meglátogattam Nagyikát. még mindig kórházban van, már kerek hét hónapja.
szó szerint csont és bőr. ahogy elkezdtem masszírozni a lábát, a lábszárát féltem hogy elroppantom a törékeny csontját.
mikor bekerült, azt gondoltam, milyen kis törékeny, sovány öreg néni.
most akkor mit mondanék?
nem értem, nem értem. hogy lehet ez? hogy valaki a nővérek szeme láttára elfogy, állapota fél év után sem javul, és a beteg csípőjén kívül van még neki egy begyulladt térde, ami szószerint akkora mint egy tekegolyó és olyan tüzes, hogy a vizesruha félperc alatt már alig nedves.
és leginkább azt nem értem, hogy tehettünk-e valamit másképp, hogy ne ez legyen?
eddig nem törődtem a látvánnyal, csevegtem, meséltem, kártyáztam, bármit, ami elterelheti egy kicsit a figyelmét arról, hol van és mióta és még vajon meddig.
de most egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a kérdést, mikor lesz ennek vége, és leginkább hogyan?
péntek, január 18
veszélyes flörtök
A lány felkerekedett, úgy döntött szerencsét próbál Londonban. Szerelmét hátrahagyta, aki azóta járja maga útját. Az éjszakai élet elvarázsolja hősnőnket, és egyik éjjel enged a csábításnak egy jóképű fiú személyében, akit ismerősei mutatnak be neki. A fiú mindenáron fel akarja vinni a lakására, de a rosszérzés, a jónevelés, és a félsz, nem hagyja, hogy a lány menjen.
Sikerül leráznia az egyre erőszakosabb srácot. Hazaérve ágybazuhan, furcsa érzéssel az éjjel történtek miatt.
Reggelre a szája, a nyaka tele lesz undorító göbökkel. Reméli elmúlik, de az állapota egyre rosszabb lesz. Megküzd az idegen föld kihívásaival és eljut egy orvoshoz.
Belépve az ajtón az orvos ledöbben és követelni kezdi, hogy kivel volt a lány az elmúlt éjjel.
-de hát mi bajom van?
A doki kicsit előrehajolva, megérintve a lány karját, halkan, de határozottan, egy szót mond.
döbbent csend, majd pánik.
-HULLAMÉRGEZÉS.
A történet úgy zárul, hogy a lány megmondja a srác nevét, a rendőrök felkeresik a lakásán, ahol 4 halott lányt találnak.
Brrrr.
Gondold meg kinek engeded, hogy nyalogassa a nyakad bulimán barátom.
Sikerül leráznia az egyre erőszakosabb srácot. Hazaérve ágybazuhan, furcsa érzéssel az éjjel történtek miatt.
Reggelre a szája, a nyaka tele lesz undorító göbökkel. Reméli elmúlik, de az állapota egyre rosszabb lesz. Megküzd az idegen föld kihívásaival és eljut egy orvoshoz.
Belépve az ajtón az orvos ledöbben és követelni kezdi, hogy kivel volt a lány az elmúlt éjjel.
-de hát mi bajom van?
A doki kicsit előrehajolva, megérintve a lány karját, halkan, de határozottan, egy szót mond.
döbbent csend, majd pánik.
-HULLAMÉRGEZÉS.
A történet úgy zárul, hogy a lány megmondja a srác nevét, a rendőrök felkeresik a lakásán, ahol 4 halott lányt találnak.
Brrrr.
Gondold meg kinek engeded, hogy nyalogassa a nyakad bulimán barátom.
szerda, január 16
szembe mosolyok, hátba kések
ez kész. megtörtént az ütök és aztán kérdezek.
eleve az én ülök, ő meg áll és ordít lefelé, nem túl szerencsés kiindulás nézeteltérés tisztázására.
mondjuk világos, hogy őt leginkább az ordítás érdekli. kissé irónikus, hogy az egy csapatért tarsd a hátad mondat után egyből jött a nem érdekel mit mondasz.
aham.
hát ilyen ez. sőt még ki is akar rúgni, bár nem is a főnököm, csak alvállalkozó. de ő fontos és ezt is megteheti.
eleve az én ülök, ő meg áll és ordít lefelé, nem túl szerencsés kiindulás nézeteltérés tisztázására.
mondjuk világos, hogy őt leginkább az ordítás érdekli. kissé irónikus, hogy az egy csapatért tarsd a hátad mondat után egyből jött a nem érdekel mit mondasz.
aham.
hát ilyen ez. sőt még ki is akar rúgni, bár nem is a főnököm, csak alvállalkozó. de ő fontos és ezt is megteheti.
hétfő, január 14
katalány megmondta
és igaza van.
a te meg én az nagyon nem a mi.
és okoskodásunkban az is kiderülni látszik, hogy oka valsz a bizalomhiány. hogy miben, kiben, hogy ön- vagy egyéb bizalmatlanság valójában mindegy, mind variációk egy témára.
a te meg én az nagyon nem a mi.
és okoskodásunkban az is kiderülni látszik, hogy oka valsz a bizalomhiány. hogy miben, kiben, hogy ön- vagy egyéb bizalmatlanság valójában mindegy, mind variációk egy témára.
a drámajáték
csodálatos.
a hétvége két napja alatt előjöttek olyan élmények és kapcsolatok, melyek szerepét megélve a saját képem darabjai mozdulnak helyre.
mákom van, hogy elkezdtem játszani. megkérdőjelezhetetlen, hogy jó úton járok. jó ez nekem na :)
....
reggel van. összegyűrten ébredek, fejemben a legutolsó élmény, mikor shannon megint elment, megint nem értettük egymást és megint nem mondtuk el, amit már rég el kellett volna.
az, hogy miért nem hallgatja meg az egyik fél a másikat talány. nem akarja, nem tudja, fél hogy mit hallana. a kimenet szempontjából az ok lényegtelen.
megyek, fogmosás, öltözés, csoki kikészítése gyurkabácsinak, és irány az utca, ahol együtt hömpölyöghetek az azt sem tudom mit akarok ki vagyok és hova megyek tömeggel. valahogy ez ma nem zavar. sőt. a háromórás alvás ellenére jobban vagyok mint múlt héten végig. drámajátékot mindenkinek receptre.
a hétvége két napja alatt előjöttek olyan élmények és kapcsolatok, melyek szerepét megélve a saját képem darabjai mozdulnak helyre.
mákom van, hogy elkezdtem játszani. megkérdőjelezhetetlen, hogy jó úton járok. jó ez nekem na :)
....
reggel van. összegyűrten ébredek, fejemben a legutolsó élmény, mikor shannon megint elment, megint nem értettük egymást és megint nem mondtuk el, amit már rég el kellett volna.
az, hogy miért nem hallgatja meg az egyik fél a másikat talány. nem akarja, nem tudja, fél hogy mit hallana. a kimenet szempontjából az ok lényegtelen.
megyek, fogmosás, öltözés, csoki kikészítése gyurkabácsinak, és irány az utca, ahol együtt hömpölyöghetek az azt sem tudom mit akarok ki vagyok és hova megyek tömeggel. valahogy ez ma nem zavar. sőt. a háromórás alvás ellenére jobban vagyok mint múlt héten végig. drámajátékot mindenkinek receptre.
vasárnap, január 13
rég nem írtam
ennek okait firtatva leginkább az jut eszembe, hogy nem csavargok már rég. vagy legalábbis nem abban az értelemben, ahogy indult a dolog. sőt, lehet hogy már akkor sem volt találó a cím.
per pillanat ülök röhögve a gép előtt és öniróniából átnevezném az oldalt pszichoforgások, menekülj!-re.
valahogy ez lett.
igaza van az éles megfigyelőnek, aki rájött arra, hogy csak akkor írok, ha baj van. szenvedéseim, megbántódottságom hangjai olvashatóak itten zömmel naplemenébe, meg felhőkbe burkolva. egyik kritikusom olyan karikírozást nyomott, ami akárháynszor nekiülök írni hogy miatosz, itt cseng a fülembe és igencsak elmegy a kedvem.
de most volt egy hétvége ami megváltoztatta ezt...
per pillanat ülök röhögve a gép előtt és öniróniából átnevezném az oldalt pszichoforgások, menekülj!-re.
valahogy ez lett.
igaza van az éles megfigyelőnek, aki rájött arra, hogy csak akkor írok, ha baj van. szenvedéseim, megbántódottságom hangjai olvashatóak itten zömmel naplemenébe, meg felhőkbe burkolva. egyik kritikusom olyan karikírozást nyomott, ami akárháynszor nekiülök írni hogy miatosz, itt cseng a fülembe és igencsak elmegy a kedvem.
de most volt egy hétvége ami megváltoztatta ezt...
kedd, december 18
bar meg nincs vege a napnak
de asszem leszogezem, hogy utobbi idok legfosabbika ez.
reggel megindult a nyuglodes, a nyakam faj, az ugyfel nem erti, beszolok egy filmre ami a maga nemeben nem is rossz, mondjuk 12 evesen elnezegetnem - ez utobbit pont akkor sikerult kinyognom, amikor a fonokom aszondta neki tetszett ...
shannon volt nozik, amibe eleg sok oldalrol bele lehet kotni sz lasd az alabbi bejegyzest.
pszichobubus erzekeny a filmjeinek kritikajara, masra is lehet...
valahogy a melo sem ment, es maradtam sokaig problemamegoldani, de nem ment, es elkestema sulibol es meghuznak szintanbol es most naggyon de naggyon elegem van, ahogy indizajn oran tuccog az hiphopegyhazi zene, ami tobb mint hanyas es postscripteket mentegetek. es kozben nem idefigyelek.
mar varom mi var otthon ha hazaerek.
es meg csak fel9...
reggel megindult a nyuglodes, a nyakam faj, az ugyfel nem erti, beszolok egy filmre ami a maga nemeben nem is rossz, mondjuk 12 evesen elnezegetnem - ez utobbit pont akkor sikerult kinyognom, amikor a fonokom aszondta neki tetszett ...
shannon volt nozik, amibe eleg sok oldalrol bele lehet kotni sz lasd az alabbi bejegyzest.
pszichobubus erzekeny a filmjeinek kritikajara, masra is lehet...
valahogy a melo sem ment, es maradtam sokaig problemamegoldani, de nem ment, es elkestema sulibol es meghuznak szintanbol es most naggyon de naggyon elegem van, ahogy indizajn oran tuccog az hiphopegyhazi zene, ami tobb mint hanyas es postscripteket mentegetek. es kozben nem idefigyelek.
mar varom mi var otthon ha hazaerek.
es meg csak fel9...
munkaidő forradalmat hirdetek
ma sokadjára bebizonyította a nap, hogy tök felesleges ebéd előtt bármibe is belefogni.
16.04-kor jön rá minden kedves ügyfél, hogy neki ez kell, meg az, és ez így nemjó és tökmáshogy, és a szöveg sem ez, hanem kétszer ennyi, vagy felannyi és amúgy is holnap kell leadni a kimutatást és jajj.
hm. most 7 óra van, a helyzet nem javult, az utolsó perc átkát tolja rám a kedves ügyfél, pedig a részem ha hibákkal is de másfél hete ott az asztalán és kértem, hogy nézze meg mert gebasz lesz.
de nem.
felállok most.
és indítványozom holnap hogy 11-től kezdődjön a munka.
16.04-kor jön rá minden kedves ügyfél, hogy neki ez kell, meg az, és ez így nemjó és tökmáshogy, és a szöveg sem ez, hanem kétszer ennyi, vagy felannyi és amúgy is holnap kell leadni a kimutatást és jajj.
hm. most 7 óra van, a helyzet nem javult, az utolsó perc átkát tolja rám a kedves ügyfél, pedig a részem ha hibákkal is de másfél hete ott az asztalán és kértem, hogy nézze meg mert gebasz lesz.
de nem.
felállok most.
és indítványozom holnap hogy 11-től kezdődjön a munka.
bók ezen a morc napon
"anna angyallá vált."
mit tesz a téli Nap lágy fénye az elmerengő lány arcával...
mit tesz a téli Nap lágy fénye az elmerengő lány arcával...
mint írtam az örlődés letudva
mióta nem írtam, történt sok minden.
a felugromhozzádkicsit-ből, lett aszónélkülmegcsókollakésmaradoknálad, mert ez nagyonjó.
aztán néhány nap után megint indul a régi nóta, hogy csak óvatosan, meg nem is tudom. mintha három gyereket, meg piroscseréptetős házakat flesselnék éjjel-nappal mikor együtt vagyunk.
részemről, most lett sok. gy-nek meg bejött a poén: a harmadik. csak azt tudnám, minek ellenkezett kézzel lábbal, hogy ez le van tudva mikor ordít, hogy nem.
nem kell ez. nem kell, ha ennyire nem tudja mit akar. ha nem tudja, hogy engem akar.
ajánlom e bejegyzést ildónak és szépszeműnek.
a felugromhozzádkicsit-ből, lett aszónélkülmegcsókollakésmaradoknálad, mert ez nagyonjó.
aztán néhány nap után megint indul a régi nóta, hogy csak óvatosan, meg nem is tudom. mintha három gyereket, meg piroscseréptetős házakat flesselnék éjjel-nappal mikor együtt vagyunk.
részemről, most lett sok. gy-nek meg bejött a poén: a harmadik. csak azt tudnám, minek ellenkezett kézzel lábbal, hogy ez le van tudva mikor ordít, hogy nem.
nem kell ez. nem kell, ha ennyire nem tudja mit akar. ha nem tudja, hogy engem akar.
ajánlom e bejegyzést ildónak és szépszeműnek.
hétfő, december 10
el nem csókolt csókok
mi az, ami két ember közé áll, ha szeretik egymást, és csókolni, ölelni vágynak?
valami gebasz kell legyen.
valami gebasz kell legyen.
vasárnap, december 9
váratlan fordulat
shannon hazajött egy kis holland kitérővel skótföldről. jó, hogy itt van nagyon. mert a fél év msn-t megspékeltünk egy hét intenzív szeretéssel (vélemények itt oszlanak), de ez minden volt, csak nem valós, földöz közeli.
ahogy futott előttem az érzésben, fut tovább ahogy sejthető volt.
de most, hogy itt van, időt lehet tölteni együtt. úgy igazán. nem tudom, hogy ennek szellemében-e, de együtt lógtunk péntek estétől vasárnap délutánig kizárólag barátilag.
jól érzem magam vele. kaptam kiképzést metallicából, godsmackből, anyuból és apuból is. még poharat is sikerült törni.
anyu szeretős féle, apu pedig teljesen fogyasztható volt az előzetes híresztelésekkel ellentétben. szocihoz hű rokker keményfából. :)
ja és a kuckó, ahol aludtam. bár a tetőablaknak köszönhetően reggel nem volt őszinte a mosolyom hála az arcbafénynek, de a legjobb hely begubózni. az üresen hagyott CD tokok közt a tizedikben találtam is vmit, Schindler listája téma, betettem és néztem a pici ablakon át a padlás oldalát és a fák ágait. dejóez.
még a drámáról is elfelejtkeztem. egy alkalom kimaradt... bu.
sebaj, a következőre annyi anyagom gyűlik, hogy nem is tudok majd választani, melyiket dolgozzuk fel.
ahogy futott előttem az érzésben, fut tovább ahogy sejthető volt.
de most, hogy itt van, időt lehet tölteni együtt. úgy igazán. nem tudom, hogy ennek szellemében-e, de együtt lógtunk péntek estétől vasárnap délutánig kizárólag barátilag.
jól érzem magam vele. kaptam kiképzést metallicából, godsmackből, anyuból és apuból is. még poharat is sikerült törni.
anyu szeretős féle, apu pedig teljesen fogyasztható volt az előzetes híresztelésekkel ellentétben. szocihoz hű rokker keményfából. :)
ja és a kuckó, ahol aludtam. bár a tetőablaknak köszönhetően reggel nem volt őszinte a mosolyom hála az arcbafénynek, de a legjobb hely begubózni. az üresen hagyott CD tokok közt a tizedikben találtam is vmit, Schindler listája téma, betettem és néztem a pici ablakon át a padlás oldalát és a fák ágait. dejóez.
még a drámáról is elfelejtkeztem. egy alkalom kimaradt... bu.
sebaj, a következőre annyi anyagom gyűlik, hogy nem is tudok majd választani, melyiket dolgozzuk fel.
péntek, december 7
felkarolni valakit
miből gondolja azt a "sztár showman", hogy az ízesen mesélő vajdasági kisfiúval jót tesz, ha kiemeli abból amiben van?
miben van? és hova emeli?
miben van? és hova emeli?
csütörtök, december 6
mekkora nyafogós lettem megint.
"elegem van." szerintem ez a kedvenc mondatom, pedig hogy utálom kimondani.
muszáj lesz változtatnom, mert tegnap előtt olyannyira sikerült elfojtani a nevetésem saját faszságaimon, hogy kreáltam egy fasza rosszullétet.
a fejem még azóta is fáj.
ez a para akkor kezdődött mikor rámtört az izomból hegyremenés. a suttogónak említettem már ezt, de ő valójában nem is tudja miről beszélek.
annyira antiszociális leszek ha bajba kerülök, hogy félelmetes. szépszemű, meg katalány csak lestek.
szóval most tényleg kell a váltás.
"elegem van." szerintem ez a kedvenc mondatom, pedig hogy utálom kimondani.
muszáj lesz változtatnom, mert tegnap előtt olyannyira sikerült elfojtani a nevetésem saját faszságaimon, hogy kreáltam egy fasza rosszullétet.
a fejem még azóta is fáj.
ez a para akkor kezdődött mikor rámtört az izomból hegyremenés. a suttogónak említettem már ezt, de ő valójában nem is tudja miről beszélek.
annyira antiszociális leszek ha bajba kerülök, hogy félelmetes. szépszemű, meg katalány csak lestek.
szóval most tényleg kell a váltás.
asszem elfáradtam
Are you so sure you won't be crawling
If not for the good why risk falling
Why risk falling
If everything you think you know
Makes your life unbearable
Would you change?
If you'd broken every rule and vow
And hard times come to bring you down
Would you change?
If not for the good why risk falling
Why risk falling
If everything you think you know
Makes your life unbearable
Would you change?
If you'd broken every rule and vow
And hard times come to bring you down
Would you change?
kedd, december 4
folyt?
hát kérem. koncz zsuzsával a hull a hó és hózik, micimackó fázik-ot énekel egy sportaréna mennyiségű ótépédolgozófolyam. még jó hogy nem ekkor léptem be a csarnokba, mert lecsúsztam volna a lépcsőn. csak álltam és néztem, hogy ez nemigaz.
a színpadlátvány meg a legrosszabb volt amit az elmúlt időben láttam. a nyári efotton a senki sem látogatja az erdőben színpad is versenybe szállhat simán vele (pedig az egy fa, egy molinó, két mikrofon és 4 reflektor volt :)
a koncert számomra (merhogy persze ide is épp jókor érkeztem :) három számig tartott a visszatapsolással együtt. (utána jött a letapossuk egymást a svédasztalnál figura, amit én inkább csak messziről...)
a két fenomenális élmény közt azoban volt egy pillanat, mikor behunytam a szemem és bekúszott a várt, lerágott csont és mégis szeretem intro. és nyíltam a fiúnak, a lánynak, az igaz szerelemnek, és az elmúlásnak. vele, aki érthetetlen, hogy még mindig ott áll, mikor én hatévesen a bakelitről hallgattam böszörményi keresztanyám leányszobájában az új lejátszón.
a színpadlátvány meg a legrosszabb volt amit az elmúlt időben láttam. a nyári efotton a senki sem látogatja az erdőben színpad is versenybe szállhat simán vele (pedig az egy fa, egy molinó, két mikrofon és 4 reflektor volt :)
a koncert számomra (merhogy persze ide is épp jókor érkeztem :) három számig tartott a visszatapsolással együtt. (utána jött a letapossuk egymást a svédasztalnál figura, amit én inkább csak messziről...)
a két fenomenális élmény közt azoban volt egy pillanat, mikor behunytam a szemem és bekúszott a várt, lerágott csont és mégis szeretem intro. és nyíltam a fiúnak, a lánynak, az igaz szerelemnek, és az elmúlásnak. vele, aki érthetetlen, hogy még mindig ott áll, mikor én hatévesen a bakelitről hallgattam böszörményi keresztanyám leányszobájában az új lejátszón.
szerda, november 28
lenni leginkább
még mindig itt van a fejemben a pillanat, mikor egyik este indultam haza. le az aranyjánosi metrómegálló mozgólépcsőjén. bevillant, hogy dejó lenne hogy mikor hazaérek ott feküdne az ágyon és várna.
félkézzel még húzom ki a zárból a kulcsom, de már rúgom le a cipőm, ledobom a táskát, irány a szoba, és ráfeküdnék a mellkasára.
és csak lennénk.
mostanában lenni szeretnék leginkább.
félkézzel még húzom ki a zárból a kulcsom, de már rúgom le a cipőm, ledobom a táskát, irány a szoba, és ráfeküdnék a mellkasára.
és csak lennénk.
mostanában lenni szeretnék leginkább.
kedd, november 27
az otthon illata
melyre, húsz perce nem találok szavakat.
haboskólás körhasonlat illene ide. a nyitva felejtett fél üveg olcsó bor, a kefíres doboz, az olajbogyó, és még vmi fertelmes kombinációja, aminek a helyét még nem sikerült lokalizálnom olyan gázfelhőt képez, hogy itt fetrengek a padlón. és még a lábam is elzsibbadt, nem csak az agyam.
haboskólás körhasonlat illene ide. a nyitva felejtett fél üveg olcsó bor, a kefíres doboz, az olajbogyó, és még vmi fertelmes kombinációja, aminek a helyét még nem sikerült lokalizálnom olyan gázfelhőt képez, hogy itt fetrengek a padlón. és még a lábam is elzsibbadt, nem csak az agyam.
pillanat
az amikor a "főnök" habzó szájjal rámront és felelősségre próbál vonni, de mindketten érezzük, hogy nem az én fülem mögött van a vaj...
hmmmm
hmmmm
kérdés
a lány hosszasan beszélget egyetlen fiúval az asztaltársaságból.
éjféltájt feláll a fiú, majd követi a lány is, kabátot vesznek, búcsúznak a többiektől.
kifelé menet a lány karját megfogja a másik fiú és közelhajolva suttogva kérdezi:
"most féltékeny vagyok?"
a helyzet komikumát növeli, hogy egyik szereplő sem játsza azt valójában, amit a pillanat rá osztott. és mégis.
éjféltájt feláll a fiú, majd követi a lány is, kabátot vesznek, búcsúznak a többiektől.
kifelé menet a lány karját megfogja a másik fiú és közelhajolva suttogva kérdezi:
"most féltékeny vagyok?"
a helyzet komikumát növeli, hogy egyik szereplő sem játsza azt valójában, amit a pillanat rá osztott. és mégis.
szerda, november 21
képnélküliség
kénytelen leszek előhúzni a két évvel ezelőtti edinburgh-i képeket, mert számonkérik rajtam a mostani út élményeit...
a "nem készült kép" a nem létező válasz, és nyilván viccelek kategóriába sorolható kizárólag.
amúgy nem mutogattam még meg soha a fotóimat, juteszembe, így a "szépes képek"-nek tartozom ezzel. mégis csak lesz vetítés. juhé.
a "nem készült kép" a nem létező válasz, és nyilván viccelek kategóriába sorolható kizárólag.
amúgy nem mutogattam még meg soha a fotóimat, juteszembe, így a "szépes képek"-nek tartozom ezzel. mégis csak lesz vetítés. juhé.
karácsony utáni hangulat
van rajtam.
volt hosszú várakozás, eljött, szeretetfürdő.
és már vége is van.
mögöttem az ünnep a szívem tele.
jönnek a hétköznapok.
volt hosszú várakozás, eljött, szeretetfürdő.
és már vége is van.
mögöttem az ünnep a szívem tele.
jönnek a hétköznapok.
szombat, november 17
csütörtök, október 25
megvolt a csajos hétvége is. velnesz.
úgy indult, hogy felültem a vonatra (álltam), zúdultak már akkor a gondolatok.
szép asszonyok völgyében, a csend, az őszi táj, a víz, a szauna, a masszázs, a jó bor... és mennyi minden várt.
megtudtam, hogy esélyem van a fehérboszorkányságra és, hogy félénk vagyok. az előbbit a tenyerem mondja, az utóbbit a masszőr, aki értette a dolgát. a nagy szám elhagyott, hisz a test beszélt csak. imádom a masszázst, nincs mese.
ezenkívül új barátság kezdődött. a réginek megmondtam, amit nem akart hallani. engedni, hogy szeressenek, mikor te nem fogod viszont sose annyira... nem fair.
abban a pillanatban mikor ezt felismerted, el kell válnod tőle.
egyébként meg: le a spekulációval.
örömgyilkos.
úgy indult, hogy felültem a vonatra (álltam), zúdultak már akkor a gondolatok.
szép asszonyok völgyében, a csend, az őszi táj, a víz, a szauna, a masszázs, a jó bor... és mennyi minden várt.
megtudtam, hogy esélyem van a fehérboszorkányságra és, hogy félénk vagyok. az előbbit a tenyerem mondja, az utóbbit a masszőr, aki értette a dolgát. a nagy szám elhagyott, hisz a test beszélt csak. imádom a masszázst, nincs mese.
ezenkívül új barátság kezdődött. a réginek megmondtam, amit nem akart hallani. engedni, hogy szeressenek, mikor te nem fogod viszont sose annyira... nem fair.
abban a pillanatban mikor ezt felismerted, el kell válnod tőle.
egyébként meg: le a spekulációval.
örömgyilkos.
szombat, október 20
türelem
vágyom teázni, ölelni, rácsodálkozni, megismerni, vitatkozni, elmélkedni a világról. szeretni. itt és most.
odavisszabeszélni az abszurdot, mellégondolni viszont nem.
türelem.
odavisszabeszélni az abszurdot, mellégondolni viszont nem.
türelem.
sokgyűjtemény vágott verzió
a sok a mosolytól a sok a figyelmezésig bejegyzés leledzett itten hajnali kettő és három között.
mire végigolvastam, az ujjam elmozdíthatatlanul nyugodott a delete gombon. értelmetlen hosszú, se nem nyafog, se nem mesél, csak firkál fajta volt.
a lényeg itt:
sok a kérdés eféle: miből is lesz a nyugdíj meg a babáimnak gyes?
sok, aki hiszi, hogy ő fingta a passzát szelet.
és a tett halála még mindig az okoskodás. ami sok. sőt rengeteg.
mire végigolvastam, az ujjam elmozdíthatatlanul nyugodott a delete gombon. értelmetlen hosszú, se nem nyafog, se nem mesél, csak firkál fajta volt.
a lényeg itt:
sok a kérdés eféle: miből is lesz a nyugdíj meg a babáimnak gyes?
sok, aki hiszi, hogy ő fingta a passzát szelet.
és a tett halála még mindig az okoskodás. ami sok. sőt rengeteg.
kedd, október 16
na szép
épp az előzőt remekül szembeneveti ez a bejegyzés. intenzíven tolulnak fel a vegyes érzések újra, többek közt a bukott grafikus jelzőnek köszönhetően.
az ötlettelenséget hoznám fel erős ellenérvként, mikor a reggeli 47-49 es buszon felvetett skicc működni látszik, és este ott van az asztalon a faág, rajta a cérnára lógatott betűk, alatta homok, beleírva egy szó. és kész a filmcím 3D-ben. castaway.
szégyellem magam, amiért ennyi energiabefektettéssel jobban értékelték a munkámat mint azét, aki fotózott ragasztott, buszjegyet vett alapanyagnak és társaik... dehát az élethez kell egy kis szerencse ugye.
hihi. a "gyorsan ki ne derüljön mennyi lenne bennem, ha lett volna rá időm" az én műfajom még mindig.
az ötlettelenséget hoznám fel erős ellenérvként, mikor a reggeli 47-49 es buszon felvetett skicc működni látszik, és este ott van az asztalon a faág, rajta a cérnára lógatott betűk, alatta homok, beleírva egy szó. és kész a filmcím 3D-ben. castaway.
szégyellem magam, amiért ennyi energiabefektettéssel jobban értékelték a munkámat mint azét, aki fotózott ragasztott, buszjegyet vett alapanyagnak és társaik... dehát az élethez kell egy kis szerencse ugye.
hihi. a "gyorsan ki ne derüljön mennyi lenne bennem, ha lett volna rá időm" az én műfajom még mindig.
hétfő, október 15
döntés esett
elég komoly lépésre szánta el magát méripoppinsz.
elege lett, felállt. ezzel megkavarva a kakit rendesen.
rám nézve az esemény hozadéka az, hogy történt két beszélgetés, mely során sikerült sallangmentesen megvitatni ki mit szeretne. és meghoztam egy döntést.
szeretnék a stratégiai oldalon működni hosszútávon. ezt tanultam, ehhez értek, ezt szeretném csinálni. a rajz, tervezés és társai megmarad másodlagosnak. (főleg látva mit csinálnak grafikusaink nap mint nap...)
ettől mindenképp jobban vagyok.
elege lett, felállt. ezzel megkavarva a kakit rendesen.
rám nézve az esemény hozadéka az, hogy történt két beszélgetés, mely során sikerült sallangmentesen megvitatni ki mit szeretne. és meghoztam egy döntést.
szeretnék a stratégiai oldalon működni hosszútávon. ezt tanultam, ehhez értek, ezt szeretném csinálni. a rajz, tervezés és társai megmarad másodlagosnak. (főleg látva mit csinálnak grafikusaink nap mint nap...)
ettől mindenképp jobban vagyok.
hol is hagytam abba...
valahol ott, amikor egy hosszú péntek éjszakán elindultunk debrecen felé, egy 5 tonnás iveco vezető fülkéjében hárman lányok. benzin szag, sörös dobozok, előttünk az éjszaka és az út, ahogy a fehér kis kukacok eltűnnek alattunk.
vagy talán a hedonista szobaton, amikor tesóm hazahozta szépszemű nevetős barátnőjét és négyesben kártyáztunk Nagyikával a kórházi ágyban. a lánykával első pillanattól megvan a közös hang.
másnap vásári forgatag, sült kolbász, mustár, rablóhús, friss kenyér és hideg sör. mindez az őszi napfényben. hmm.
vagy talán a hedonista szobaton, amikor tesóm hazahozta szépszemű nevetős barátnőjét és négyesben kártyáztunk Nagyikával a kórházi ágyban. a lánykával első pillanattól megvan a közös hang.
másnap vásári forgatag, sült kolbász, mustár, rablóhús, friss kenyér és hideg sör. mindez az őszi napfényben. hmm.
péntek, október 5
üt, mert igaz :)
"Senki nem tud manipulálni senkit. Egy kapcsolatban mindkét fél tudja, mit csinálnak, még akkor is, ha az egyikük utólag panaszkodik, hogy kihasználták."
szombat, szeptember 29
szombat esti program sokadjára
mit mondanál annak, aki
gödörben ül és csak ás,
fel-felnéz de egyre kevesebb a fény, amit lát.
haragszik mindenre, mindenkire.
mit tennél azzal, aki
nem fogja meg a kötelet, amit ledobsz neki.
egy csepp kiutat nem lát.
élete meddő szenvedés
felfalatja múltját, lényegét a keserűségével.
ellenség mindenki, aki élni akar.
nem látom már a régi szeretett arcot sehol.
te mit tennél?
gödörben ül és csak ás,
fel-felnéz de egyre kevesebb a fény, amit lát.
haragszik mindenre, mindenkire.
mit tennél azzal, aki
nem fogja meg a kötelet, amit ledobsz neki.
egy csepp kiutat nem lát.
élete meddő szenvedés
felfalatja múltját, lényegét a keserűségével.
ellenség mindenki, aki élni akar.
nem látom már a régi szeretett arcot sehol.
te mit tennél?
csütörtök, szeptember 27
verset keresve
Sietek.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielőtt megöregszem,
mielőtt meghalok.
Nem érek rá
leckét írni,
kivinni a szemetet,
kitakarítani.
Be kell majszolnom az egész világot,
mint egy paradicsomot,
mielőtt megöregszem,
mielőtt meghalok.
Délután néha a háztető
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellene repülni az ablakon.
Át, oda, messze.
Ingrid Sjöstrand
mikor növök fel végre
kiderül, hogy eltapsoltunk egy kisebb vagyont tesómmal. az okot, nyomot még keresem.
elhatározok, de kinek, minek? mikor világos, hogy megint győz a mihez van kedvem és ülök katalánynál, falból térdemen a rajztábla és verseket olvasok, hogy hátha kész leszek holnapra. de pontosan tudtam, hogy nem leszek kész vele, sőt el se kezdem, és még a rég eltervezett odaállok mrkati elé és levizsgázom helyben, hogy folytathassam a tárgyat is csak pár filmkocka a fejemben. a megvalósítás idő, akarat hiányában elmarad.
ehelyett beszélgetek, majd hallgatok egy olyan párbeszédet, ami hihetetlenül tanulságos.
szexualitás.
vesszőparipám odabent. egyre inkább kikerül, helyére kerül. bár hosszú az út még.
remegve kezdem hinni, hogy igaz, hogy 6-10 éves korunkig kialakul az életutunk, örökségünk, motivációink, személyiségjegyeink mentén.
nem jó hír...
ami maradt, az az általam oly buzgón művelt hit, mely arra irányul, hogy habár változni nem tudok, kezelni egyes dolgaimat meg tudom tanulni.
egyébként meg:
éljen a nonkonformizmus.
elhatározok, de kinek, minek? mikor világos, hogy megint győz a mihez van kedvem és ülök katalánynál, falból térdemen a rajztábla és verseket olvasok, hogy hátha kész leszek holnapra. de pontosan tudtam, hogy nem leszek kész vele, sőt el se kezdem, és még a rég eltervezett odaállok mrkati elé és levizsgázom helyben, hogy folytathassam a tárgyat is csak pár filmkocka a fejemben. a megvalósítás idő, akarat hiányában elmarad.
ehelyett beszélgetek, majd hallgatok egy olyan párbeszédet, ami hihetetlenül tanulságos.
szexualitás.
vesszőparipám odabent. egyre inkább kikerül, helyére kerül. bár hosszú az út még.
remegve kezdem hinni, hogy igaz, hogy 6-10 éves korunkig kialakul az életutunk, örökségünk, motivációink, személyiségjegyeink mentén.
nem jó hír...
ami maradt, az az általam oly buzgón művelt hit, mely arra irányul, hogy habár változni nem tudok, kezelni egyes dolgaimat meg tudom tanulni.
egyébként meg:
éljen a nonkonformizmus.
vasárnap, szeptember 23
szúnyog
egész nyáron egyet sem láttam. erre most megcsípett egy.
épp szar az élet magyarországon prezit állítok össze.
a szúnyogokat is tuti beleveszem.
épp szar az élet magyarországon prezit állítok össze.
a szúnyogokat is tuti beleveszem.
komoly munka
vicces volt, mikor titoktartási nyilatkozatot íratott velem alá egyik legnagyobb ügyfelünk, hogy a kampány elkezdéséig, senkinek egy szót se az üzenetről. még valami 3 év felfüggesztett-ről is mintha hallottam volna.
ez komoly. ...
de elnézve az ügyfél talpraesettségét kommunikáció ügyben, nem tudom miért lepődtem meg azon, hogy mára az összes valamirevaló hírportál lehozta a frenetikus, hipertitkos bejelentenivalót.
így nem tudom miért kell a vértpisilünk, annyira tervezzük kutyafuttában, titokban a tuti kampány egyetlen mondatos üzenetét, amit már mindenki tud.
no komment.
ha elvisznek kihallgatásra, nem én voltam.
ez komoly. ...
de elnézve az ügyfél talpraesettségét kommunikáció ügyben, nem tudom miért lepődtem meg azon, hogy mára az összes valamirevaló hírportál lehozta a frenetikus, hipertitkos bejelentenivalót.
így nem tudom miért kell a vértpisilünk, annyira tervezzük kutyafuttában, titokban a tuti kampány egyetlen mondatos üzenetét, amit már mindenki tud.
no komment.
ha elvisznek kihallgatásra, nem én voltam.
a hypo íze
is megvolt szombat reggelén.
a háromgyökerű fogam idegeinek kicibálása érzéstelenítés nélkül még csak hagyján. mert azt tudom, hogy addig fáj, amíg hozzáérnek, ha nem piszkálja, nem fáj.
no de a fertőtlenítés kérem. nekem az tett be. már a szaga se túl jó, mikor a szádban kotorásznak hypo-s fecskendővel, hátmég ha bénázik a doktorbácsi és szépen lecsepeg a nyelvedre. hiába öblögetsz.
blaaaa.
pont olyan a milyennek képzeled. sós, mar.
a háromgyökerű fogam idegeinek kicibálása érzéstelenítés nélkül még csak hagyján. mert azt tudom, hogy addig fáj, amíg hozzáérnek, ha nem piszkálja, nem fáj.
no de a fertőtlenítés kérem. nekem az tett be. már a szaga se túl jó, mikor a szádban kotorásznak hypo-s fecskendővel, hátmég ha bénázik a doktorbácsi és szépen lecsepeg a nyelvedre. hiába öblögetsz.
blaaaa.
pont olyan a milyennek képzeled. sós, mar.
szerda, szeptember 19
*missing text*
elég durván problémát okoz, amikor a kommunikáció 93%-a írásban történik.
így történt, hogy a konklúziók éjjelén két egymástól teljesen független eredmény született az 1742 km-re lévő fejekben.
így történt, hogy a konklúziók éjjelén két egymástól teljesen független eredmény született az 1742 km-re lévő fejekben.
fenét, mert...
kiderül ami.
festésóra, szóban... ki látott már ilyet. jó környezet, bár pincében festeni... no mindegy.
esőben sietés, talponállóban szilvásdiós rétes, teával isteni.
vásárlás a benemlépekoda világban.
elkések kétésfélórát, katalány nehezen enyhül, de a gyűrű talán elringatja. egyből bele a lecsóba, pohár sör már a kézben és jön a beszélgetés. hirtelen rólam kezd szólni és érzem pszichobubus belelát már.
(közbevetném, hogy tök véletlen tesóm is megjelenik, majd gy is és a tény, hogy jóideje átlag napi 3 órákat msnezem valakivel. ennyit a szeretteire se szán az ember, mondja ő. hm. ez némi vitát kavar...)
a 24. percben megtörténik a kérdés, amire csak a game over felirat villog az agyamban és minden nyomorom kulcsa. a szerelem kapszulájának története.
üröm az örömben, hogy mikor megvan a kulcs és megosztanám, már nincs kivel.
kerestem a kincset, de közben nem figyeltem a kanál vízre.
kalapok, rózsák az asztalon hangulat ér hajnalban.
festésóra, szóban... ki látott már ilyet. jó környezet, bár pincében festeni... no mindegy.
esőben sietés, talponállóban szilvásdiós rétes, teával isteni.
vásárlás a benemlépekoda világban.
elkések kétésfélórát, katalány nehezen enyhül, de a gyűrű talán elringatja. egyből bele a lecsóba, pohár sör már a kézben és jön a beszélgetés. hirtelen rólam kezd szólni és érzem pszichobubus belelát már.
(közbevetném, hogy tök véletlen tesóm is megjelenik, majd gy is és a tény, hogy jóideje átlag napi 3 órákat msnezem valakivel. ennyit a szeretteire se szán az ember, mondja ő. hm. ez némi vitát kavar...)
a 24. percben megtörténik a kérdés, amire csak a game over felirat villog az agyamban és minden nyomorom kulcsa. a szerelem kapszulájának története.
üröm az örömben, hogy mikor megvan a kulcs és megosztanám, már nincs kivel.
kerestem a kincset, de közben nem figyeltem a kanál vízre.
kalapok, rózsák az asztalon hangulat ér hajnalban.
metál és én
köszönő viszonyba se.
eddig. most, hogy megmutatta a számára fontosakat, hallgatom.
te ez nem is rossz.
tombolás hiányzott volna eddig?
fenét.
eddig. most, hogy megmutatta a számára fontosakat, hallgatom.
te ez nem is rossz.
tombolás hiányzott volna eddig?
fenét.
vasárnap, szeptember 16
hétfő, szeptember 10
szombat, szeptember 8
ótvar felirat
a kórházban rámszakadt a tegnap éjjel elkezdődött igazságok plafonja. mint ilyenkor a lehető legjobb megoldás, az egyedül lenni bekapcsolt. vitt a spirál le a lépcsőn, le a gödörbe, és ott ültem megint egy fa alatt. néztem a homokos foncsorodó leveleket, melyek újra meg újra előtűntek két könnycsepp közt.
gáz. még mindig itt járok. nézem a cipőmre magukat felküzdeni próbáló bodobácsokat és egyszerre tolul elő minden bántásom, szúrásom, ölelésem, de tudom... elég. nem csinálhatom örökké ezt. menekülni. küzdeni.
igaza van annak, aki azt mondja, hogy aki nem fogadja el magát, mást sem tud igazán.
felnézek és a koszos falon egy ótvar felirat ordítja az arcomba "fogadd el, hogy szeretnek"
ilyen nincs. ezmilyenmár.
gáz. még mindig itt járok. nézem a cipőmre magukat felküzdeni próbáló bodobácsokat és egyszerre tolul elő minden bántásom, szúrásom, ölelésem, de tudom... elég. nem csinálhatom örökké ezt. menekülni. küzdeni.
igaza van annak, aki azt mondja, hogy aki nem fogadja el magát, mást sem tud igazán.
felnézek és a koszos falon egy ótvar felirat ordítja az arcomba "fogadd el, hogy szeretnek"
ilyen nincs. ezmilyenmár.
szerda, szeptember 5
a vásárlás örömei
már a hatodik puccos boltban próbálgatok, hogy a "csinos" vonalat megközelítse ruhatáram egy apró része, mikor a kezembe adnak egy kockás csípőnadrágot. olyan puha az anyaga, hogy már imádom. könnyen feljön, nem szorít sehol, esése tökéletes. a lány bekukkant a függönyön át, "hogy na, hogy áll?" majd arcára fagy a kérdés.
látom, hogy ez nem szólhat a fenekemnek, de akkor mi van?
megfordulok és akkor meglátom a csodát, mely már délután óta ékesíti bőrömet. a tükörből visszavigyorog a keresztcsontomon figyelő rózsaszín cicafej, melyet katalány alkotott sokadik üresjáratunk alkalmával.
no komment.
látom, hogy ez nem szólhat a fenekemnek, de akkor mi van?
megfordulok és akkor meglátom a csodát, mely már délután óta ékesíti bőrömet. a tükörből visszavigyorog a keresztcsontomon figyelő rózsaszín cicafej, melyet katalány alkotott sokadik üresjáratunk alkalmával.
no komment.
kedd, szeptember 4
álmomban
leesett a hó. minden fehér lett, az emberek ráncai kisimultak, éreztem a talpammal a hideget. aztán eltűntek az alakok, már nem város volt ez többé, hanem fák a frissen szerzett súlyos teherrel az águkon, mely deformálja őket, és egy út, mely az erdőbe vitt.
megyek az úton, érzem a hideget, látom a lehelletem, sőt hallom is pont úgy mikor úszáskor kiemelkedsz és levegőt veszel. nem fázom.
csak annyit érzek, hogy erre kell mennem. messze mindentől ami zaj, ami kosz, ami ember.
a szundi most ébresztettt. be akarom fejezni ez az álmot.
megyek az úton, érzem a hideget, látom a lehelletem, sőt hallom is pont úgy mikor úszáskor kiemelkedsz és levegőt veszel. nem fázom.
csak annyit érzek, hogy erre kell mennem. messze mindentől ami zaj, ami kosz, ami ember.
a szundi most ébresztettt. be akarom fejezni ez az álmot.
vasárnap, szeptember 2
vízipipa
előző hangulatommal összecsengett katalány bánata így néhány pillanat múlva már fejben hamar összeállt a terv, teázás vízipipával nálunk.
aha. az első része még egész gördülékenyen ment, no de a pipa.
mert ez egy kényes darab. csak katalány kreativitása és tesóm kitartása a hozta meg az eredményt; no meg egy tekercs alufólia kb. 7 helyre betömködve, tekerve, odagumizva, és a finom dohányt tartó szekezet összetákollása wc papír gurigából. egy óra múlva már gyertyák közt bugyborog a víz és száll az illatos papírízű füst.
aha. az első része még egész gördülékenyen ment, no de a pipa.
mert ez egy kényes darab. csak katalány kreativitása és tesóm kitartása a hozta meg az eredményt; no meg egy tekercs alufólia kb. 7 helyre betömködve, tekerve, odagumizva, és a finom dohányt tartó szekezet összetákollása wc papír gurigából. egy óra múlva már gyertyák közt bugyborog a víz és száll az illatos papírízű füst.
nem az a baj hogy látszólag köcsög vagyok
hanem, hogy zavar.
nem tudom mikor érem el azt a szintet, mikor nem hagyom, hogy nehezen megszerzett pillanatnyi egyensúlyom, boruljon csak mert valakit legalább annyira nem érdekelek mint ő engem. ergó én keresztül nézek rajta, ő meg csipog másoknak, hogy ez derossz, de arra már nem veszi a fáradtságot, hogy átlásson a felszínen.
mások meg megintcsak.
dehát mint írtam volt többször e oldalon: dobozok a fejekben.
nehéz átkerülni egyikből a másikba.
nem tudom mikor érem el azt a szintet, mikor nem hagyom, hogy nehezen megszerzett pillanatnyi egyensúlyom, boruljon csak mert valakit legalább annyira nem érdekelek mint ő engem. ergó én keresztül nézek rajta, ő meg csipog másoknak, hogy ez derossz, de arra már nem veszi a fáradtságot, hogy átlásson a felszínen.
mások meg megintcsak.
dehát mint írtam volt többször e oldalon: dobozok a fejekben.
nehéz átkerülni egyikből a másikba.
szombat, szeptember 1
ömlesztve
a tegnap egy durvás időszak remélehetőleg lezárása volt odabent.
este mindannyian @rcoskodtunk.
méripoppinsszal pedig tervet szövögettünk a jövőheti nagy menetre. mert nemcsak kerekasztal tárgyalás lesz itt.
hanem a nagy menet is. arra a kimenetre még nincs bombabiztos stratégiánk, hogy mi lesz ha a főnök mosolyogva annyit mond, hogy akkor köszi. (remélem az számít valamit, hogy nekem osztottak be egy asszisztens egy hónapra :)
vagy ami valószínűbb, hogy szeretne itt tartani minket, de nem tud megfizetni és bevágja hozzá a bociszemet.
nem itt kellene megemlítenem de öregszem. és nem bírja a gyomrom a sok mindenki mindenkivel keresztbe összefekszem dolgot.
mi a tosz történt a lányokkal???
úgy nyalják a pasik seggét, hogy ihaj. másznak, nyomulnak, a kényelmes férfiember meg hagyja nagyduzzogva. de mivel nem érzi amit kellene, megy a saját neméhez, hátha az jobb. vagy inkább csoportosan.
kész.
tegnap egyébként aranyköpések hullottak fejünkre tonnaszám, de egyre sem bírok visszaemlékezni.
csak hal táncára, meg a mozzanatra mikor méripoppinsszal telefonokat cseréltünk, mert megint elkapott az a hülyeség, hogy nézegetjük a kijelzőt, hátha.
hazaséta egyedül, majd valószerűtlen taxisofőr, aki mesélt kedvesen és búcsúzóul hitmorzsát tett a zsebembe.
este mindannyian @rcoskodtunk.
méripoppinsszal pedig tervet szövögettünk a jövőheti nagy menetre. mert nemcsak kerekasztal tárgyalás lesz itt.
hanem a nagy menet is. arra a kimenetre még nincs bombabiztos stratégiánk, hogy mi lesz ha a főnök mosolyogva annyit mond, hogy akkor köszi. (remélem az számít valamit, hogy nekem osztottak be egy asszisztens egy hónapra :)
vagy ami valószínűbb, hogy szeretne itt tartani minket, de nem tud megfizetni és bevágja hozzá a bociszemet.
nem itt kellene megemlítenem de öregszem. és nem bírja a gyomrom a sok mindenki mindenkivel keresztbe összefekszem dolgot.
mi a tosz történt a lányokkal???
úgy nyalják a pasik seggét, hogy ihaj. másznak, nyomulnak, a kényelmes férfiember meg hagyja nagyduzzogva. de mivel nem érzi amit kellene, megy a saját neméhez, hátha az jobb. vagy inkább csoportosan.
kész.
tegnap egyébként aranyköpések hullottak fejünkre tonnaszám, de egyre sem bírok visszaemlékezni.
csak hal táncára, meg a mozzanatra mikor méripoppinsszal telefonokat cseréltünk, mert megint elkapott az a hülyeség, hogy nézegetjük a kijelzőt, hátha.
hazaséta egyedül, majd valószerűtlen taxisofőr, aki mesélt kedvesen és búcsúzóul hitmorzsát tett a zsebembe.
péntek, augusztus 31
borulnak a dolgok
egy olyan közegben próbálok működni munka terén, ami jelenleg a strukturált szó mindenfajta értelmétől legtávolabb áll.
na de legalább kihívás. muszáj lesz rendet rakni esténként az asztalomon, határidőnaplót vezetni, levelezőrendszerben emlékeztetőket nyomni és mosolyogni megtanulni mindig.
amit a héten nyomtam az totál gáz volt. strukturálni elkezdtem (jujj ez a szó de hányás), de ezzel olybá tűnik rugalmasságom is drasztikusan lezuhant, túlfeljlett kötelességérzetem plusz női hisztim pedig tetőzött, ergó mindenkivel összerúgtam a port akivel lehetett.
ezt nem szeretném többet.
monnyuk mindez odavezetett, hogy már fél 5-kor elkezdtünk inni, mert ezt tényleg nem lehet máshogy.
jövőhéten kerekasztal ülés. Hát kiváncsi leszek. Remélem sok grafik, disznót győz majd.
na de legalább kihívás. muszáj lesz rendet rakni esténként az asztalomon, határidőnaplót vezetni, levelezőrendszerben emlékeztetőket nyomni és mosolyogni megtanulni mindig.
amit a héten nyomtam az totál gáz volt. strukturálni elkezdtem (jujj ez a szó de hányás), de ezzel olybá tűnik rugalmasságom is drasztikusan lezuhant, túlfeljlett kötelességérzetem plusz női hisztim pedig tetőzött, ergó mindenkivel összerúgtam a port akivel lehetett.
ezt nem szeretném többet.
monnyuk mindez odavezetett, hogy már fél 5-kor elkezdtünk inni, mert ezt tényleg nem lehet máshogy.
jövőhéten kerekasztal ülés. Hát kiváncsi leszek. Remélem sok grafik, disznót győz majd.
kedd, augusztus 28
hétfő, augusztus 27
utóbbi idők legjobb ajándéka
a hűtő mögött a nap lemenőben, felette madarak keringenek és az egérnek nem látszó lények, a résnyire nyitott ajtón át csemegézik a sajtot a fűben.
eme agyrém (papíron ceruzával való) megalkotása után, ma kézhez kaptam társszerzőmtől a rajziskola kisiskolásoknak című bibliát.
eme agyrém (papíron ceruzával való) megalkotása után, ma kézhez kaptam társszerzőmtől a rajziskola kisiskolásoknak című bibliát.
úgy vagyok, hogy jól vagyok
és nem tudom mi lesz.
de most régóta először nem zavar.
és láss csodát, nem is egy szög bújt ki a zsákból.
gy-vel hosszas beszélgetés történt, nem tudom helyükre kerültek-e a dolgok, elmondott-e mindent őszintén, de én azt gondolom :) ott, akkor pontot tettem. nem játszani való lány vagyok, még ha kacér, akkor sem. és mivel, ha kacér, akkor ezt kapom, így nem lesz több kac.
írnék megint a fiúról, de most már valahogy nem találom a hangot.
meg közszemlére sincs kedvem tenni.
hirtelen felindulásból hazaút, fogam fáj nagyon. menedéket lelek zsunál, ahol másnap 3 kisember tölti be a házat. mit házat az egész strandot is. csobbanok két év óta először, a megnyugtató morajlás a fülemben a lélegzetem ritmusával együtt zúg, fájdalom fogamban és a szívemben enyhül.
egy ölelés anyámmal, mely új reményt ad, de nem merek már hinni.
fogamban tegnap óta már csak a semmi fáj.
épp kockás sapesz, pöttyös blúz, szoknya és tűsarok rajtam, - bár női mivoltom a szakadt farmerben is létező - ezúton köszönöm a bókokat. ;)
ami a legjobb mostanában, hogy fülemben a hangjával alszom el, és elringat éneke és a gitár.
de most régóta először nem zavar.
és láss csodát, nem is egy szög bújt ki a zsákból.
gy-vel hosszas beszélgetés történt, nem tudom helyükre kerültek-e a dolgok, elmondott-e mindent őszintén, de én azt gondolom :) ott, akkor pontot tettem. nem játszani való lány vagyok, még ha kacér, akkor sem. és mivel, ha kacér, akkor ezt kapom, így nem lesz több kac.
írnék megint a fiúról, de most már valahogy nem találom a hangot.
meg közszemlére sincs kedvem tenni.
hirtelen felindulásból hazaút, fogam fáj nagyon. menedéket lelek zsunál, ahol másnap 3 kisember tölti be a házat. mit házat az egész strandot is. csobbanok két év óta először, a megnyugtató morajlás a fülemben a lélegzetem ritmusával együtt zúg, fájdalom fogamban és a szívemben enyhül.
egy ölelés anyámmal, mely új reményt ad, de nem merek már hinni.
fogamban tegnap óta már csak a semmi fáj.
épp kockás sapesz, pöttyös blúz, szoknya és tűsarok rajtam, - bár női mivoltom a szakadt farmerben is létező - ezúton köszönöm a bókokat. ;)
ami a legjobb mostanában, hogy fülemben a hangjával alszom el, és elringat éneke és a gitár.
csütörtök, augusztus 23
ficamos hozzáállás
ha elhívok egy munkatársat esti programra, nem hagyom ott, hogy pusztuljon bele a feladatba, ami legalább annyira nem az ő dolga, mint bárkié a csapatban.
leülök mellé és vele nyomom, hogy hamarabb szabaduljunk. mindannyian.
kár, hogy ezt csak én gondolom így.
ficamos vagyok, tudom.
leülök mellé és vele nyomom, hogy hamarabb szabaduljunk. mindannyian.
kár, hogy ezt csak én gondolom így.
ficamos vagyok, tudom.
kedd, augusztus 21
kontrasztként
piros pöttyös rudis boxerban aludtam. isteni volt.
reggel egy órával korábban keltem, a várt frisseség helyett valami komor nyomottság ült rajtam. fáj a fejem.
utamon elméláztam a budai hegyek közé leszállt kis felhőcskén, majd a tej, kakóscsiga vásárlás alatt az ablakon át néztem a galambok kemény harcát egy szem morzsáért. kezdett véresen komollyá válni a küzdelem. nem szokott ez ilyen lenni.
hirtelen a kassza csengése ébreszt: "666 lesz".
reggel egy órával korábban keltem, a várt frisseség helyett valami komor nyomottság ült rajtam. fáj a fejem.
utamon elméláztam a budai hegyek közé leszállt kis felhőcskén, majd a tej, kakóscsiga vásárlás alatt az ablakon át néztem a galambok kemény harcát egy szem morzsáért. kezdett véresen komollyá válni a küzdelem. nem szokott ez ilyen lenni.
hirtelen a kassza csengése ébreszt: "666 lesz".
hétfő, augusztus 20
hosszú éjjelek még hosszabb éjjele
felejteni. a nappalaim mostanában a konszolidált jó leány szerepéről szólnak. de amint este lesz, elfárad a komédiás.
szorít a hurok megint a nyakam körül. kiadtam magam nem egyszer. és most büntetem azt ki utamba kerül, és magamat.
lüktet az éjszaka az ereimben, a reggel mindig gyűrött és már nincs kire gondolnom, mégis kattog az agy.
felejteni akarok mindent. minden szót, játékot, félszavakba, suttogásba, nézésbe rejtett ígéretet.
tiszta lap kell. de hiába lapozok, a tinta átüt az előző oldalról, így nehéz írnom tisztán és szépen.
nem akarom meghallani a mesét a lányról, akit összetörtek és nem tud igazán szeretni már sohasem. félek a hangtól odabent.
így elmegyek és tündöklöm, az legalább leköt. egy lennonszerű rendező megmutatja a városom, ahogyan még sohasem láttam. gyönyörű. de ez az egész megint csak egy dologról szól - nincs kedvem elhitetni magammal hogy, bár hat nő kés döfne belém, amiért verekedniük kellett a jegyekért, engem mégis meghívtak egy "fellépésem" után, különleges vagyok. nem csak, my amazing lips.
így lépek tovább, a zöld tündér elbűvöl engem is, elmosódik a valóság és az álom, és nem akarok álmodni többet, csak felejteni mindent.
a szél lapozgatja a könyvem, peregnek a lapok, ide-oda. ideje megállítani, de most még nincs erőm.
szorít a hurok megint a nyakam körül. kiadtam magam nem egyszer. és most büntetem azt ki utamba kerül, és magamat.
lüktet az éjszaka az ereimben, a reggel mindig gyűrött és már nincs kire gondolnom, mégis kattog az agy.
felejteni akarok mindent. minden szót, játékot, félszavakba, suttogásba, nézésbe rejtett ígéretet.
tiszta lap kell. de hiába lapozok, a tinta átüt az előző oldalról, így nehéz írnom tisztán és szépen.
nem akarom meghallani a mesét a lányról, akit összetörtek és nem tud igazán szeretni már sohasem. félek a hangtól odabent.
így elmegyek és tündöklöm, az legalább leköt. egy lennonszerű rendező megmutatja a városom, ahogyan még sohasem láttam. gyönyörű. de ez az egész megint csak egy dologról szól - nincs kedvem elhitetni magammal hogy, bár hat nő kés döfne belém, amiért verekedniük kellett a jegyekért, engem mégis meghívtak egy "fellépésem" után, különleges vagyok. nem csak, my amazing lips.
így lépek tovább, a zöld tündér elbűvöl engem is, elmosódik a valóság és az álom, és nem akarok álmodni többet, csak felejteni mindent.
a szél lapozgatja a könyvem, peregnek a lapok, ide-oda. ideje megállítani, de most még nincs erőm.
szerda, augusztus 15
idei szigetelés
chris cornell végül nem volt, de a killers 8dik sor igen. az utolsó 3 számra kiverekedtük magunkat a tömegből. onnan nézve félelmetes volt a látvány, tippelni se tudok hányan voltunk. és mi ott álltunk elől. hátborzongató.
még említésre méltó, az a már perverznek mondható szituáció, mikor is a már eléggé mosolygós főnökömmel pezsgőzöm az elkerített vip részen a sok hasonló senki közt. ejjej.
még említésre méltó, az a már perverznek mondható szituáció, mikor is a már eléggé mosolygós főnökömmel pezsgőzöm az elkerített vip részen a sok hasonló senki közt. ejjej.
karmán rámtört az smsezési láz. az ilyen helyzetek után másnap mindig jön a furcsa érzés. no mindegy.
az egyenleg pozitív. egy kolleganőm közelebb. térdig sáros lettem. a lángosnál még mindig nincs jobb hajnalban.
megyek szépblúz fejet varázsolni.
az egyenleg pozitív. egy kolleganőm közelebb. térdig sáros lettem. a lángosnál még mindig nincs jobb hajnalban.
megyek szépblúz fejet varázsolni.
idézetek helye.
sok lenne.
kedd, augusztus 14
egész nap szóltak.
és most levetem bronztopánomat, fodros szoknyámat, szép blúzomat.
helyébe bakancs, szakadt farmer, és atléta, na és a nyaklánc a levél medállal.
I wanna stand up, I wanna let go
You know, you know - no you don't, you don't
I wanna shine on in the hearts of men
I want a meaning from the back of my broken hand
Another head aches, another heart breaks
I am so much older than I can take
And my affection, well it comes and goes
I need direction to perfection, no no no no
Help me out
Juhéééé. Gyilkosos szigetelés.
és most levetem bronztopánomat, fodros szoknyámat, szép blúzomat.
helyébe bakancs, szakadt farmer, és atléta, na és a nyaklánc a levél medállal.
I wanna stand up, I wanna let go
You know, you know - no you don't, you don't
I wanna shine on in the hearts of men
I want a meaning from the back of my broken hand
Another head aches, another heart breaks
I am so much older than I can take
And my affection, well it comes and goes
I need direction to perfection, no no no no
Help me out
It’s funny how you just break down
Waitin' on some sign
I pull up to the front of your driveway
With magic soakin' my spine
Can you read my mind?
Can you read my mind?
...
Oh well I don't mind, you don't mind
Cause I don't shine if you don't shine
Before you go
Tell me what you find when you read my mind
Waitin' on some sign
I pull up to the front of your driveway
With magic soakin' my spine
Can you read my mind?
Can you read my mind?
...
Oh well I don't mind, you don't mind
Cause I don't shine if you don't shine
Before you go
Tell me what you find when you read my mind
Juhéééé. Gyilkosos szigetelés.
hétfő, augusztus 13
kórház borzalom
a vasárnapot nagyikámmal töltöttem zömmel.
egyre kisebb, abban a fehér, rideg, vaságyban. ágytál, csavarok, súlyok, fáj már mindenhogy.
fogom a kezét, de nem meri szoratítani még most sem a drága.
aztán csak jön a görcs újra, és a fájdalom összekuszálja kedves vonásait.
félek.
egyre kisebb, abban a fehér, rideg, vaságyban. ágytál, csavarok, súlyok, fáj már mindenhogy.
fogom a kezét, de nem meri szoratítani még most sem a drága.
aztán csak jön a görcs újra, és a fájdalom összekuszálja kedves vonásait.
félek.
esküvő és hit
hallgatom a templomban a pap szavait a házasságról és közben nem merek apámra nézni. cikáznak a gondolatok; kitartani egymás mellett akármi jön is. isten ott van velünk a szükségben.
...
mert mi nem voltunk istennel, ezért történt mindez?
harag van a szívemben még mindig. már nem érdekel az igazság. csak az, hogy innen hogyan tudunk előre, felfelé lépni.
istent nem tudom anyámnak nyújtani. nem engedi be már rég.
...
ez az igen, tényleg a hű leszek hozzád halálomig igen volt? annyira szeretném hinni.
...
ave maria.
vége van és látom, hogy belé kell karolnom apámba, mert alig bírja.
akármit tett, társat vesztett. és lehet hibázott, nem egyszer, de a harminc év az csak harminc.
...
magyar nóták újra, kemény maggá válunk, cigányprímás is odaszegődik, csillog a szemünk, barát lesz mindenki a dalban.
...
reggel még a puha napfényben gördülünk ki a kapun és énekelünk rendületlenül.
...
holnap megnézem a templomot a feneketlen tónál.
...
mert mi nem voltunk istennel, ezért történt mindez?
harag van a szívemben még mindig. már nem érdekel az igazság. csak az, hogy innen hogyan tudunk előre, felfelé lépni.
istent nem tudom anyámnak nyújtani. nem engedi be már rég.
...
ez az igen, tényleg a hű leszek hozzád halálomig igen volt? annyira szeretném hinni.
...
ave maria.
vége van és látom, hogy belé kell karolnom apámba, mert alig bírja.
akármit tett, társat vesztett. és lehet hibázott, nem egyszer, de a harminc év az csak harminc.
...
magyar nóták újra, kemény maggá válunk, cigányprímás is odaszegődik, csillog a szemünk, barát lesz mindenki a dalban.
...
reggel még a puha napfényben gördülünk ki a kapun és énekelünk rendületlenül.
...
holnap megnézem a templomot a feneketlen tónál.
péntek, augusztus 10
az elmúlt éjszakák történetei
elsiklottak a valóság vágánya mellett.
összegyűrve.
két nehéz és furcsa éjszakát tudhatok magam mögött.
az egyik búcsúzós, együttlevős. nem szólt hozzám, majd kiabált, megölelt, énekelt, elvarázsolt megint és végül vállatvont ahogy gondoloddal.
nem világos ő mit akart egyáltalán, de akár közeledett volna az ember, akár lelép szépen egyik se volt jó neki.
még mindig nem vagyok gondolatlvasó. a szavai viszont számomra nem fűzhetőek fel egy gondolati láncra. max hálóra. de inkább egy libikóka két végére.
(plusz egy éjjel történése)
ezt mostmár utálom de nagyon. hiába volt jó érzésem vele kapcsolatban, módszeresen szétbarmolta az egészet. nem látom mi a motiváció, de legyen. vidd a maradék jó érzésem is.
a másik gy, katalány, haboskóla és én. későn indult az este, és ahogy haladtunk az éjszakába egyre nagyobbá lett a disszharmónia. köztünk és a fejekben egyaránt.
hallgatás, kiejtett mondatok, nem figyelem már mit és hogyan, az ujjamon újra ott a gyűrű, de most sem tudom miért.
rezignáltságom maximumon. hiányzik a mélység. félek, hogy egóm merev bámulása az üres semmibe eltolja azokat akik itt vannak, de mégis messze.
összegyűrve.
két nehéz és furcsa éjszakát tudhatok magam mögött.
az egyik búcsúzós, együttlevős. nem szólt hozzám, majd kiabált, megölelt, énekelt, elvarázsolt megint és végül vállatvont ahogy gondoloddal.
nem világos ő mit akart egyáltalán, de akár közeledett volna az ember, akár lelép szépen egyik se volt jó neki.
még mindig nem vagyok gondolatlvasó. a szavai viszont számomra nem fűzhetőek fel egy gondolati láncra. max hálóra. de inkább egy libikóka két végére.
(plusz egy éjjel történése)
ezt mostmár utálom de nagyon. hiába volt jó érzésem vele kapcsolatban, módszeresen szétbarmolta az egészet. nem látom mi a motiváció, de legyen. vidd a maradék jó érzésem is.
a másik gy, katalány, haboskóla és én. későn indult az este, és ahogy haladtunk az éjszakába egyre nagyobbá lett a disszharmónia. köztünk és a fejekben egyaránt.
hallgatás, kiejtett mondatok, nem figyelem már mit és hogyan, az ujjamon újra ott a gyűrű, de most sem tudom miért.
rezignáltságom maximumon. hiányzik a mélység. félek, hogy egóm merev bámulása az üres semmibe eltolja azokat akik itt vannak, de mégis messze.
csütörtök, augusztus 9
zene a fejemben
Mikor megszerettem alig értettem a szövegét. Klipről meg nem is tudtam a mai napig.
Csak a hangulat visz.
Fejemben a film pereg, madártávlatból látom a dombdoldalt, melyet magas sárgálló fű borít, hullámzik a szélben, mint valami hatalmas selymes kendő és én ott állok a domb tetején, a szakadék szélén.
Keserédes szabadság.
hétfő, augusztus 6
állatmese két sorban
egy rinocérosz beszól egy süninek, hogy megszúrta, meg egyébként is, hogy képes élni ezekkel a tüskékkel. mindezt azután, hogy ő ledózerolta süni vackát, egy bocs nélkül.
de geci ez a süni.
de geci ez a süni.
vasárnap, augusztus 5
a péntek éjszakáról nem ír senki...
talán nem véletlenül.
emlékeztetőül nálam annyit, hogy deja vu érzés kapott el hajnali fél4-kor a balatonparton, mikor a két hülye bement a hideg vízbe. én maradtam kint, mellettem fájtak.
a víz parton ülök hajnalban szituáció kiválóan alkalmas nagy pillanatok megélésére. albenában szerelmeset és szeretett fiú elvesztését egy időben. barcelonában a teljesen egyedül vagyok megélését. edinburghben a jó élnit.
most itt semmi könny, pátosz nem volt.
csak ennyi, ami a legjobb:
jó, hogy van múltam.
jó, hogy van jelenem.
veletek.
talán nem véletlenül.
emlékeztetőül nálam annyit, hogy deja vu érzés kapott el hajnali fél4-kor a balatonparton, mikor a két hülye bement a hideg vízbe. én maradtam kint, mellettem fájtak.
a víz parton ülök hajnalban szituáció kiválóan alkalmas nagy pillanatok megélésére. albenában szerelmeset és szeretett fiú elvesztését egy időben. barcelonában a teljesen egyedül vagyok megélését. edinburghben a jó élnit.
most itt semmi könny, pátosz nem volt.
csak ennyi, ami a legjobb:
jó, hogy van múltam.
jó, hogy van jelenem.
veletek.
péntek, augusztus 3
nos
kaptam egy ladbát, ami feladatot tolt rám. ha jól veszem 7 dolgot kellene írnom, amit itt nektek még soha és húha de milyen őszintén.
olvasva elődjeimet nem érzem azt, hogy a labdát megkapó emberek tisztelték azt, és nagy levegőt véve tényleg mondtak volna valami olyat, amit egy sör mellett ne tennének.
így belőlem is a zagyva jön:
1. általános iskolában különc voltam. például felálltam órán ha úgy volt kedvem, és úgy is maradtam.
2. utáltam tesómat amiért gyerekként a boltból nekem kellett cipelni a szatyrot, mert ő letette az utca közepén, hogy nem viszi tovább. én meg kis hülye taknyos féltem, hogy elviszi valaki, így cipeltem.
3. voltam olyan szerelmes, hogy képes voltam felülni kituggya merre megy buszokra, csakhogy ülhessek ő mögötte egész délután.
4. meghatározó volt, mikor 5 évesen véletlen megláttam egy jelenetet egy filmből, amiben épp lelocsolja a pucér nénit a fickó benzinnel, meghempergeti tollpihében, majd meggyújtja. azt hiszem még ma sem dogloztam fel teljesen.
5. nagyapám volt az első halott akit láttam. nem fogtam fel, hogy mi történt, csak akkor mikor betolták a föld alá és elkezdték betemetni.
nem értem a halált.
6. gyorsfelfogásom bizonyítékaként számlálókkal egyszerűsítettem a törteket.
7. szeretem ha a kedves megfogja a nyakam hátulról.
passzolom a labdát tesómnak
olvasva elődjeimet nem érzem azt, hogy a labdát megkapó emberek tisztelték azt, és nagy levegőt véve tényleg mondtak volna valami olyat, amit egy sör mellett ne tennének.
így belőlem is a zagyva jön:
1. általános iskolában különc voltam. például felálltam órán ha úgy volt kedvem, és úgy is maradtam.
2. utáltam tesómat amiért gyerekként a boltból nekem kellett cipelni a szatyrot, mert ő letette az utca közepén, hogy nem viszi tovább. én meg kis hülye taknyos féltem, hogy elviszi valaki, így cipeltem.
3. voltam olyan szerelmes, hogy képes voltam felülni kituggya merre megy buszokra, csakhogy ülhessek ő mögötte egész délután.
4. meghatározó volt, mikor 5 évesen véletlen megláttam egy jelenetet egy filmből, amiben épp lelocsolja a pucér nénit a fickó benzinnel, meghempergeti tollpihében, majd meggyújtja. azt hiszem még ma sem dogloztam fel teljesen.
5. nagyapám volt az első halott akit láttam. nem fogtam fel, hogy mi történt, csak akkor mikor betolták a föld alá és elkezdték betemetni.
nem értem a halált.
6. gyorsfelfogásom bizonyítékaként számlálókkal egyszerűsítettem a törteket.
7. szeretem ha a kedves megfogja a nyakam hátulról.
passzolom a labdát tesómnak
vasárnap, július 29
lábjegyzet
"ertelek altalaban, de nem konnyu smaci-kedved osszegyurni melyerzesu melankoliaiddal." mondotta gy.
nem hittem volna, hogy csipásan alkotott 3 perces bejegyzésem ekkora hullámokat kavar majd. a smaci kedvem pedig az enyém. az is én vagyok.
egyébként pedig a hangulat arról szólt volna, hogy burokban vagyok érzelmileg, mert szeretve vagyok és nem számít semmi fizikai dolog, csak meleg szívvel megyek az arctalan tömegben. és a tömeg nem tehet hozzám, és el se vehet tőlem semmit.
mindegy ezt én éreztem és értem csak.
nem hittem volna, hogy csipásan alkotott 3 perces bejegyzésem ekkora hullámokat kavar majd. a smaci kedvem pedig az enyém. az is én vagyok.
egyébként pedig a hangulat arról szólt volna, hogy burokban vagyok érzelmileg, mert szeretve vagyok és nem számít semmi fizikai dolog, csak meleg szívvel megyek az arctalan tömegben. és a tömeg nem tehet hozzám, és el se vehet tőlem semmit.
mindegy ezt én éreztem és értem csak.
efott elmúlt
de nem nyomtalanul.
ülök a gép előtt, hajnal 6-kor. összefolynak a napok, a rövid alvások, az aggódások, a kórházlátogastások, a törődések, a játékok, az élmények és a késdöfések.
a fesztivál most teljesen más volt. napfelkelte ahogy hajtunk az üres úton hazafelé.
kavarog a fejemben a sok kép, szín, mosoly, és kemény szó.
nem tudok most mit írni.
hangulatok, emlékek:
hosszú két éjjel, későn megyek haza, nézem az eget. rengeteg csillag odafenn és eszembejut, hogy skóciában nem lehet ennyire csillagos az ég, jó rá gondolni.
két süket leány énekes táncos produkciója. be akarják vonni a nézőket, akik jelen esetben az ilyen-olyan mértékben italos fiatalok. para van, nem mozdul senki.
aztán a semmiből érkezve megtöri a jeget két fiú. innentől egyre többen bevonódtak. nézem az arcokat, érzem a sajátomon, hogy csillog a szem és nincs sajnálat, csak tisztelet és csodálat.
átvágok a gangsztáék backstage-n, csak a rövidítés okán. :)
sötét van még, sülifiúék keverik a zenét és a tömeg nem megy sehova. állok, arcomat csapja az eső, körülöttem lélegzik, pulzál a tömeg. szabadság.
egy arccal, aki a mire gondolsz? kérdésre a csacsogó barátnőjének ennyit mondott komolyan gondolva: "arra, hogy ha feldarabollak, beleférsz-e a táskádba." beszélgettem, és eszembejuttata, a szókimondás nem egyenlő az őszinteséggel.
és egy félreértés. vagy nem az. értelmezni valamit, amihez nincs hangsúly, arc, szemvillanás, gesztus elég nehéz, pláne hajnalban, 3 kvatro után. bekapcsolt a kiálts farkast effektus. annyiszor mart belém az ezeleveszarlesz-nemkellez fogával a búsképű, hogy most már vérzek is.
telefonom alszik. feltűnő a nyugalma az elmúlt egy hét után.
megyek én is.
a többi mesét majd élőben. mert van rengeteg. pl. a zöld sztori.
ülök a gép előtt, hajnal 6-kor. összefolynak a napok, a rövid alvások, az aggódások, a kórházlátogastások, a törődések, a játékok, az élmények és a késdöfések.
a fesztivál most teljesen más volt. napfelkelte ahogy hajtunk az üres úton hazafelé.
kavarog a fejemben a sok kép, szín, mosoly, és kemény szó.
nem tudok most mit írni.
hangulatok, emlékek:
hosszú két éjjel, későn megyek haza, nézem az eget. rengeteg csillag odafenn és eszembejut, hogy skóciában nem lehet ennyire csillagos az ég, jó rá gondolni.
két süket leány énekes táncos produkciója. be akarják vonni a nézőket, akik jelen esetben az ilyen-olyan mértékben italos fiatalok. para van, nem mozdul senki.
aztán a semmiből érkezve megtöri a jeget két fiú. innentől egyre többen bevonódtak. nézem az arcokat, érzem a sajátomon, hogy csillog a szem és nincs sajnálat, csak tisztelet és csodálat.
átvágok a gangsztáék backstage-n, csak a rövidítés okán. :)
sötét van még, sülifiúék keverik a zenét és a tömeg nem megy sehova. állok, arcomat csapja az eső, körülöttem lélegzik, pulzál a tömeg. szabadság.
egy arccal, aki a mire gondolsz? kérdésre a csacsogó barátnőjének ennyit mondott komolyan gondolva: "arra, hogy ha feldarabollak, beleférsz-e a táskádba." beszélgettem, és eszembejuttata, a szókimondás nem egyenlő az őszinteséggel.
és egy félreértés. vagy nem az. értelmezni valamit, amihez nincs hangsúly, arc, szemvillanás, gesztus elég nehéz, pláne hajnalban, 3 kvatro után. bekapcsolt a kiálts farkast effektus. annyiszor mart belém az ezeleveszarlesz-nemkellez fogával a búsképű, hogy most már vérzek is.
telefonom alszik. feltűnő a nyugalma az elmúlt egy hét után.
megyek én is.
a többi mesét majd élőben. mert van rengeteg. pl. a zöld sztori.
péntek, július 27
gyorsjelentés
efott. van, megy, pörög. sajna többször nélkülem.
még a tegnapi névnapozás is átfolyik a mára.(ismerőseim furcsa köre tartja számon e neves napot és él a felköszöntés rítusával. leginkább azok, akiknek mostanság eszébe jutottam ilyen olyan okon, pl morrisons 0210)
megbírkóztam a mikrofonnal és egy órás kerekasztal beszélgetést vezényeltem, mely asztalnál csak ketten ültünk - egész jól ment, olyannyira, hogy ma folyt. köv. :)
hajnalig beszélgetés lehúzó film mellett a kapcsolatokról. olyanjó, hogy nem én panaszkodom :) kedves és értékes emberek körülöttem.
színelőadások az egész jujj de amatőrtől kezdve az aztakvra-ig. ez utóbbi szereplője vissztért a helyszínre. mosolygás.
rég látott ismerősök. és már nem ugrik össze a gyomrom egyiktől sem. többnyire idegenek már.
de leginkább erről szeretnék jelenteni:
a tegnap éjjel. a hangulat. fesztivál, megyek egyedül a tömegben árral szemben ismeretlen mindenki. burokban vagyok. kedvem van lesmárolni minden 5-dik helyes srácot és feljegyezni a reakciókat.
még a tegnapi névnapozás is átfolyik a mára.(ismerőseim furcsa köre tartja számon e neves napot és él a felköszöntés rítusával. leginkább azok, akiknek mostanság eszébe jutottam ilyen olyan okon, pl morrisons 0210)
megbírkóztam a mikrofonnal és egy órás kerekasztal beszélgetést vezényeltem, mely asztalnál csak ketten ültünk - egész jól ment, olyannyira, hogy ma folyt. köv. :)
hajnalig beszélgetés lehúzó film mellett a kapcsolatokról. olyanjó, hogy nem én panaszkodom :) kedves és értékes emberek körülöttem.
színelőadások az egész jujj de amatőrtől kezdve az aztakvra-ig. ez utóbbi szereplője vissztért a helyszínre. mosolygás.
rég látott ismerősök. és már nem ugrik össze a gyomrom egyiktől sem. többnyire idegenek már.
de leginkább erről szeretnék jelenteni:
a tegnap éjjel. a hangulat. fesztivál, megyek egyedül a tömegben árral szemben ismeretlen mindenki. burokban vagyok. kedvem van lesmárolni minden 5-dik helyes srácot és feljegyezni a reakciókat.
hétfő, július 23
vasárnap, július 22
találtam valamit
egy fiút, aki hihetetlenül gyorsan fontos lett nekem.
jött, mesélt, elkapott, megrágot, és kiköpött.
és az egészben az a legszebb, hogy még hálás is vagyok neki.
felhívta a figyelmem, hogy nem jó felé figyelek.
szeretem.
de ez az egész igazából csak történik és elmúlik, mert nincs mersz, nincs talaj.
minél többet beszélek róla, annál inkább zsugorodik az az erőtlen csoda, ami észrevétlenül bekúszott közénk.
nevén akarja nevezni - alapvető emberi igény az ismeretlennel való szembesüléskor.
hát gyerünk essünk neki. szedjük szét ízekre. de ezzel együtt engem sem talál már itt.
ez van most.
jött, mesélt, elkapott, megrágot, és kiköpött.
és az egészben az a legszebb, hogy még hálás is vagyok neki.
felhívta a figyelmem, hogy nem jó felé figyelek.
szeretem.
de ez az egész igazából csak történik és elmúlik, mert nincs mersz, nincs talaj.
minél többet beszélek róla, annál inkább zsugorodik az az erőtlen csoda, ami észrevétlenül bekúszott közénk.
nevén akarja nevezni - alapvető emberi igény az ismeretlennel való szembesüléskor.
hát gyerünk essünk neki. szedjük szét ízekre. de ezzel együtt engem sem talál már itt.
ez van most.
péntek, július 20
hajnali semmitmondó szóáradat
ez a nap is hosszú volt, reggel fél9re bent kivételesen, utána hillendnólton és dejó hogy nem ott vagyok és nem olyan főnökkel. meleg van, klímás taxi "a" kategória (tudtad hogy ugyanannyiba kerül mint a rozzant?) nyalókatéma. sziporkázom kialvatlanságomban és az előző éjjeli városligettől.
visszairoda mindenféle a nyakamba utána eger, tépünk 240-nel oda se merek nézni.
visszafelé meglepetés, lelassít a napraforgó föld mellett főnököm és főnökeim törnek nekem egy szépet. mosolygás.
visszaérve nyakamba újabb munka minek árnya ott lebeg rég, efott úszik, éjszaka kezd lenni,
shannon van, de nincs. felemel aztán földrenyom a valóság, meg az hogy már az exének is megmondta hogy nem dugja haza a képét még két évig legalább. a tény nem valami felvillanyozó. de fokozható: ki a toszt érdekel mit mondott az exének? most velem beszél vagy vkihez aki már még nincs?
szeretés van rajtam, de hús, vér kell.
aludni kéne. huhh. és még a felét el se mondtam. hosszú végetnemérő napok. holnap állj.
visszairoda mindenféle a nyakamba utána eger, tépünk 240-nel oda se merek nézni.
visszafelé meglepetés, lelassít a napraforgó föld mellett főnököm és főnökeim törnek nekem egy szépet. mosolygás.
visszaérve nyakamba újabb munka minek árnya ott lebeg rég, efott úszik, éjszaka kezd lenni,
shannon van, de nincs. felemel aztán földrenyom a valóság, meg az hogy már az exének is megmondta hogy nem dugja haza a képét még két évig legalább. a tény nem valami felvillanyozó. de fokozható: ki a toszt érdekel mit mondott az exének? most velem beszél vagy vkihez aki már még nincs?
szeretés van rajtam, de hús, vér kell.
aludni kéne. huhh. és még a felét el se mondtam. hosszú végetnemérő napok. holnap állj.
szerda, július 18
hazajött tesóm
és ráébredtem, hogy
ugyanazt a jelszót használjuk. micsoda kreativitás.
végre megmutogathatom neki a dalszövegeimet. pl.: a hey baby, i love you kezdetűt.
simán eladható, a reklám meg elintézve.
jó volt míg enyém volt a lakás, de most, hogy itt van megint és takarít, meg morcog és mesél-nem mesél rájövök, hogy nagyon jó, hogy van.
és nem akarom sztereotípiáim közé gyömöszölni.
hazajött tesóm!
ui: a nyalókás hangulat oldódott kicsit. kicsit.
ugyanazt a jelszót használjuk. micsoda kreativitás.
végre megmutogathatom neki a dalszövegeimet. pl.: a hey baby, i love you kezdetűt.
simán eladható, a reklám meg elintézve.
jó volt míg enyém volt a lakás, de most, hogy itt van megint és takarít, meg morcog és mesél-nem mesél rájövök, hogy nagyon jó, hogy van.
és nem akarom sztereotípiáim közé gyömöszölni.
hazajött tesóm!
ui: a nyalókás hangulat oldódott kicsit. kicsit.
kedd, július 17
here without you.
sírás van rajtam. sajnálom.
ez egy elb.szott nap.
nem akarok többé álmodni.
egy átlag lány akarok lenni, átlag munkával, átlag pasival, körömlakk problémákkal. annyira fárasztó vagyok, hogy egy nyalókát dugnék a számba és feltenném magam egy repülőre afrika felé. vagy tibetbe.
még álmodni se tudok rendeset. olyat amitől nem fakadok sírva reggel,
vagy olyat amit erőm is lenne megvalósítani.
utálatos nyafogógép.
sírás van rajtam. sajnálom.
ez egy elb.szott nap.
nem akarok többé álmodni.
egy átlag lány akarok lenni, átlag munkával, átlag pasival, körömlakk problémákkal. annyira fárasztó vagyok, hogy egy nyalókát dugnék a számba és feltenném magam egy repülőre afrika felé. vagy tibetbe.
még álmodni se tudok rendeset. olyat amitől nem fakadok sírva reggel,
vagy olyat amit erőm is lenne megvalósítani.
utálatos nyafogógép.
vasárnap, július 15
híreim
adós vagyok sok történettel. de mint ismertek, nem szeretek utólag megírni dolgokat. hosszan semmiképp.
munkafronton jegelve a kérdés
egész héten költözés, festék választás,
főnökkel smartban beszorulás a babszákfotel alá, nevetés
pakolás, asztalnál elalvás, ügyfelezés, stressz
meséket kapok telefonon át,
és az utóbbi idők legkomolyabb bókját.
ha pedig begörcsöl a gyomrom a félév után esedékes sajtburgertől, van ki fogja a kezem.
mégha nincs is.
gy és haboskóla realizmusa le-lehúz, de tudom, hogy nem akarnak rosszat, csak nem akarnak megint annyira szomorúnak tudni, mint voltam sokáig.
a szerelem kérdést akkor sem tudom ésszel nézni.
volt még házibuli, ahol még büszkék is voltak rám, ki a külcsínyre, ki a belbecsre.
találkoztam egy képregényíróval, épp rajzolót keres :)
előre hozott végkövetkeztetésem 2007 -re: tizenhét évesek mindig is létezni fognak. és szépek és okosak. ideje megszoknom.
és lehet van barátság, ami nem bírja el az együttalvásokat
apróságok:
hajam sötétül, fűben sokat ülök megint, rajzolni is megjött a kedvem hétvégén.
és jön ildó pestre!!!!!!!!! juhééééééééééééééééééé!
munkafronton jegelve a kérdés
egész héten költözés, festék választás,
főnökkel smartban beszorulás a babszákfotel alá, nevetés
pakolás, asztalnál elalvás, ügyfelezés, stressz
meséket kapok telefonon át,
és az utóbbi idők legkomolyabb bókját.
ha pedig begörcsöl a gyomrom a félév után esedékes sajtburgertől, van ki fogja a kezem.
mégha nincs is.
gy és haboskóla realizmusa le-lehúz, de tudom, hogy nem akarnak rosszat, csak nem akarnak megint annyira szomorúnak tudni, mint voltam sokáig.
a szerelem kérdést akkor sem tudom ésszel nézni.
volt még házibuli, ahol még büszkék is voltak rám, ki a külcsínyre, ki a belbecsre.
találkoztam egy képregényíróval, épp rajzolót keres :)
előre hozott végkövetkeztetésem 2007 -re: tizenhét évesek mindig is létezni fognak. és szépek és okosak. ideje megszoknom.
és lehet van barátság, ami nem bírja el az együttalvásokat
apróságok:
hajam sötétül, fűben sokat ülök megint, rajzolni is megjött a kedvem hétvégén.
és jön ildó pestre!!!!!!!!! juhééééééééééééééééééé!
hétfő, július 9
munkahelyi szituáció
történt, hogy a leány, akinek bár agya van, esze mégse sok, kapott egy kérdést. attól, aki jelenleg a kenyérre valóját adja neki és ördögi mosollyal okítaná.
a lányka forgatja kérdést a fejecskéjében és mint jóravaló tyúkocska kikottyantja egy harmadiknak min töri szép kis fejét.
a harmadik, aki szintén érintett a tyúkocska sorsát illetően, égtelen haragra gerjedt, mert a háta mögötti ügyködést nehezen viseli, mint bárki.
aki a kérdést feltette csalódott, mert erre nem számított. a tyúkocska nem elég okos, vagy nem elég csendes.
a tyúkocska pedig azóta csak ül csendben és csak agyal.
félretéve bugyuta analógiámat, ma ördögszemű főnök behívott magához, aztán csendben azt mondta: még mindig nem érti hogy történhetett mindez. elb.tuk ő is, én is. próbáljuk jóvátenni, és dolgozzunk együtt továbbra is. emberek vagyunk.
rossz érzésem van, mert kiadtam valakit. de tulajdonképpen sunyin kavart. atyaég.
kezd cserben hagyni erkölcsi értékrendem.
a lányka forgatja kérdést a fejecskéjében és mint jóravaló tyúkocska kikottyantja egy harmadiknak min töri szép kis fejét.
a harmadik, aki szintén érintett a tyúkocska sorsát illetően, égtelen haragra gerjedt, mert a háta mögötti ügyködést nehezen viseli, mint bárki.
aki a kérdést feltette csalódott, mert erre nem számított. a tyúkocska nem elég okos, vagy nem elég csendes.
a tyúkocska pedig azóta csak ül csendben és csak agyal.
félretéve bugyuta analógiámat, ma ördögszemű főnök behívott magához, aztán csendben azt mondta: még mindig nem érti hogy történhetett mindez. elb.tuk ő is, én is. próbáljuk jóvátenni, és dolgozzunk együtt továbbra is. emberek vagyunk.
rossz érzésem van, mert kiadtam valakit. de tulajdonképpen sunyin kavart. atyaég.
kezd cserben hagyni erkölcsi értékrendem.
szerda, július 4
elképedtem
itt ülök kb. 24 perce és nem találom a megfelelő szavakat. sokmidenre nem.
pl. arra ami folyik dubaiban.
gy és haboskóla ott jártak és egy töredékébe belepillanthattam. félelmetes, érthetetlen, ennyi pénz és erre... köszönöm fiúk, és jó, hogy itt vagytok megint.
az est folyamán a vörösbor néhányunkat átöltözésre kényszerít, amit én cseppet sem bánok. tulajdonképp a hugica ruhásszekrényében való turkálás lehetősége csábított, mikor kértem egy takarót és maradást. na meg a reggeli kakaó. ;)
aztán arra sem, hogy mesélek egy fiúról, akin régóta először éreztem valamit. iszonyat sebességgel kezdett érdekelni.
és igen. itt jön a kaki. mert mielőtt szárnyaltam volna, lapot adtam (?) és kaptam. nem igazán értem mi a tosz és milyen lapok.
nem tudom mit hittem, de azt hiszem minden okom megvolt örülni.
per pillanat ezt érzem: fáj az arcom, rámbaszták az ajtót.
sírni volna kedvem.
aztán eszembe jut, hogy ácsi. már szárnyalni van kedvem. és bár fojtogat csalódottság, de jó úton járok ez biztos.
pl. arra ami folyik dubaiban.
gy és haboskóla ott jártak és egy töredékébe belepillanthattam. félelmetes, érthetetlen, ennyi pénz és erre... köszönöm fiúk, és jó, hogy itt vagytok megint.
az est folyamán a vörösbor néhányunkat átöltözésre kényszerít, amit én cseppet sem bánok. tulajdonképp a hugica ruhásszekrényében való turkálás lehetősége csábított, mikor kértem egy takarót és maradást. na meg a reggeli kakaó. ;)
aztán arra sem, hogy mesélek egy fiúról, akin régóta először éreztem valamit. iszonyat sebességgel kezdett érdekelni.
és igen. itt jön a kaki. mert mielőtt szárnyaltam volna, lapot adtam (?) és kaptam. nem igazán értem mi a tosz és milyen lapok.
nem tudom mit hittem, de azt hiszem minden okom megvolt örülni.
per pillanat ezt érzem: fáj az arcom, rámbaszták az ajtót.
sírni volna kedvem.
aztán eszembe jut, hogy ácsi. már szárnyalni van kedvem. és bár fojtogat csalódottság, de jó úton járok ez biztos.
hétfő, július 2
túlalvás
és igen, kérem tisztelettel, lehetséges. átaludtam az egész hétvégét, minek eredményeként (vagy másnak is talán?) reggel fél5kor kipattant a szemem és azóta is pörgök mint egy búgócsiga.
és fárasztok mindenkit kegyetlenül.
ezenkívül elgondolkodtam. talán nem kéne. olyan jól ment eddig enélkül.
és fárasztok mindenkit kegyetlenül.
ezenkívül elgondolkodtam. talán nem kéne. olyan jól ment eddig enélkül.
szombat, június 30
telefonkóma
boldogságomban behajítottam a telefonomat a tóba. khm.
egyszer tényleg megteszem, most még a Véletlen több szerepet kapott.
átmeneti halála viszont ráébresztett valamire.
a kezdeti para, hogy jaj elveszítem a "fontos számokat", egyre erősebben csapott át a kellemes érzésbe, hogy minden, az emlékeket idéző smsanyag, számok, jegyzetek, amit hol erőm nem volt, hol kedvem egyessével kitörölgetni, most csak egyszerűen eltűnnek.
hmmm.
ha be bírom kapcsolni mégegyszer, törlök is mindent. nem tudja vki, hogy van-e reset gomb a nokiákon?
egyszer tényleg megteszem, most még a Véletlen több szerepet kapott.
átmeneti halála viszont ráébresztett valamire.
a kezdeti para, hogy jaj elveszítem a "fontos számokat", egyre erősebben csapott át a kellemes érzésbe, hogy minden, az emlékeket idéző smsanyag, számok, jegyzetek, amit hol erőm nem volt, hol kedvem egyessével kitörölgetni, most csak egyszerűen eltűnnek.
hmmm.
ha be bírom kapcsolni mégegyszer, törlök is mindent. nem tudja vki, hogy van-e reset gomb a nokiákon?
péntek, június 29
akármi
épp indultam volna haza, mikor megszólalt a mobilom. meglepetésjó.
erről majd később.
hazaséta a deákról. a szabadsághídon várt a tökéletes pillanat ismét. felhők lélegzetelállítóak a vár mögött a Nap előtt táncolnak a szürke fellegek, felettük iszonyat sebességel közelednek a sötétkék társaik.
alattam sétahajó pöttyög el, integetek az utasoknak, szemembe fúj a szél, és csak folyik a könnyem.
bringás srác elhúz melettem, szexi hátamból remélve vissznéz, hátha... csak ennyit hallok "azt a kurva..."
vaszleg tényleg jól áll a mosolyogva könnyezem dolog.
hazaérve segítségkérés lélbátyótól, de nem tudom elér.e shannonhoz a dolog. mindenesetre lél hangját is hallhattam, duplajó.
majd feneketlentó katalánnyal. Marhajól érzem mgam. nincs huha most ez flash, és jól kell érezni magunkat kényszer. a hét, a munka és más dolgok által kiszipolyozva alap mámoromhoz passzol a rosé, hamar bekábulok, telefonom a tóban landol. reakcióidőm nem elég és bár katalány megtett mindent, kb 5 perces vízlalatt levés után élesztgetem a telómat.
most hajnal és holnap munka. nem esik jól a vizes fű és a cigi sem. mégsem leszek láncdohányos üzletasszonypörgőgép, egyelőre.
ja és ma megtörtént első munkahelyi csalódásom. szembe mosoly, hátba kések utolérnek itt is. én inkább szembe kés maradok.
ennek köszönhetően viszont este magán msn csevely főnökkel, mert tetszett a fenti "késes idézet". hiába no.
csak jó kerekedetett ki ebből is. a francba :)
erről majd később.
hazaséta a deákról. a szabadsághídon várt a tökéletes pillanat ismét. felhők lélegzetelállítóak a vár mögött a Nap előtt táncolnak a szürke fellegek, felettük iszonyat sebességel közelednek a sötétkék társaik.
alattam sétahajó pöttyög el, integetek az utasoknak, szemembe fúj a szél, és csak folyik a könnyem.
bringás srác elhúz melettem, szexi hátamból remélve vissznéz, hátha... csak ennyit hallok "azt a kurva..."
vaszleg tényleg jól áll a mosolyogva könnyezem dolog.
hazaérve segítségkérés lélbátyótól, de nem tudom elér.e shannonhoz a dolog. mindenesetre lél hangját is hallhattam, duplajó.
majd feneketlentó katalánnyal. Marhajól érzem mgam. nincs huha most ez flash, és jól kell érezni magunkat kényszer. a hét, a munka és más dolgok által kiszipolyozva alap mámoromhoz passzol a rosé, hamar bekábulok, telefonom a tóban landol. reakcióidőm nem elég és bár katalány megtett mindent, kb 5 perces vízlalatt levés után élesztgetem a telómat.
most hajnal és holnap munka. nem esik jól a vizes fű és a cigi sem. mégsem leszek láncdohányos üzletasszonypörgőgép, egyelőre.
ja és ma megtörtént első munkahelyi csalódásom. szembe mosoly, hátba kések utolérnek itt is. én inkább szembe kés maradok.
ennek köszönhetően viszont este magán msn csevely főnökkel, mert tetszett a fenti "késes idézet". hiába no.
csak jó kerekedetett ki ebből is. a francba :)
kedd, június 26
csodálkozós szössz.
sosem tudhatod ki gondol rád épp.
ettől mostanában nagyon jó kedvem lesz.
egy levél rég nem látott ismerőstől. lélbátyó edinburghból.
egy fotó egy magzatról, akihez valójában már semmi közöm és mégis láthattam. maga a csoda.
egy utazó visszatérése, aki 1 hónapon át birkózott a hegyekkel, és csak reméltem, hogy eszébejutok néha. kiderült, hogy nemcsak hogy néha, hanem a tudat, hogy vagyok valahol a világon volt ami átlendítette a krízishelyzeteken.
ahogy én gondolok arcokra, helyzetekre, hangokra és misztifikálom őket, velem is valahol a világban ezt teszi valaki és mégcsak nem is tudok róla. vajon kinek az életét szépítettem meg, és kinek keserítettem meg tudtomon kívül?
ettől mostanában nagyon jó kedvem lesz.
egy levél rég nem látott ismerőstől. lélbátyó edinburghból.
egy fotó egy magzatról, akihez valójában már semmi közöm és mégis láthattam. maga a csoda.
egy utazó visszatérése, aki 1 hónapon át birkózott a hegyekkel, és csak reméltem, hogy eszébejutok néha. kiderült, hogy nemcsak hogy néha, hanem a tudat, hogy vagyok valahol a világon volt ami átlendítette a krízishelyzeteken.
ahogy én gondolok arcokra, helyzetekre, hangokra és misztifikálom őket, velem is valahol a világban ezt teszi valaki és mégcsak nem is tudok róla. vajon kinek az életét szépítettem meg, és kinek keserítettem meg tudtomon kívül?
csütörtök, június 21
címnélkül ez van
villámlik, mennydörög,
ülök a gödörben felettem hullámzik a víz,
csobbannak a vízcseppek.
nadrágom felhajtva, mezítláb verem a ritmust a kövön.
egy jófajta sör, két cigi, és kész a boldoság.
burokban, jó lecsós, üldögélős koncert, csak így munkából hazafelé.
mosolygás.
ui: hír van, katalányt behívták interjúra hozzánk. fel is vették, ahogy azt kell.
nem tudom, hogy örül-e.
csak remélem.
most még furcsa az egész.
ülök a gödörben felettem hullámzik a víz,
csobbannak a vízcseppek.
nadrágom felhajtva, mezítláb verem a ritmust a kövön.
egy jófajta sör, két cigi, és kész a boldoság.
burokban, jó lecsós, üldögélős koncert, csak így munkából hazafelé.
mosolygás.
ui: hír van, katalányt behívták interjúra hozzánk. fel is vették, ahogy azt kell.
nem tudom, hogy örül-e.
csak remélem.
most még furcsa az egész.
eddig tartott
nihilizmusom.
de jó volt megélni, megérezni, hogy para nélkül milyen kisimult a világ.
a valóság viszont jön és az arcomba röhög.
egy rakat dolog billent ki nyugalmi állapotomból.
nagymamim elesett és úgy tűnik combnyaktört. baj van megint.
rájöttem, hogy ez tényleg nem lesz jobb, csak a nézőpontomon változtathatok.
hát hajrá.
most épp egy ilyet hallottam tegnapi csevelygés közben:
akkor menj át a hídon, ha odaértél.
de jó volt megélni, megérezni, hogy para nélkül milyen kisimult a világ.
a valóság viszont jön és az arcomba röhög.
egy rakat dolog billent ki nyugalmi állapotomból.
nagymamim elesett és úgy tűnik combnyaktört. baj van megint.
rájöttem, hogy ez tényleg nem lesz jobb, csak a nézőpontomon változtathatok.
hát hajrá.
most épp egy ilyet hallottam tegnapi csevelygés közben:
akkor menj át a hídon, ha odaértél.
hétfő, június 18
mindegy minden
"Gyuri bácsi, kurva dolog ez a zene. Cafatokra tépte az életedet." És Gyuri bácsi tovább játszott. Szóval nem hagyta abba ajátékot, csak a válla fölött szólt vissza nekem az ő stílusától teljesen idegen hetykeséggel, amiben indulat is volt. "Arra való nem?"
... Hátha az én életem is arra való, hogy cafatokra tépjem azzal amit csinálok. Mit kell annyira féltenie az embernek magát?"
ez a pár sor hatalmas nyugalmat ad. mi az, amitől félek?
hogy nem elég jó az élem, és úgy halok meg, hogy nem láttam, éreztem, tudtam amit szerettem volna.
hogy hibát hibára halmozok.
hogy nem szeretek jól.
hogy elengedem az embereket.
attól, hogy nem tudom elengedni az embereket.
hogy elszalasztom a lehetőségeket.
de mit számít mindez, úgy igazán?
elvégre az élet vége, akárhogy is nézem, eljön. de akkor már mindegy lesz. nem tartozom senkinek elszámolással. olyan lett amilyen. és ha szétcincált, fájdalommal teli akkor az. miért kell félni annyira?
a rengeteg lehetőséget nem élhetem meg.
örüljünk annak, ami van.
hihetetlen nyugalom.
... Hátha az én életem is arra való, hogy cafatokra tépjem azzal amit csinálok. Mit kell annyira féltenie az embernek magát?"
ez a pár sor hatalmas nyugalmat ad. mi az, amitől félek?
hogy nem elég jó az élem, és úgy halok meg, hogy nem láttam, éreztem, tudtam amit szerettem volna.
hogy hibát hibára halmozok.
hogy nem szeretek jól.
hogy elengedem az embereket.
attól, hogy nem tudom elengedni az embereket.
hogy elszalasztom a lehetőségeket.
de mit számít mindez, úgy igazán?
elvégre az élet vége, akárhogy is nézem, eljön. de akkor már mindegy lesz. nem tartozom senkinek elszámolással. olyan lett amilyen. és ha szétcincált, fájdalommal teli akkor az. miért kell félni annyira?
a rengeteg lehetőséget nem élhetem meg.
örüljünk annak, ami van.
hihetetlen nyugalom.
kedd, június 12
vizsga máshogy
művészettörténet.
titkos vágyam, hogy szeretném elsajátítani, érezni, tudni minden porcikámmal.
ettől olyan messze állok, hogy kábé a kvantumfizikai ismereteimmel veteszkik tudásom a késő barokk, korai klasszicizmus alkotóinak neveire és munkáira vonatkozóan.
ma este ennyit írtam a lapra egy fej, egy vitorláshajó és egy amorf macska mellé:
tesóm ma phd summa cum laude. :)
hát nem lett meg.
de mindig is vágytam valami ilyesmire.
titkos vágyam, hogy szeretném elsajátítani, érezni, tudni minden porcikámmal.
ettől olyan messze állok, hogy kábé a kvantumfizikai ismereteimmel veteszkik tudásom a késő barokk, korai klasszicizmus alkotóinak neveire és munkáira vonatkozóan.
ma este ennyit írtam a lapra egy fej, egy vitorláshajó és egy amorf macska mellé:
tesóm ma phd summa cum laude. :)
hát nem lett meg.
de mindig is vágytam valami ilyesmire.
csütörtök, június 7
valahogy ilyen volt az a bizonyos 26-dik
állni a tömegben, mellettem a bátyám és nem vágyni senkire, nem forogni, várni hátha.
volt játék, személyi elkérése megint (most tényleg ilyen öregnek néznek ki a mai tizenévesek?), kicsi törés az eltérő tervek illetve terv nemléte miatt, szolidba fordulás, ajándékozás, és menthetetlenül bealvás.
Hosszú volt az éjszaka, felébredtek a régi álmok
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok
Áttáncoltam az éjszakát,
Most reggel az élet megy tovább
Nem tűnik fel, ha eltűnök
Nem kaptam szárnyakat, mégis elrepülök.
kösz mindenkinek, aki ott volt e kvázi spontán éjjelen.
volt játék, személyi elkérése megint (most tényleg ilyen öregnek néznek ki a mai tizenévesek?), kicsi törés az eltérő tervek illetve terv nemléte miatt, szolidba fordulás, ajándékozás, és menthetetlenül bealvás.
Hosszú volt az éjszaka, felébredtek a régi álmok
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok
Áttáncoltam az éjszakát,
Most reggel az élet megy tovább
Nem tűnik fel, ha eltűnök
Nem kaptam szárnyakat, mégis elrepülök.
kösz mindenkinek, aki ott volt e kvázi spontán éjjelen.
kedd, június 5
2012 Olimpia Logója
ez most ugye nem komoly? tény, rossz minőségben töltöttem fel ezen alkotást, de sajnos ha ezt levonjuk még mindig gond van. és bár lusta vagyok ergó nem fejlődöm a sulis ügyekben rendesen, de én is érzem, hogy ezt kitolni egy olimpiára a 21.században több mint gáz.
brittektől pláne.
hétfő, június 4
és igen kellek
megkaptam első fizumat itt székes fővárosunkban, és sok dicséretet. kérdezte, és elmondtam szépen mit szeretnék. erre ő, azt mondta, hogy mindent megtesz, hogy itt tartson. mert kellek. hosszútávra. vigyorgás.
tehát
veszélyes mikor az ember helyes srácokkal bulizik, akik mellesleg a főnökei.
veszélyes rám nézve.
mikor kicsit törik a hivatalos közeg elkezd érdekelni a fickó. pedig esély az kb 0,5%. itt a pont.
emellett újra megkaptam, hogy határozott, arisztrokatikus, és okos vagyok. remek. aligha lehetne ezeknél rosszabb jelzőket felsorolni egy nőre. a bátortalan, esetlen, és nem valami lángész nőknek nagyságrendekkel nagyobb esélyük van a boldogságra.
no de félre a cinizmust.
remélem hamarosan eljön az idő, amikor olyan vki arca ég bele a fejembe, akivel álmodni is szabad.
veszélyes rám nézve.
mikor kicsit törik a hivatalos közeg elkezd érdekelni a fickó. pedig esély az kb 0,5%. itt a pont.
emellett újra megkaptam, hogy határozott, arisztrokatikus, és okos vagyok. remek. aligha lehetne ezeknél rosszabb jelzőket felsorolni egy nőre. a bátortalan, esetlen, és nem valami lángész nőknek nagyságrendekkel nagyobb esélyük van a boldogságra.
no de félre a cinizmust.
remélem hamarosan eljön az idő, amikor olyan vki arca ég bele a fejembe, akivel álmodni is szabad.
első céges csapatépítésem
lézerpuskával, WB-vel.
a lehetőség, hogy következmények nélkül szitává lőhetem a főnökeimet mindenképp bizsergető.
játék elején beöltözés, szívdobogás, majd töksötét. lányok előttem, mögöttem, pancser módon egy kupacban. aztán ahogy belemelegedünk lassan rájövök, hogy a srácok ezt valahogy alapból jobban űzik és a seggemet nem védi semmi, úgyhogy ideje fedezve lenni.
volt aki vég nélkül tüzelt mindere, volt aki sunyi módon csak hátba.
egy hasonszőrű lánnyal szövetkezve elvittük kollégákat a WB-be.
itt folytatódott még tegnap éjjel a fejemben vmi. de a ma helyre tett. köv post.
a lehetőség, hogy következmények nélkül szitává lőhetem a főnökeimet mindenképp bizsergető.
játék elején beöltözés, szívdobogás, majd töksötét. lányok előttem, mögöttem, pancser módon egy kupacban. aztán ahogy belemelegedünk lassan rájövök, hogy a srácok ezt valahogy alapból jobban űzik és a seggemet nem védi semmi, úgyhogy ideje fedezve lenni.
volt aki vég nélkül tüzelt mindere, volt aki sunyi módon csak hátba.
egy hasonszőrű lánnyal szövetkezve elvittük kollégákat a WB-be.
itt folytatódott még tegnap éjjel a fejemben vmi. de a ma helyre tett. köv post.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)