"She once believed...in every story he had to tell...
One day she stiffened...took the other side..."

gyanakvásom a maximumon, ha valaki 8 hónapja nem érti, hogy vége van, annak nem lett megmondva hogy tényleg vége. vagy teljesen kattant.
nem jó ez így. nagyon nem.

szembe mosolyok, hátba kések

ez kész. megtörtént az ütök és aztán kérdezek.
eleve az én ülök, ő meg áll és ordít lefelé, nem túl szerencsés kiindulás nézeteltérés tisztázására.

mondjuk világos, hogy őt leginkább az ordítás érdekli. kissé irónikus, hogy az egy csapatért tarsd a hátad mondat után egyből jött a nem érdekel mit mondasz.
aham.

hát ilyen ez. sőt még ki is akar rúgni, bár nem is a főnököm, csak alvállalkozó. de ő fontos és ezt is megteheti.

bar meg nincs vege a napnak

de asszem leszogezem, hogy utobbi idok legfosabbika ez.
reggel megindult a nyuglodes, a nyakam faj, az ugyfel nem erti, beszolok egy filmre ami a maga nemeben nem is rossz, mondjuk 12 evesen elnezegetnem - ez utobbit pont akkor sikerult kinyognom, amikor a fonokom aszondta neki tetszett ...
shannon volt nozik, amibe eleg sok oldalrol bele lehet kotni sz lasd az alabbi bejegyzest.
pszichobubus erzekeny a filmjeinek kritikajara, masra is lehet...
valahogy a melo sem ment, es maradtam sokaig problemamegoldani, de nem ment, es elkestema sulibol es meghuznak szintanbol es most naggyon de naggyon elegem van, ahogy indizajn oran tuccog az hiphopegyhazi zene, ami tobb mint hanyas es postscripteket mentegetek. es kozben nem idefigyelek.
mar varom mi var otthon ha hazaerek.
es meg csak fel9...

mint írtam az örlődés letudva

mióta nem írtam, történt sok minden.

a felugromhozzádkicsit-ből, lett aszónélkülmegcsókollakésmaradoknálad, mert ez nagyonjó.

aztán néhány nap után megint indul a régi nóta, hogy csak óvatosan, meg nem is tudom. mintha három gyereket, meg piroscseréptetős házakat flesselnék éjjel-nappal mikor együtt vagyunk.

részemről, most lett sok. gy-nek meg bejött a poén: a harmadik. csak azt tudnám, minek ellenkezett kézzel lábbal, hogy ez le van tudva mikor ordít, hogy nem.


nem kell ez. nem kell, ha ennyire nem tudja mit akar. ha nem tudja, hogy engem akar.

ajánlom e bejegyzést ildónak és szépszeműnek.

nem az a baj hogy látszólag köcsög vagyok

hanem, hogy zavar.

nem tudom mikor érem el azt a szintet, mikor nem hagyom, hogy nehezen megszerzett pillanatnyi egyensúlyom, boruljon csak mert valakit legalább annyira nem érdekelek mint ő engem. ergó én keresztül nézek rajta, ő meg csipog másoknak, hogy ez derossz, de arra már nem veszi a fáradtságot, hogy átlásson a felszínen.
mások meg megintcsak.

dehát mint írtam volt többször e oldalon: dobozok a fejekben.
nehéz átkerülni egyikből a másikba.

ficamos hozzáállás

ha elhívok egy munkatársat esti programra, nem hagyom ott, hogy pusztuljon bele a feladatba, ami legalább annyira nem az ő dolga, mint bárkié a csapatban.

leülök mellé és vele nyomom, hogy hamarabb szabaduljunk. mindannyian.

kár, hogy ezt csak én gondolom így.

ficamos vagyok, tudom.