totál időhiány

legalábbis ami van az nem netezésre.
de még jövök.

fejem tele takonnyal, a kényszerdiétámtól van biztos ...
méregtelenít az agyam is.

a miért is nehéz a megértés....

a férfi elment a temetőbe megvette a parcellát, rávésette a kőre a két nevet, majd kézen fogta az asszonyt és elvitte oda, ahol együtt nyugosznak majd.

olvasatok:

ilyen volt ő. Egész életében gondoskodott családjáról, halálában is ezt tette.

mindig is ilyen önfejű volt! miért nem beszélte meg velem? olyan rossz az a hely, az út mentén van, nincs egy fa se, a kő se szép ...

akármi

tesóm nagy felfedezésre az őszinteségről, saját helyzeteim, játszmáim mind-mind arra mutatnak hogy a hiba a kommunikációban keresendő. szemrebbenés nélkül leírom, hogy jó a kommunikációs készségem és még el is adom interjúkon. mire fel?
igen, átmegyek bármilyen vastag bőrajtón, ha kell és meggyőzök bárkit bármiről.
enyhén komikus viszont, hogy ha jobban megnézem a dolgokat rájövök, mennyire nehezen is megy a kommunikáció, ha érzelmek is vannak a játékban. legyenek azok bármilyen mélységűek és töltésűek.

a fejemben élő őszintebeszéd harcosából az hazudva hallgatás leánya lett.
ideje eltalálni az aranyközepet.

könyvbarlag

belemerültem a nézelődésbe, így esett, hogy kétórán keresztül böngésztem egy könyvesboltban. jöttek régi emlékek, új felfedezések, design könyvek rogyásig.
vegyes érzelmekkel fogadtam a tényt, hogy mindenfajta pszichés problémára minimum 8-10 kiadvány áll a rendelkezésünkre. legyél akár tinédzser, drogos, csúnya fiú, jó-rossz anya, egyedülálló nő és még ki tudja mi biztosan találsz valamit ami megmondja a frankót.
az ezoterikus hogyan éljünk belső út blabla könyvekből meg aztán rengeteget találsz.
az esti tea mellett felmerült a kérdés, minek ez a sok könyv mikor egy szerencse süti is képes erre:

ülj nyugodtan és figyelj csendben.