéketlenségem ezeket se engedte be. partiarc vagyok. akkor hogy merek szomorú lenni? hát így barátom.

hogy igen, vannak a barátok, a közösségek. jól is leszel tőlük. de mi lesz ha "kiesel"?
ideje ráébredni, és elkezdeni magaddal jóban lenni. mert itt leszek mindig, de lehet nem elég. ami neked elég, az ott van benned. csak bányászd elő és szeresd.

felnövök sokadjára. vagy talán sohase.

Kiwi!

rengeteg embert megmozgatott ez a három perc.
megosztjuk, beszélünk róla. van aki tovább megy. gyermekek, akik verset írnak, kezdő grafikusok altenatív befejezéseket készítenek, zenét írnak, töltenek fel alá.

éld az álmaid.

neked mi jutott eszedbe?

a donnie darko remek zenéi közül volt szerencsém a church zenekartól az under the milky way darabot élőben élvezni! sőt táncolni rá egy kábé ötvenfős "tömegben".

mindezt egy heaven street seven koncert, fűben ülés, egy nem is tudom ismerős, és egy hosszú beszélgetés kíséretében, amire inkább neki volt szüksége. és ez jó.

olvasok nézek hallgatok és nézek

olvasmányaim mostanság kurt cobain naplói, hesse szidhárthája, emberi játszmák
újranéztem: donnie darko-t, big fish-t, üvegtigrist tervezésből kifolyólag.
hallgatok másokat és magamat.
és csak nézek, hogy tényleg mennyire máshogy vannak összerakva emberek.

vadalma

hosszú idő után megint sikerült elérnem ezt az állapotot.
interjúról kilépve átvágtam az úton, lerúgtam a cipőm, és mezítlábasan hanyattvágtam magam a füvön a gödör tetején.
napsütés, alma, felhők. és vigyorgás.

ünnep előtti krízis

már örülök, hogy nem a publish gobot nyomtam meg délelőtt.

totál kiakadás volt. kábé ilyeneket írtam, hogy
a keresztényegyház hagyományaira épülő családmodel megdőlni látszik.
meg:
a piac arra tol, hogy élj most. fogyassz. nyomj bele mindent sz.ros kis életedbe.
lehet, jó dolog a listádon gyűjteni a pipákat, hogy ez is megvolt. meg az is.
miért mászkálunk úgy egymás közt, hogy minden oké, hogy ez szuper és valójában rohadunk belül, és elfelejtettük mi a fontos?
...
tömeg előtt istent játszani. mindig akad olyan, akinek az lehetsz. de meddig? és meddig jó ez? ott legbelül. hm?
...

és végül, ez a kedvenc: belémkódolt szenvedés. ...

nem vagyok hajlandó anyám, nagyanyám sorsát élni újra.
szeretni és ebbe belepusztulni, csak azért mert az emberek változnak.
shit happens.

a heti furcsa és tervezett találkozásaim eredménye ez.