megvolt a csajos hétvége is. velnesz.
úgy indult, hogy felültem a vonatra (álltam), zúdultak már akkor a gondolatok.
szép asszonyok völgyében, a csend, az őszi táj, a víz, a szauna, a masszázs, a jó bor... és mennyi minden várt.
megtudtam, hogy esélyem van a fehérboszorkányságra és, hogy félénk vagyok. az előbbit a tenyerem mondja, az utóbbit a masszőr, aki értette a dolgát. a nagy szám elhagyott, hisz a test beszélt csak. imádom a masszázst, nincs mese.

ezenkívül új barátság kezdődött. a réginek megmondtam, amit nem akart hallani. engedni, hogy szeressenek, mikor te nem fogod viszont sose annyira... nem fair.
abban a pillanatban mikor ezt felismerted, el kell válnod tőle.

egyébként meg: le a spekulációval.
örömgyilkos.

türelem

vágyom teázni, ölelni, rácsodálkozni, megismerni, vitatkozni, elmélkedni a világról. szeretni. itt és most.
odavisszabeszélni az abszurdot, mellégondolni viszont nem.
türelem.

sokgyűjtemény vágott verzió

a sok a mosolytól a sok a figyelmezésig bejegyzés leledzett itten hajnali kettő és három között.
mire végigolvastam, az ujjam elmozdíthatatlanul nyugodott a delete gombon. értelmetlen hosszú, se nem nyafog, se nem mesél, csak firkál fajta volt.


a lényeg itt:
sok a kérdés eféle: miből is lesz a nyugdíj meg a babáimnak gyes?

sok, aki hiszi, hogy ő fingta a passzát szelet.

és a tett halála még mindig az okoskodás. ami sok. sőt rengeteg.

na szép

épp az előzőt remekül szembeneveti ez a bejegyzés. intenzíven tolulnak fel a vegyes érzések újra, többek közt a bukott grafikus jelzőnek köszönhetően.
az ötlettelenséget hoznám fel erős ellenérvként, mikor a reggeli 47-49 es buszon felvetett skicc működni látszik, és este ott van az asztalon a faág, rajta a cérnára lógatott betűk, alatta homok, beleírva egy szó. és kész a filmcím 3D-ben. castaway.
szégyellem magam, amiért ennyi energiabefektettéssel jobban értékelték a munkámat mint azét, aki fotózott ragasztott, buszjegyet vett alapanyagnak és társaik... dehát az élethez kell egy kis szerencse ugye.

hihi. a "gyorsan ki ne derüljön mennyi lenne bennem, ha lett volna rá időm" az én műfajom még mindig.

döntés esett

elég komoly lépésre szánta el magát méripoppinsz.
elege lett, felállt. ezzel megkavarva a kakit rendesen.

rám nézve az esemény hozadéka az, hogy történt két beszélgetés, mely során sikerült sallangmentesen megvitatni ki mit szeretne. és meghoztam egy döntést.

szeretnék a stratégiai oldalon működni hosszútávon. ezt tanultam, ehhez értek, ezt szeretném csinálni. a rajz, tervezés és társai megmarad másodlagosnak. (főleg látva mit csinálnak grafikusaink nap mint nap...)

ettől mindenképp jobban vagyok.

hol is hagytam abba...

valahol ott, amikor egy hosszú péntek éjszakán elindultunk debrecen felé, egy 5 tonnás iveco vezető fülkéjében hárman lányok. benzin szag, sörös dobozok, előttünk az éjszaka és az út, ahogy a fehér kis kukacok eltűnnek alattunk.
vagy talán a hedonista szobaton, amikor tesóm hazahozta szépszemű nevetős barátnőjét és négyesben kártyáztunk Nagyikával a kórházi ágyban. a lánykával első pillanattól megvan a közös hang.
másnap vásári forgatag, sült kolbász, mustár, rablóhús, friss kenyér és hideg sör. mindez az őszi napfényben. hmm.

üt, mert igaz :)

"Senki nem tud manipulálni senkit. Egy kapcsolatban mindkét fél tudja, mit csinálnak, még akkor is, ha az egyikük utólag panaszkodik, hogy kihasználták."