luxemburgi beszámoló és párkapcsolati, életvezetési töprengések előtti fontos bejelentés:

sajnos végleg meghalt a telefonom. akisezüst. ami utóbbi időbenkispiros lett.
kész vége.

mostan itt állok hogy megint egy kártyafüggetlent vegyek, vagy egy iphone-t vagy vodához menjek-é. de leginkább hüppögök.

kiboritó

amikor ráébredsz hogy enberek élnek el egymás mellett és fingjuk nincs arról hogy valójában milyen a másik.

sikítva menekülök.

menekülni megint

megint rámtört a nem-jó érzés.
valamit tenni kéne. tartalmasabb napokra vágyom. hogy a munkám tényleg segítsen embereken, vagy legalább alkotó folyamat része legyen. vagy utazni kéne idegen tájakon, falni az élményeket. kiürülni, otthonra vágyni, és rájönni megint, az otthonnál nincs jobb. mindig megszóltam azokat, akik csak sodródnak céltalanul, mindig csak az adott helyzet alapján döntve, a vándormadarakat, mert nincs barátikör, nincs otthon, család is csak fényképen meg néha-néha, messzi hangként a telefonban.

egyedül vagyok én is. hasonlóan mint a vándormadarak, csak hiányzik az érem másik oldala, mely elviselhetővé teszi az egyedül-levést. gyenge szar vagyok, otthon kell, értelmes munka/tevékenység és ahelyett, hogy megteremteném, menekülnék megint.

itt most nincs cél, nincs terv, nincs harc. csak vegetálás van.

amolyan vihar előtti csend ült rám.
eh.