az a vicces hogy mindig sipakolok, aztan meg ha neki veselkedem mindig lesz valahogy.
most sipakoltam, hogy jajj merre tovabb, meg mi a jo melo meg nincs jo gyujtogetos fizetes meg elunom magam, meg a marketing, meg az elet rovid csinaljuk amit elvezunk.
persze nem akarok donteni mert akkor ki mast okolhatnek mint magam az eltolt eletemert.
igy beadom a jelentkezest reklamos melora, hogy meg egyszer arcul csapjon a teny hogy nekem az itt mar nem lesz soha, es akkor kenyszer palya a penzugy, meg az biztosabb is, meg valjuk be a reklamos tortentnek csak rossz vege lett.
aztan csorog a telefon hogy de jo a reklamos CV*m es hogy tovabbtijak a jelentkezesem, meg a menedzseremmel is leulok hogy merre tovabb, persze fizetik a kepzest is miert nem sozltam elobb meg lesz beslo pozicio ha szeretnem palyazzam meg.
no es akkr itt allok, arcul csapasok nincsenek csak lehetosegek tarhaza.
hat na. akkor gyerunk csinaljuk. hogy merre?
fogalmam sincs. van 4 napom hogy beiratkozzam a kepzesre. addig el kell donteni.
csütörtök, január 26
hétfő, január 23
a tel ramzuhant
nem tudok mar megint semmit se, nincs meg a biztonsag erzese, hogy minden rendben lesz, hogy nem kell beszarni.
azon tunodtem hogy ha vajon egy napos helyen lennek akkor is ilyen nehez lenne a tel?
fogjuk a telre persze.
de megint hisztis kislany vagyok es megint a mit nem akarok szem szogebol vizsgalom a dolgokat, pedig ideje lenne arra koncentralni mit szeretnek.
valamiert ez nem megy mostanaban. persze hatarido kozeleg, nyomiz hogy ha penzugyi iranyba mennek tovabb most kene lepni egy heten belul es penzt raaldozni stb stb. es persze nem nagyon akarom en azt. a grafikussagot akartam aztan azt is feladtam.
megmondom oszinten megrekedtem. ez odaig fajult, hogy tegnap este a mosolygos egyutt leves helyett, a madmen xedik resze utan (mert most ez megy nezzuk renduletlenul) fogtam magam kimentem a furdobe es elkezdtem sirni. ereztem hogy nem lesz ez jo mert minel tovabb tart annal inkabb nyilvanvalo lesz ez, de hat csak nem maradt abba. igy kenytelen kelletlen igy visszamantem hozza, o meg jol megolelt, kerdezte mi van aztan mivel latta hogy itt nem lesz meseles, csak olelt szorosan amig el nem csitultam mint egy gyerek.
vajon mikor lesz olyan hogy nem aggodom majd a jovo miatt tenyleg es nem csak papolok rola?
azon tunodtem hogy ha vajon egy napos helyen lennek akkor is ilyen nehez lenne a tel?
fogjuk a telre persze.
de megint hisztis kislany vagyok es megint a mit nem akarok szem szogebol vizsgalom a dolgokat, pedig ideje lenne arra koncentralni mit szeretnek.
valamiert ez nem megy mostanaban. persze hatarido kozeleg, nyomiz hogy ha penzugyi iranyba mennek tovabb most kene lepni egy heten belul es penzt raaldozni stb stb. es persze nem nagyon akarom en azt. a grafikussagot akartam aztan azt is feladtam.
megmondom oszinten megrekedtem. ez odaig fajult, hogy tegnap este a mosolygos egyutt leves helyett, a madmen xedik resze utan (mert most ez megy nezzuk renduletlenul) fogtam magam kimentem a furdobe es elkezdtem sirni. ereztem hogy nem lesz ez jo mert minel tovabb tart annal inkabb nyilvanvalo lesz ez, de hat csak nem maradt abba. igy kenytelen kelletlen igy visszamantem hozza, o meg jol megolelt, kerdezte mi van aztan mivel latta hogy itt nem lesz meseles, csak olelt szorosan amig el nem csitultam mint egy gyerek.
vajon mikor lesz olyan hogy nem aggodom majd a jovo miatt tenyleg es nem csak papolok rola?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)