ha anyaként istápolod

ne csodálkozz, ha szarik fejedre. hisz az anyja vagy, aki szereti és ezért mindig ott lesz neki és meg bocsát.

nem akarom jobban tudni.

csak tudni szeretném. és nem csak ésszel, hanem szívvel.
tudni, bírni.

katalány megmondta

és igaza van.

a te meg én az nagyon nem a mi.

és okoskodásunkban az is kiderülni látszik, hogy oka valsz a bizalomhiány. hogy miben, kiben, hogy ön- vagy egyéb bizalmatlanság valójában mindegy, mind variációk egy témára.

bók ezen a morc napon

"anna angyallá vált."

mit tesz a téli Nap lágy fénye az elmerengő lány arcával...

el nem csókolt csókok

mi az, ami két ember közé áll, ha szeretik egymást, és csókolni, ölelni vágynak?

valami gebasz kell legyen.

csajos szenvedős számok nevében

ha olyan borzasztó minek írod meg?

hajnalba nyúló beszélgetések

függője vagyok.
nincs mese.

le kell szoknom...

szúnyog

egész nyáron egyet sem láttam. erre most megcsípett egy.
épp szar az élet magyarországon prezit állítok össze.
a szúnyogokat is tuti beleveszem.

tánc. a kivételes szituációk egyike, ahol MINDIG a férfi vezet.

ennek gyümölcse is édesebb, még ha nem is tud táncolni az adott egyén.
nincs annál felemelőbb, mikor azt érezteted egy férfival, hogy rá bíztad magad, ő pedig ezen megtáltosodva még táncolni is elkezd.

ömlesztve

a tegnap egy durvás időszak remélehetőleg lezárása volt odabent.
este mindannyian @rcoskodtunk.
méripoppinsszal pedig tervet szövögettünk a jövőheti nagy menetre. mert nemcsak kerekasztal tárgyalás lesz itt.
hanem a nagy menet is. arra a kimenetre még nincs bombabiztos stratégiánk, hogy mi lesz ha a főnök mosolyogva annyit mond, hogy akkor köszi. (remélem az számít valamit, hogy nekem osztottak be egy asszisztens egy hónapra :)
vagy ami valószínűbb, hogy szeretne itt tartani minket, de nem tud megfizetni és bevágja hozzá a bociszemet.

nem itt kellene megemlítenem de öregszem. és nem bírja a gyomrom a sok mindenki mindenkivel keresztbe összefekszem dolgot.
mi a tosz történt a lányokkal???
úgy nyalják a pasik seggét, hogy ihaj. másznak, nyomulnak, a kényelmes férfiember meg hagyja nagyduzzogva. de mivel nem érzi amit kellene, megy a saját neméhez, hátha az jobb. vagy inkább csoportosan.

kész.

tegnap egyébként aranyköpések hullottak fejünkre tonnaszám, de egyre sem bírok visszaemlékezni.
csak hal táncára, meg a mozzanatra mikor méripoppinsszal telefonokat cseréltünk, mert megint elkapott az a hülyeség, hogy nézegetjük a kijelzőt, hátha.

hazaséta egyedül, majd valószerűtlen taxisofőr, aki mesélt kedvesen és búcsúzóul hitmorzsát tett a zsebembe.

lábjegyzet

"ertelek altalaban, de nem konnyu smaci-kedved osszegyurni melyerzesu melankoliaiddal." mondotta gy.

nem hittem volna, hogy csipásan alkotott 3 perces bejegyzésem ekkora hullámokat kavar majd. a smaci kedvem pedig az enyém. az is én vagyok.
egyébként pedig a hangulat arról szólt volna, hogy burokban vagyok érzelmileg, mert szeretve vagyok és nem számít semmi fizikai dolog, csak meleg szívvel megyek az arctalan tömegben. és a tömeg nem tehet hozzám, és el se vehet tőlem semmit.

mindegy ezt én éreztem és értem csak.