háromszor vágtak pofán tegnap a wbben.
elsőként egy ismerősbarátféle lefejelt, direkt. a púp a homlokomon gyönyörű.
aztán katalány lekönyökölt ahogy úszott a zenével a tánctéren, így a szám is feldagadt kicsit, ami nem gond, de eleve se kellett bele szilikon.
majd harmadjára egy srác, aki köcsögnagy mellénnyel vágta szét az undorító vörös műanyagszalagot.
de ennél még jobban fájt az mikor a gyökér netcaféban az iq-harcos apuka felpofozza a kislányát, mert megkértem, hogy foglalkozzon ugyanmár vele kicsit, mert csaknem kéne, hogy a táskámban turkáljon negyedórája cukor után.
elhagyva a helyszínt még hallom amit a csúcsapuka vigasztalja bőgő gyermekét: "látod, a néni nem ért téged, mert nincs még neki babája."
anyád.
péntek, március 9
csütörtök, március 8
felismerés spontán
sörözés közben.
meglógok a suliból, ejnye, egy polis arc ismét az asztalnál (vigyázat ők mindenütt ott vannak).
ahogy beszélgetünk helyettem mondja ki, amit én is érzek, s ami miatt meggyőző erőm elhagy az interjúk során:
nem való nekem ez a reklámszakma, mert hányok bizonyos dolgaitól.
most ilyenkor mi van?
megyek felhívom a hoszteszügynökséget.
meglógok a suliból, ejnye, egy polis arc ismét az asztalnál (vigyázat ők mindenütt ott vannak).
ahogy beszélgetünk helyettem mondja ki, amit én is érzek, s ami miatt meggyőző erőm elhagy az interjúk során:
nem való nekem ez a reklámszakma, mert hányok bizonyos dolgaitól.
most ilyenkor mi van?
megyek felhívom a hoszteszügynökséget.
clockwork orange
már tudom értelmezni a film plakátjait, mert a könyv alapján nem nagyon ment.
rég olvastam anthony burgess könyvét, de nem erre, nem így és a befejezésre sem ekkép emlékszem.
kubrick keményített, élvezkedett rendesen. de bejött.
kedd, március 6
sütés főzés
nagymamával az egyik legjobb dolog, hogy feltöltődjek.
optimizmusa és egyszerűsége egetrengető és kihat rám is, ha akarom, ha nem. (pesszimista bonyesz embereknek különösen ajánlom.)
megélt sokmindent, tűrt, a világ suhan vele, de ő nem ilyed meg semmitől, bízik, még nagy betegségét is leküzdötte. szeretném, ha lenne bennem belőle is egy kevés.
a délután végén a tenyeremben egy tálca sütemény, amelyet én gyúrtam, tepsiztem, törtem, cukroztam, kevertem, kentem, vártam, néztem, nem felejtettem ki és rászórtam a tetejére. ő csak hagyta, hogy csináljam és szelíden terelt.
egy megvan a hosszú listából, melyenk titkát szeretném megfejteni, és tovább örökíteni az utókornak. kell ez nagyon.
nem akarok soha netről letölthető önmagát megcsináló sütiket gyártani.
optimizmusa és egyszerűsége egetrengető és kihat rám is, ha akarom, ha nem. (pesszimista bonyesz embereknek különösen ajánlom.)
megélt sokmindent, tűrt, a világ suhan vele, de ő nem ilyed meg semmitől, bízik, még nagy betegségét is leküzdötte. szeretném, ha lenne bennem belőle is egy kevés.
a délután végén a tenyeremben egy tálca sütemény, amelyet én gyúrtam, tepsiztem, törtem, cukroztam, kevertem, kentem, vártam, néztem, nem felejtettem ki és rászórtam a tetejére. ő csak hagyta, hogy csináljam és szelíden terelt.
egy megvan a hosszú listából, melyenk titkát szeretném megfejteni, és tovább örökíteni az utókornak. kell ez nagyon.
dejóisez.
nem akarok soha netről letölthető önmagát megcsináló sütiket gyártani.
otthon újra
fincsi leves barátok közt. lelkem nyugszik kicsit és bár ők haladnak szépen a van munkám, párom, közös lakásunk, lassan esküvő és gyerek is lesz nemsoká úton, odasúgja nekem a lány, hogy engem is van miért irigyelni...
annál is inkább mert egyszer az én utam is arra vezet.
majd.
annál is inkább mert egyszer az én utam is arra vezet.
majd.
hétfő, március 5
lassan indult az este pénteken
ismét egy remek példa arra, hogy a nem akarok igazán bulizni ma este de meglátjuk hangulatnak, a hajnalig tartó tivornya és idegen lakásban ébredek másnap folyomány a vége.
suli után tobzódás egy apacuka nevű helyen, (gy)nek beolvasnék, de nem lehet, és asszem nincs is értelme, tévelyeg ő így is eléggé. helycserés támadás katalánynál, amely fordulatot vesz valamikor a wb-ben.
én ezt már nem követem, mert felbukkant egy sosem ismert ismerős. ő egyébként az, akinek a meglepetéspartiján voltam még rég a morrisonsban. vicces ez.
régóta az első hímnemű egyed, akivel képes vagyok beszélgetni.
együtt reggeli, kávé cicás tejjel bocis tálból.
jó hangulat a mesterutcán végig, borongós, nyirkos minden, mint odabent, de most valahogy nem bántam.
és jön a telefon (gy)től hogy beszóljon. mire fel.
suli után tobzódás egy apacuka nevű helyen, (gy)nek beolvasnék, de nem lehet, és asszem nincs is értelme, tévelyeg ő így is eléggé. helycserés támadás katalánynál, amely fordulatot vesz valamikor a wb-ben.
én ezt már nem követem, mert felbukkant egy sosem ismert ismerős. ő egyébként az, akinek a meglepetéspartiján voltam még rég a morrisonsban. vicces ez.
régóta az első hímnemű egyed, akivel képes vagyok beszélgetni.
együtt reggeli, kávé cicás tejjel bocis tálból.
jó hangulat a mesterutcán végig, borongós, nyirkos minden, mint odabent, de most valahogy nem bántam.
és jön a telefon (gy)től hogy beszóljon. mire fel.
a gondolat azóta
pihen a fejemben.
ha egyszer voltál szerelmes nem engedheted az érzést. kell az új tárgy neki, mert egyébként felfal és kényszerít, hogy becsapd magad és kapj a múlt után. mert ott, akkor jó volt és tudtad, érezted. most nem érzed és félsz.
nézem az amorf izmot (morrisons0210), a pilótát aki megszólalásig szép, a festőt és tudom, hogy a történet csak ismétlődik, ugyanaz és persze mégis más (közhely királynő vagyok ismét).
további fejtegetésekre nincs kedvem. aki ismer úgyis tudja.
ha egyszer voltál szerelmes nem engedheted az érzést. kell az új tárgy neki, mert egyébként felfal és kényszerít, hogy becsapd magad és kapj a múlt után. mert ott, akkor jó volt és tudtad, érezted. most nem érzed és félsz.
nézem az amorf izmot (morrisons0210), a pilótát aki megszólalásig szép, a festőt és tudom, hogy a történet csak ismétlődik, ugyanaz és persze mégis más (közhely királynő vagyok ismét).
további fejtegetésekre nincs kedvem. aki ismer úgyis tudja.
szerda, február 28
jó kis este
volt a tegnapi. szeretem, ha barátok vannak a lakásban.
kakaós kukoricapehely a tálkámban így sétálok haza és kezdem az éjjelt. katalány jön és rajzolna, de hiányzott a komolyság, az elmélyülés.
ficánkoltam, közben mindenfélére gondolva, de legkinkább arra, hogy mi lesz az aktnál?
szeretném, ha sikerülne neki. valami egyetem mindenképp kell neki. ha hülye lenne, nem erőltetném. de nem az.
mint ahogy dilislány is már-már félelmetesen intelligens. ágyban csevely az élet magvas dolgairól. bátyó meg szundít a szomszédban és birkózik a takonnyal, hogy mihamarabb gitárt kapva szédítsen újabb, vagy régi? lányokat.
hajnalban zuhanok álomba és még kalapúr sem űzi ki a fejemből a gondolatot.
ezzel ébredek reggel is.
kakaós kukoricapehely a tálkámban így sétálok haza és kezdem az éjjelt. katalány jön és rajzolna, de hiányzott a komolyság, az elmélyülés.
ficánkoltam, közben mindenfélére gondolva, de legkinkább arra, hogy mi lesz az aktnál?
szeretném, ha sikerülne neki. valami egyetem mindenképp kell neki. ha hülye lenne, nem erőltetném. de nem az.
mint ahogy dilislány is már-már félelmetesen intelligens. ágyban csevely az élet magvas dolgairól. bátyó meg szundít a szomszédban és birkózik a takonnyal, hogy mihamarabb gitárt kapva szédítsen újabb, vagy régi? lányokat.
hajnalban zuhanok álomba és még kalapúr sem űzi ki a fejemből a gondolatot.
ezzel ébredek reggel is.
kedd, február 27
hétfő, február 26
fárasztó hétvége
nem tudom miért esnek meg ilyen dolgok, de tény, hogy vannak.
sorozatos rossz döntéseim eredménye ez?
péntek. buli, ahol rangidősek vagyunk eléggé, és ez nem látszik meg, de a párbeszédeken nagyonis. pl. sámsonról hallhatok előadást (tudod, akinek a hajában van az ereje...),többek közt. atyaég, de okos vagy.
logopéduslányok kijavítják a esseinket. és szép szemű, barna, színészféle az akadt, de mégsem akadt.
szombat. na itt kellett volna takarítás után (helyett-najó nem, mert most jó a tisztaságban) kellett volna hazatépnem az első vonattal.
ehelyett maradtam. hagytam magam provokálni szülőm által már megint. aztán késés katalánytól, ami katabarátot, jegyelfogyást és tragikus estét vont magaután.
hihetelen kitartó és türelmes is tudok lenni. még fél1kor is hittem, hogy talán jó estém lesz. pedig nyolcmillió jel mutatta, hogy nem. nem lesz.
elb.ott kedvek, és a tanulság egy alterhely nem garancia jófej emberekre. sőt.
miért van az, hogy a megdöglök ahogy nézel fickók lassúak és addig beelőzik őket a szövegelő egerek?
"könyvet írsz? néptáncolsz? edinburgh kanadában van?"
ááááááááá. hüje állat.
egy őrültnagy kutya a tűzraktérnél és összerakok egy képet újra, így a múltról mesélek, ahelyett hogy inkább a jövőről, vagy a mostról.
elbszott egy hétvége ez na.
sorozatos rossz döntéseim eredménye ez?
péntek. buli, ahol rangidősek vagyunk eléggé, és ez nem látszik meg, de a párbeszédeken nagyonis. pl. sámsonról hallhatok előadást (tudod, akinek a hajában van az ereje...),többek közt. atyaég, de okos vagy.
logopéduslányok kijavítják a esseinket. és szép szemű, barna, színészféle az akadt, de mégsem akadt.
szombat. na itt kellett volna takarítás után (helyett-najó nem, mert most jó a tisztaságban) kellett volna hazatépnem az első vonattal.
ehelyett maradtam. hagytam magam provokálni szülőm által már megint. aztán késés katalánytól, ami katabarátot, jegyelfogyást és tragikus estét vont magaután.
hihetelen kitartó és türelmes is tudok lenni. még fél1kor is hittem, hogy talán jó estém lesz. pedig nyolcmillió jel mutatta, hogy nem. nem lesz.
elb.ott kedvek, és a tanulság egy alterhely nem garancia jófej emberekre. sőt.
miért van az, hogy a megdöglök ahogy nézel fickók lassúak és addig beelőzik őket a szövegelő egerek?
"könyvet írsz? néptáncolsz? edinburgh kanadában van?"
ááááááááá. hüje állat.
egy őrültnagy kutya a tűzraktérnél és összerakok egy képet újra, így a múltról mesélek, ahelyett hogy inkább a jövőről, vagy a mostról.
elbszott egy hétvége ez na.
péntek, február 23
apró elégtétel sokadjára
rajzöröm megint. erről már írtam egy párszor. de még mindig nem elég.
egyszerűen ez az egyik dolog, ami miatt maximálisasn boldog tudok lenni. csak szöszmötölök a papíromon és akkor a tanár mögöttem állva egyszer csak megkérdezi:
"ugye jól emlékszem, művészeti suliból jöttél?"
"nem. közgazdász vagyok."
egyszerűen ez az egyik dolog, ami miatt maximálisasn boldog tudok lenni. csak szöszmötölök a papíromon és akkor a tanár mögöttem állva egyszer csak megkérdezi:
"ugye jól emlékszem, művészeti suliból jöttél?"
"nem. közgazdász vagyok."
lehet megindítom randisorozatomat
a tegnapi eset, nagyon biztató előzményeken alapult. jó hangulatú levelzések, almák, repülők jöttek-mentek. bár a zenei ízlés első jelein fennakadtam kissé.
aztán tegnap szemtől szemben. erre mondaná ildó, hogy megszólalásig szép.
merthogy a hangja még hagyján, nem lehet mindenkinek szívmelengető orgánuma, de amennyit és ahogyan beszél?!
hogy értsd: volt egy gimis osztálytársnőm, aki a fontoskodásával és a be nem áll a szám viselkedésével előkelő helyet vívott ki a "kit nem szívlel az osztály" rangsorban.
noshát ő jut eszembe a srácról.
no comment.
aztán tegnap szemtől szemben. erre mondaná ildó, hogy megszólalásig szép.
merthogy a hangja még hagyján, nem lehet mindenkinek szívmelengető orgánuma, de amennyit és ahogyan beszél?!
hogy értsd: volt egy gimis osztálytársnőm, aki a fontoskodásával és a be nem áll a szám viselkedésével előkelő helyet vívott ki a "kit nem szívlel az osztály" rangsorban.
noshát ő jut eszembe a srácról.
no comment.
csütörtök, február 22
elso idei interjum
megvolt. az esoben tusarkuban libegtem a hatalmas kockatombok kozott. a fejem es a felhok felett elhuzott egy repulogep.
arra gondoltam,
mi a f.szt keresek en itt???
egyebkent egesz jo lett. csak mint megtudtam, olcson szamitom magam.
legkozelebb kevesebb libeges es tobb pendz lesz.
arra gondoltam,
mi a f.szt keresek en itt???
egyebkent egesz jo lett. csak mint megtudtam, olcson szamitom magam.
legkozelebb kevesebb libeges es tobb pendz lesz.
szerda, február 21
alkalmazkodás
engem speciel kiborit. mert kit szeressek meg, ha igaziból az én cselekedeteim reakcióit látom csak?
hol marad az ember, akinek vannak dolgai amitől a falnak megyek, de azokkal együtt szeretem, mert úgy egész?
nincs kit megismerni. nem látok mást csak egy amorf kedves izomtömeget.
hm.
hol marad az ember, akinek vannak dolgai amitől a falnak megyek, de azokkal együtt szeretem, mert úgy egész?
nincs kit megismerni. nem látok mást csak egy amorf kedves izomtömeget.
hm.
épp csetelek és rájövök
ez a randizás dolog kicsit durva.
mert jó jó, hogy nincs kedvem művészfejekhez, de az önmagamat és még a másikat is szórakoztatom heti 4szer ez már sok az izomért és a 195 centiért cserébe.
meg itt van az alkalmazkodóbajnokok kérdése.
mert jó jó, hogy nincs kedvem művészfejekhez, de az önmagamat és még a másikat is szórakoztatom heti 4szer ez már sok az izomért és a 195 centiért cserébe.
meg itt van az alkalmazkodóbajnokok kérdése.
a ruhák közt
még egy két évvel ezelőtti borzasztó szilvesztert is sikerült helyretenni.
félreértések megint. már nem.
félreértések megint. már nem.
kosztüm tűsarok kalapok
ott lóg két kosztüm a szekrényben. az egyik egy baromi elegáns darab. ha felveszem csak egy dolog ordít rólam.
bármit eladok.
a tűsarokkal felturbózott lábamon pedig csak nevetek, mert a tomesjerrys haziasszony jut eszembe, ahogy neha ellibben a képen.
***
kalapok. tesóm veszi őket és baromi jól állnak mindkettőnknek. végre van mit csereberélni.
ez úgyis kimaradt.
és ha még segétkeznem is kell a választásban extrém fiúval ellátott boltban, az maga a tökély.
mikor jöhet a negyedik?
bármit eladok.
a tűsarokkal felturbózott lábamon pedig csak nevetek, mert a tomesjerrys haziasszony jut eszembe, ahogy neha ellibben a képen.
***
kalapok. tesóm veszi őket és baromi jól állnak mindkettőnknek. végre van mit csereberélni.
ez úgyis kimaradt.
és ha még segétkeznem is kell a választásban extrém fiúval ellátott boltban, az maga a tökély.
mikor jöhet a negyedik?
kedd, február 20
es pont az alant irtak miatt
a katalany es kedvese temarol ezennel leszallok. nem is voltam rajta igazan sohase. csak latok valamit amit megeltem mar en is.
nekem szarul esett nagyon akkor. barati tarsasag aki fur a parom elott, ugy erzem nem tartozom kozejuk. es ok ez erzesem ellen nemigen tesznek semmit.
es a parom se.
ezennel jelentem: nincs a sraccal semmi gond. ha katalany igy szereti legyen. engem meg nem bantott, igy semmi okom rosszfejnek lenni vele.
szivesen latom, barmikor jon.
nekem szarul esett nagyon akkor. barati tarsasag aki fur a parom elott, ugy erzem nem tartozom kozejuk. es ok ez erzesem ellen nemigen tesznek semmit.
es a parom se.
ezennel jelentem: nincs a sraccal semmi gond. ha katalany igy szereti legyen. engem meg nem bantott, igy semmi okom rosszfejnek lenni vele.
szivesen latom, barmikor jon.
hétfő, február 19
az elet furcsasagai
van aki ugy tartja te magad formalod a sorsod. epp e szemlelet menten rendszerezem kis eletem.
a multamat nagy munkaval probalom jo helyre tenni es elfogadni, hogy van ilyen. sot. hogy ez a dolgok rendje. menni menni tovabb.
ekkor az elet rendezoje elem tolja/tolna oket ujra. becsszo, hogy en nem keresem az ilyen helyzeteket.
ulnek a kavezoban. a szoke, a baratnoje es hz. toljak a kavet es eszmecserelnek, a lany meg vaszleg nem sokat tesz hozza a dologhoz.
uvoltok a felismerestol, miszerint ok mindig is megmaradtak egymasnak. a lanyok cserelodnek melettük csak.
a multamat nagy munkaval probalom jo helyre tenni es elfogadni, hogy van ilyen. sot. hogy ez a dolgok rendje. menni menni tovabb.
ekkor az elet rendezoje elem tolja/tolna oket ujra. becsszo, hogy en nem keresem az ilyen helyzeteket.
ulnek a kavezoban. a szoke, a baratnoje es hz. toljak a kavet es eszmecserelnek, a lany meg vaszleg nem sokat tesz hozza a dologhoz.
uvoltok a felismerestol, miszerint ok mindig is megmaradtak egymasnak. a lanyok cserelodnek melettük csak.
szerda, február 14
összetörtem
az alibiül szolgáló rajzoskodás megdőlni látszik.
önámítás mestere vagyok már jórégen.
a gekko sem jókor mászott jóhelyről. pedig esküszöm repedéseket akartam...
éjjel agyam kikapcsol. de ránézek katólányra és visszatérek magamhoz. ijesztő mikor hússá válsz.
ebből lesz a szajhaság?
önámítás mestere vagyok már jórégen.
a gekko sem jókor mászott jóhelyről. pedig esküszöm repedéseket akartam...
éjjel agyam kikapcsol. de ránézek katólányra és visszatérek magamhoz. ijesztő mikor hússá válsz.
ebből lesz a szajhaság?
hétfő, február 12
mellékszerep
érdekes azzal szembesülni, hogy épp mellékszerepet játszom vki életében, akinek erre nagyonnagy szüksége van. sőt ha dramatizálunk, akkor harmadikféle lehetek, de ezt igazán jó úgy megélni, hogy semmi vesztenivalóm.
tulképp egy hasonszőrű eldobta a játékát. én meg megtaláltam.
itt mondom neked morrisons0210 tőlem függetlenül döntsd el, mit szeretnél, mert nem garantálok semmit neked. egyedül lenni jó most.
tulképp egy hasonszőrű eldobta a játékát. én meg megtaláltam.
itt mondom neked morrisons0210 tőlem függetlenül döntsd el, mit szeretnél, mert nem garantálok semmit neked. egyedül lenni jó most.
morrison’s
nagyot nevettem mikor lementem és felismertem, hogy ez az a hely, ahol legutóbb is egy meglepi partin jártam 2005 decemberben. és akkor is ’igencsak kilógok a társaságból’ érzésem volt. anno hallgattam egy párt, akik épp összeköltöztek vmi 1 év után és baszom boldogok voltak. szomorúan konstatáltam, hogy megfoghatalan messzeségbe kerültünk mi ettől a helyzettől.
most vagy 17 évesek voltak mindenfelé, vagy jóharmincasok. és fahangon karaokeznak.
már épp szaladtam volna a helyről, mikor megjelent egy srác. ez esetben is előjött az, ami az olasznál, hogy én ezt nem akarom, de valójában nincs menekvésem.
a fiú -morrisons02.10 - másnap ebéddel várt.
miért futok bele mindig jólelkű pasikba? mikor lehetek végre én a jó a kapcsolatban? nekem ne legyen jó, meg adakozó, meg figyelemhegy, mert megőrülök.
mindenesetre vittem szőlőfagyit, hogy a desszerettel ne legyen gond…
most vagy 17 évesek voltak mindenfelé, vagy jóharmincasok. és fahangon karaokeznak.
már épp szaladtam volna a helyről, mikor megjelent egy srác. ez esetben is előjött az, ami az olasznál, hogy én ezt nem akarom, de valójában nincs menekvésem.
a fiú -morrisons02.10 - másnap ebéddel várt.
miért futok bele mindig jólelkű pasikba? mikor lehetek végre én a jó a kapcsolatban? nekem ne legyen jó, meg adakozó, meg figyelemhegy, mert megőrülök.
mindenesetre vittem szőlőfagyit, hogy a desszerettel ne legyen gond…
szombat, február 10
boldog arcomrol
kerestem egy kepet. elkavirnyaltam egy regi mappaba. a szokevel vagyunk szembefenykepezve kismillioszor. csak pergettem a fotokat es neztem az arcunkat. szepek. o szakall bajusz :) en kiengedett hajzuhatag. boldog vagyok.
akkor nem lattam magam ilyennek. se szepnek, se boldognak. miert?
nem tudom miert tortennek ilyen dolgok, de hiszem, hogy oka van es visz valamerre.
ezen felbuzdulva meg megneztem egy rakat kepet.
tesomrol is. iszonyat hogyan valtozik arcunk az idok viharaival, mikozben ugyanaz marad.
az embernek fazont kell valtania, hogy szembenezhesen multbeli onmagaval?
akkor nem lattam magam ilyennek. se szepnek, se boldognak. miert?
nem tudom miert tortennek ilyen dolgok, de hiszem, hogy oka van es visz valamerre.
ezen felbuzdulva meg megneztem egy rakat kepet.
tesomrol is. iszonyat hogyan valtozik arcunk az idok viharaival, mikozben ugyanaz marad.
az embernek fazont kell valtania, hogy szembenezhesen multbeli onmagaval?
péntek, február 9
előállt elég hamar
a mozibamentél helyzet. tesóm gitárórát ad a réglátott fekete, cigiszagú gitáron. vagy az ágyon. ezt még nem döntötte el délután, így most lógok az éjszakában 11ig.
éberen párnákról álmodom.
olyan művtöri tesztet írtam, hogy letagadom mindennemű értelmem képzettségem miegyebem. a mondatszerkezeteimre alapból egyes járna.
"betűszedésből" ahogy robinsonfiú mondta, viszont 5öst kaptam. ez a második tárgy, hogy egyedüliként a csoportból. furcsa. a keddi dolog számít csak. szurkoljatok.
most épp robinsonlánynak mentem el aluljáróba, harisnyáért és szilikonpánttért birkózni. győztem, lett minden, ami kell.
jó utat nektek.
éberen párnákról álmodom.
olyan művtöri tesztet írtam, hogy letagadom mindennemű értelmem képzettségem miegyebem. a mondatszerkezeteimre alapból egyes járna.
"betűszedésből" ahogy robinsonfiú mondta, viszont 5öst kaptam. ez a második tárgy, hogy egyedüliként a csoportból. furcsa. a keddi dolog számít csak. szurkoljatok.
most épp robinsonlánynak mentem el aluljáróba, harisnyáért és szilikonpánttért birkózni. győztem, lett minden, ami kell.
jó utat nektek.
csütörtök, február 8
jelen állapotom
elkényeztetett, önző dög vagyok, aki nem akar senkivel foglalkozni csak saját magával.
aludni kéne.
aludni kéne.
szerda, február 7
vizsaidőszak
már megint. és még mindig nem bírom beosztani az időmet.
hajtás, katalány segített rengeteget, ezúton is köszi.
végül nem mentem el. pótvizsga. ha már kiállok arra mondják ki az ítéletet, amit felvállalok. és ne arra, amit összegórtam a kiírás szerint.
most érzem előszörhogy tényleg magamnak tanulok.
éjjel a műszaki infoközpontjában kaptam menedéket és internetet.
a háttérben négy srác dolgozott azon ezerrel, hogy asztmásoknak vmi kütyüt rakjon össze.
még sosem gondoltam bele, honnan kerül ki az a sok bigyó ami körülvesz.
mostmár van foglalmam...
hajtás, katalány segített rengeteget, ezúton is köszi.
végül nem mentem el. pótvizsga. ha már kiállok arra mondják ki az ítéletet, amit felvállalok. és ne arra, amit összegórtam a kiírás szerint.
most érzem előszörhogy tényleg magamnak tanulok.
éjjel a műszaki infoközpontjában kaptam menedéket és internetet.
a háttérben négy srác dolgozott azon ezerrel, hogy asztmásoknak vmi kütyüt rakjon össze.
még sosem gondoltam bele, honnan kerül ki az a sok bigyó ami körülvesz.
mostmár van foglalmam...
kedd, február 6
másnap katalányék ott ebédeltek
tesóm főzött, kölcsön fazékban. az egész nap használhatatlan volt. ettől függetlenül szeretem mikor megtelik a lakás.
(gy)ben 4szer csalódtam két óra alatt, ami azért nagy szám mert már fele annyit se várok egy pastól, mint anno. fogalmam sincs mit akar tőlem mer’ azt nem adom. majd mondja, ha akarja.
meglepi viszont, hogy képes volt hajtogatni nekem baromságokat a hétfői vizsgára.
leugrottam a boltba vasárnap este és mire felértem ott csücsültek a küszöbön a papírfigurák. ő meg kint a gangon tolta a cigit. behívtam, ettünk kukoricapelyhet este tízkor, meg ötleteltük. elmondtam neki vmi olyasmit, amit igazán nem kellett volna.
erre megállapította: nem voltam szerelmes a szőke óta. kösz.
mondanám, hogy folyamatosan szerelmes vagyok vkibe, akihez eddig a szőke állt a legközelebb. vagy ő maga? franc tudja ezt már. de csak hallgatok, mert már ebben se vagyok kő biztos és a kérdések sem zakatolnak a fejemben egy ideje. néma a túlpart.
(gy)ben 4szer csalódtam két óra alatt, ami azért nagy szám mert már fele annyit se várok egy pastól, mint anno. fogalmam sincs mit akar tőlem mer’ azt nem adom. majd mondja, ha akarja.
meglepi viszont, hogy képes volt hajtogatni nekem baromságokat a hétfői vizsgára.
leugrottam a boltba vasárnap este és mire felértem ott csücsültek a küszöbön a papírfigurák. ő meg kint a gangon tolta a cigit. behívtam, ettünk kukoricapelyhet este tízkor, meg ötleteltük. elmondtam neki vmi olyasmit, amit igazán nem kellett volna.
erre megállapította: nem voltam szerelmes a szőke óta. kösz.
mondanám, hogy folyamatosan szerelmes vagyok vkibe, akihez eddig a szőke állt a legközelebb. vagy ő maga? franc tudja ezt már. de csak hallgatok, mert már ebben se vagyok kő biztos és a kérdések sem zakatolnak a fejemben egy ideje. néma a túlpart.
az este további része
érdekesen alakult. lehet lesz munkám. majd márciustól.
igéretet tettem, hogy a 13-dik találkozásnál csók jár fűnek. hamátr a csóknál járunk.
nagy felismerés: ne hagyd hogy megcsókoljon gyerekkori plátói szerelmed, mert csak csalódhatsz. ez törvény. kislányként lejátszottad szászor milyen is lenne a pillanat. nyilván marhajó. peregtek is az emlékfantáziaképek a fejemben mikor közelhajolt, majd snitt és üres fej. elvárások nélkül nyerhetsz csak. hiába nem volt elvárás. a katarzis elmaradt. még a gyűrűs leánykérés sem hatott. egyszerűen nem vesz komolyan. ordít róla, hogy épp én vagyok a közelben és szexhiánya van.
az elmúlt egy év csókjai arra engednek következtetni, hogy a csók igenis technika. persze mikor fejbentökrózsaszinben nyomulsz, akkor elodázható a felismerés, hogy sajna léteznek még mindig sehogysem csókoló srácok.
végül egy együttalvás lett a vége, amelyhez csatlakozott tesóm hajnalban. (álmodozók :)
igéretet tettem, hogy a 13-dik találkozásnál csók jár fűnek. hamátr a csóknál járunk.
nagy felismerés: ne hagyd hogy megcsókoljon gyerekkori plátói szerelmed, mert csak csalódhatsz. ez törvény. kislányként lejátszottad szászor milyen is lenne a pillanat. nyilván marhajó. peregtek is az emlékfantáziaképek a fejemben mikor közelhajolt, majd snitt és üres fej. elvárások nélkül nyerhetsz csak. hiába nem volt elvárás. a katarzis elmaradt. még a gyűrűs leánykérés sem hatott. egyszerűen nem vesz komolyan. ordít róla, hogy épp én vagyok a közelben és szexhiánya van.
az elmúlt egy év csókjai arra engednek következtetni, hogy a csók igenis technika. persze mikor fejbentökrózsaszinben nyomulsz, akkor elodázható a felismerés, hogy sajna léteznek még mindig sehogysem csókoló srácok.
végül egy együttalvás lett a vége, amelyhez csatlakozott tesóm hajnalban. (álmodozók :)
koncert pénteken
túlaggódtam. jó volt.
volt itt egy hosszabb bejegyzés, de töröltem. ha olvasták oké. ha nem úgyis oké.
nincs agyam ahhoz hogy írjak. háromórákat alszom és összevissza cselekszem.
óvatoskodok meg nem. és ezt a rossz ütemben és arányban.
tehát:
barátok, akik jöttek. tűrhető zene. régi ismerősök. új arcok.
szőke. jó látni. a szeretés megvan, ebben nincs hiba.
bogarat tesz a fülembe. nem tudom miért. akarattal vagy sem, megtette.
ki kell szednem a dögöt saját érdekemben.
első és sokadik benyomások egyezése.
volt itt még sokminden de már elfelejtettem. a friss élmény meg a kukában.
megyek legközelebb is. csak legyen már vége ennek a nettelen, alvástalan időnek. és akkor majd a munkátalan idő is elmúlik.
de flegma vagyok megint.
volt itt egy hosszabb bejegyzés, de töröltem. ha olvasták oké. ha nem úgyis oké.
nincs agyam ahhoz hogy írjak. háromórákat alszom és összevissza cselekszem.
óvatoskodok meg nem. és ezt a rossz ütemben és arányban.
tehát:
barátok, akik jöttek. tűrhető zene. régi ismerősök. új arcok.
szőke. jó látni. a szeretés megvan, ebben nincs hiba.
bogarat tesz a fülembe. nem tudom miért. akarattal vagy sem, megtette.
ki kell szednem a dögöt saját érdekemben.
első és sokadik benyomások egyezése.
volt itt még sokminden de már elfelejtettem. a friss élmény meg a kukában.
megyek legközelebb is. csak legyen már vége ennek a nettelen, alvástalan időnek. és akkor majd a munkátalan idő is elmúlik.
de flegma vagyok megint.
péntek, január 26
hihetetlen
de van egy ember, aki optimista, erőtadó gondolatai vannak, élvezi a végletekig őszinte mivoltom, és állandóan azzal van megáldva, hogy mind ezt én indítottam, én belőlem jön a szeretet és a melegség ő ezt csak visszaadja.
és megtanít korival megállni az éteren keresztül.
és olyat mond, csak úgy mellékesen, amivel napokig elvagyok mire megértem és szebb a világ tőle.
ez valami majdnem tökély?
perszehogy az egésznek semmi értelme, ő már megélte élete nagy részét én pedig még a nagyrész előtt járok. remélem :)
következtetésem viszont szívderítő:
ha létezik egy ilyen ember, csak akad még egy hasonló.
ez történt január 12-én. nem publikált bejegyzés.
hozzáfűznivalóm:
a sodródásaim közepette pislogok azon, mit váltok ki és mit nem váltok ki. már nem akarom megérteni ezeket a dolgokat. a szeretetet valaki vagy adja, vagy nem.
anno nagyon akartam a szőkét. most nem akarok. akarjon más :)
és megtanít korival megállni az éteren keresztül.
és olyat mond, csak úgy mellékesen, amivel napokig elvagyok mire megértem és szebb a világ tőle.
ez valami majdnem tökély?
perszehogy az egésznek semmi értelme, ő már megélte élete nagy részét én pedig még a nagyrész előtt járok. remélem :)
következtetésem viszont szívderítő:
ha létezik egy ilyen ember, csak akad még egy hasonló.
ez történt január 12-én. nem publikált bejegyzés.
hozzáfűznivalóm:
a sodródásaim közepette pislogok azon, mit váltok ki és mit nem váltok ki. már nem akarom megérteni ezeket a dolgokat. a szeretetet valaki vagy adja, vagy nem.
anno nagyon akartam a szőkét. most nem akarok. akarjon más :)
rég láttam olyan filmet
ami ennyire hatott volna rám.
fallal szemben.
durvás. szép. jó képek nagyon.
másnap még a hangulat rajtam ült, a kollegák betudták a vonatozásnak.
este jöttem rá, hogy a képi megoldás nagyon visz. persze a sztori sem utolsó. képek a fejembe villanak azóta is. hatásvadászok. sikerült nekik.
fallal szemben.
durvás. szép. jó képek nagyon.
másnap még a hangulat rajtam ült, a kollegák betudták a vonatozásnak.
este jöttem rá, hogy a képi megoldás nagyon visz. persze a sztori sem utolsó. képek a fejembe villanak azóta is. hatásvadászok. sikerült nekik.
mire jó a logótervezés?
magamba dönteni másfél liter kólát, egy csomag gumimacit.
megállapítani hogy a cookie sorozatból a sünis a legállatabb. (persze hogy almás :)
felfedezni hogy a dunatv nem hagy magamra éjjel sem, ezúton köszönöm a néptánc csujogatást. (mikor 1-kor meghallgattam a műsorkínálatot, a fél5-ös gazda műsornál azt gondoltam akkor már biztos nem leszek itt. de voltam.)
rájönni ismét, hogy csak éjjel lehet jókat alkotni, mikor csend van, sötét van és nincs senki körülötted, akit megnézhetnél ahogy alszik.
a nyakcsigolyám szétment, a szemem kifolyt mert megúvéztam még a múlthéten és nem bírja a nonstop üzemmódot.
a legjobb mégis, hogy nem adtam fel. és tojok még mindig az egésztől, de megcsinálom. és fasza lesz.
megállapítani hogy a cookie sorozatból a sünis a legállatabb. (persze hogy almás :)
felfedezni hogy a dunatv nem hagy magamra éjjel sem, ezúton köszönöm a néptánc csujogatást. (mikor 1-kor meghallgattam a műsorkínálatot, a fél5-ös gazda műsornál azt gondoltam akkor már biztos nem leszek itt. de voltam.)
rájönni ismét, hogy csak éjjel lehet jókat alkotni, mikor csend van, sötét van és nincs senki körülötted, akit megnézhetnél ahogy alszik.
a nyakcsigolyám szétment, a szemem kifolyt mert megúvéztam még a múlthéten és nem bírja a nonstop üzemmódot.
a legjobb mégis, hogy nem adtam fel. és tojok még mindig az egésztől, de megcsinálom. és fasza lesz.
csütörtök, január 18
hogy emlékezzek
hétvégi őrület, pénteken vacsora főzés cukorral de nagyon, utána álmodozók, szombaton zavarás ezerrel, nem tudom miért nem léptem le hisz pittyegett a belső riasztóm rendesen. meglepetés telefon, aztán szimpla borozás lányokkal, akik kedvesnevetnek. utána nekik régijóbarátok nekem újismerősök, kiváncsi szemek rámszegeződnek. kócos tépős fiú rajzol az alkaromra és tud nézni nagyon. múlt képei kisértenek, be-bejön egy rossz gondolat. szomorú leszek mert megcsap a kirekesztettség szele. így lett. így döntöttünk. játszhatom a mártírt, de én nem akartam látni. most meg ő nem akar.
megrémít a gondolat hogy regmúlt szerelem beporozódhat annyira, hogy nem marad más utána csak a közöny.
végül jól döntöttem és martinfiúval elmegyek a WB-be. az úton jót beszélgetünk rossz gondolatok már el is szálltak így kellőképp jól tudom fogadni tesómat amint becsípet mosolyával (már tudom hogy megy ez a csajoknál:) kattingat a tömegben. új évet ünnepel.
oldódom én is, még régebbi múlt (gy) felvillan, de valami felemakkorcsajszival próbálkozik. legyen. a táncosok egymásra akadnak, mármint én meg egy gonoszmanóarc, aki nagyon csúnya, viszont táncolni jól tud. gátlástalan ribanccá vezető út göröngyös. de komolyan.
a női mosdóban helyes fiú ül a kagylóban. tesóm, jó trükk: állon csókolás. elsőre.
ott hagyom, mert kint van, akit látni szeretnék, de alig lépek ki az ajtón elkapja a derekam egy mosolygószemű olasz és csak visz. erre (gy)is felkapja a fejét. erről csak annyit, hogy volt tizen-x éve arra, hogy tényleg törődjön velem, ne csak mikor épp nincs senkije. klasszikus más játszik a játékommal effektus vagy csak mert nekem összejött neki meg nem.
a csillagok állása, meg tesóm becsajozása eredményeként kényszerpályára került a hol alvásom kérdése.
kaptam finnom pastát hajnal 5kor.
reggel korán kelés, vonat szőkefranciafiú meg gyancs. élményfürdő, termál, minden ami kell. este alvás, hétfőn meló, vonat, szőkefiú, kedd interjú szőkefiú, este suli, majd alvás, ha nem jönne (gy) és kérdezne ki minekt a szombat éjszakáról.
jó beszélgetés, filmek, van még elég, amit látnom kell.
szerda eltelik rendesen a homlokommal verem a billentyűzetet. este teázás mellett munkahelyi dolgok kipuffogása. legközelebb nem menekül és meséltetem másról is.
fejezem mert már így is hosszú ez a bejegyzés. és igazán nem volt részletes.
a múlttal meg akár (gy), akár más megküzdünk. csiga is ha békén hagyják. ez neked szólt tesóm.
megrémít a gondolat hogy regmúlt szerelem beporozódhat annyira, hogy nem marad más utána csak a közöny.
végül jól döntöttem és martinfiúval elmegyek a WB-be. az úton jót beszélgetünk rossz gondolatok már el is szálltak így kellőképp jól tudom fogadni tesómat amint becsípet mosolyával (már tudom hogy megy ez a csajoknál:) kattingat a tömegben. új évet ünnepel.
oldódom én is, még régebbi múlt (gy) felvillan, de valami felemakkorcsajszival próbálkozik. legyen. a táncosok egymásra akadnak, mármint én meg egy gonoszmanóarc, aki nagyon csúnya, viszont táncolni jól tud. gátlástalan ribanccá vezető út göröngyös. de komolyan.
a női mosdóban helyes fiú ül a kagylóban. tesóm, jó trükk: állon csókolás. elsőre.
ott hagyom, mert kint van, akit látni szeretnék, de alig lépek ki az ajtón elkapja a derekam egy mosolygószemű olasz és csak visz. erre (gy)is felkapja a fejét. erről csak annyit, hogy volt tizen-x éve arra, hogy tényleg törődjön velem, ne csak mikor épp nincs senkije. klasszikus más játszik a játékommal effektus vagy csak mert nekem összejött neki meg nem.
a csillagok állása, meg tesóm becsajozása eredményeként kényszerpályára került a hol alvásom kérdése.
kaptam finnom pastát hajnal 5kor.
reggel korán kelés, vonat szőkefranciafiú meg gyancs. élményfürdő, termál, minden ami kell. este alvás, hétfőn meló, vonat, szőkefiú, kedd interjú szőkefiú, este suli, majd alvás, ha nem jönne (gy) és kérdezne ki minekt a szombat éjszakáról.
jó beszélgetés, filmek, van még elég, amit látnom kell.
szerda eltelik rendesen a homlokommal verem a billentyűzetet. este teázás mellett munkahelyi dolgok kipuffogása. legközelebb nem menekül és meséltetem másról is.
fejezem mert már így is hosszú ez a bejegyzés. és igazán nem volt részletes.
a múlttal meg akár (gy), akár más megküzdünk. csiga is ha békén hagyják. ez neked szólt tesóm.
csütörtök, január 11
munkakeresés 1.
akadt itt mindenféle válasz, amely a munkapályázataimra jött. sablonválasz, kidobtuk, de azért hajrá hajrá, generált köszike, meg a nagy semmi. a kedvencemet komoly hr munka előzhette meg, mely el is nyerte 3 napos munkakeresésem best of válasza címet:
jó csaj.
...
jó csaj.
...
péntek, január 5
rengetegszer
nekiültem, hogy folytatom. de nem éreztem hogy bárkinek jó is az ha írok. főleg nem nekem. most is inkább a régen tett ígéret hajt, mintsem, hogy mindenáron hírt adjak magamról és jófejkedjek, mélyeket mondjak, anyázzak, sírjak, örüljek és társaik. úgyhogy egyiket se teszem.
emlékszem ez a mondat bizgerált anno karácsony előtt: "farkasszemet nézek a szörnyeteggel anyám üveges szemén át." csak leírtam. hányás.
elolvastam, a tavalyi karácsonyi bejegyzést. mivel nem tudtam olyan nyafogós, traumával teli borzadályt írni idén, hát kihagytam ezt is.
új év - új remények dumáktól meg egyenesen falnak megyek.
tesóm szerint akkor nem ír az ember, ha nem történik vele semmi, vagy ha túl sok minden egyszerre. szerintem ha nem akarsz hírt adni magadról.
mióta nem írtam, annyi történt, hogy szórakozom igen jókat, és baromira nem értem miért voltam egy csökött, görcsös egyetemista, aki még berúgni is túlkombinálós volt.
fenekem megint kint lóg a nadrágból, de persze majd jön apu és foltot tesz rá. mit foltot? egy egész új nadrágot vesz, ha kérem. ez a bajunk nekünk tesómmal. de pszt.
anyu meg játszmázik, én meg hagyom, de nem sokáig. a sors megint válaszút elé állított. melóm kábé még 1 hónapig van itt. utána mi lesz? passz.
(egy régi barát hátha számít rám és itt leszek. nem írhatom le miez, mert elkiabálnám, de annyira jó lenne benne lenni. amíg nincs döntés, addig ötletgyártás, meg plakáttervek.)
most ülök egy marhajó állapotban, és nem érdekel semmi.
mert akárhogy lesz, jó lesz.
nem kellett önismereti csoport sem hogy rájöjjek, nem vagyok teréz anya és soha nem is leszek az. igazából semmi nincs rendben az életemben, mégis a lehető legközelebb kerülök ahhoz, aki vagyok. és ez marhajó.
a látszat ellenére későnérő típus vagyok.
emlékszem ez a mondat bizgerált anno karácsony előtt: "farkasszemet nézek a szörnyeteggel anyám üveges szemén át." csak leírtam. hányás.
elolvastam, a tavalyi karácsonyi bejegyzést. mivel nem tudtam olyan nyafogós, traumával teli borzadályt írni idén, hát kihagytam ezt is.
új év - új remények dumáktól meg egyenesen falnak megyek.
tesóm szerint akkor nem ír az ember, ha nem történik vele semmi, vagy ha túl sok minden egyszerre. szerintem ha nem akarsz hírt adni magadról.
mióta nem írtam, annyi történt, hogy szórakozom igen jókat, és baromira nem értem miért voltam egy csökött, görcsös egyetemista, aki még berúgni is túlkombinálós volt.
fenekem megint kint lóg a nadrágból, de persze majd jön apu és foltot tesz rá. mit foltot? egy egész új nadrágot vesz, ha kérem. ez a bajunk nekünk tesómmal. de pszt.
anyu meg játszmázik, én meg hagyom, de nem sokáig. a sors megint válaszút elé állított. melóm kábé még 1 hónapig van itt. utána mi lesz? passz.
(egy régi barát hátha számít rám és itt leszek. nem írhatom le miez, mert elkiabálnám, de annyira jó lenne benne lenni. amíg nincs döntés, addig ötletgyártás, meg plakáttervek.)
most ülök egy marhajó állapotban, és nem érdekel semmi.
mert akárhogy lesz, jó lesz.
nem kellett önismereti csoport sem hogy rájöjjek, nem vagyok teréz anya és soha nem is leszek az. igazából semmi nincs rendben az életemben, mégis a lehető legközelebb kerülök ahhoz, aki vagyok. és ez marhajó.
a látszat ellenére későnérő típus vagyok.
péntek, november 10
hétfő, november 6
a miért is nehéz a megértés....
a férfi elment a temetőbe megvette a parcellát, rávésette a kőre a két nevet, majd kézen fogta az asszonyt és elvitte oda, ahol együtt nyugosznak majd.
olvasatok:
mindig is ilyen önfejű volt! miért nem beszélte meg velem? olyan rossz az a hely, az út mentén van, nincs egy fa se, a kő se szép ...
olvasatok:
ilyen volt ő. Egész életében gondoskodott családjáról, halálában is ezt tette.
mindig is ilyen önfejű volt! miért nem beszélte meg velem? olyan rossz az a hely, az út mentén van, nincs egy fa se, a kő se szép ...
csütörtök, november 2
akármi
tesóm nagy felfedezésre az őszinteségről, saját helyzeteim, játszmáim mind-mind arra mutatnak hogy a hiba a kommunikációban keresendő. szemrebbenés nélkül leírom, hogy jó a kommunikációs készségem és még el is adom interjúkon. mire fel?
igen, átmegyek bármilyen vastag bőrajtón, ha kell és meggyőzök bárkit bármiről.
enyhén komikus viszont, hogy ha jobban megnézem a dolgokat rájövök, mennyire nehezen is megy a kommunikáció, ha érzelmek is vannak a játékban. legyenek azok bármilyen mélységűek és töltésűek.
a fejemben élő őszintebeszéd harcosából az hazudva hallgatás leánya lett.
ideje eltalálni az aranyközepet.
igen, átmegyek bármilyen vastag bőrajtón, ha kell és meggyőzök bárkit bármiről.
enyhén komikus viszont, hogy ha jobban megnézem a dolgokat rájövök, mennyire nehezen is megy a kommunikáció, ha érzelmek is vannak a játékban. legyenek azok bármilyen mélységűek és töltésűek.
a fejemben élő őszintebeszéd harcosából az hazudva hallgatás leánya lett.
ideje eltalálni az aranyközepet.
könyvbarlag
belemerültem a nézelődésbe, így esett, hogy kétórán keresztül böngésztem egy könyvesboltban. jöttek régi emlékek, új felfedezések, design könyvek rogyásig.
vegyes érzelmekkel fogadtam a tényt, hogy mindenfajta pszichés problémára minimum 8-10 kiadvány áll a rendelkezésünkre. legyél akár tinédzser, drogos, csúnya fiú, jó-rossz anya, egyedülálló nő és még ki tudja mi biztosan találsz valamit ami megmondja a frankót.
az ezoterikus hogyan éljünk belső út blabla könyvekből meg aztán rengeteget találsz.
az esti tea mellett felmerült a kérdés, minek ez a sok könyv mikor egy szerencse süti is képes erre:
ülj nyugodtan és figyelj csendben.
vegyes érzelmekkel fogadtam a tényt, hogy mindenfajta pszichés problémára minimum 8-10 kiadvány áll a rendelkezésünkre. legyél akár tinédzser, drogos, csúnya fiú, jó-rossz anya, egyedülálló nő és még ki tudja mi biztosan találsz valamit ami megmondja a frankót.
az ezoterikus hogyan éljünk belső út blabla könyvekből meg aztán rengeteget találsz.
az esti tea mellett felmerült a kérdés, minek ez a sok könyv mikor egy szerencse süti is képes erre:
ülj nyugodtan és figyelj csendben.
csütörtök, október 26
mindenesetre arra rohadt büszke vagyok
hogy nem dobtam el egy igenjó állás kedvéért a bagóért gürizek és ingázok melóm, hogy egy fizetős suliban nyomulhassak életem.
még magamnak is rezgő térddel vallom be, hogy kiálltam tök bizonytalan álmom mellett.
még magamnak is rezgő térddel vallom be, hogy kiálltam tök bizonytalan álmom mellett.
voltam interjún
big black pencil + apple. azért hívtak be mert, bejöttek a válaszaim anno a jelentkezéskor.
röviden: nem lettem pörgőszócső, egy telefontársaság márkája és a reklámcég kreatív stábja közt. az ok: bejöttem ismét, a rajzsulim viszont nem. nekik egy 9-9ig güriző robot kell. erre még mindig nem vagyok hajlandó.*
elgondolkodtató, hogy már másodjára táncolok ki olyan helyről, ahová a szívem húzott előzetesen. tetszik a cég meg az, amit képvisel.
megőrültem.
most kezdek én is baromságokat művelni? vazzeg.
-----
*(gyakorlatilag ezt csinálom, csak most veszem észre. mégjó, hogy a bérig nem jutottunk el. nincs amiért tépném a hajam.)
röviden: nem lettem pörgőszócső, egy telefontársaság márkája és a reklámcég kreatív stábja közt. az ok: bejöttem ismét, a rajzsulim viszont nem. nekik egy 9-9ig güriző robot kell. erre még mindig nem vagyok hajlandó.*
elgondolkodtató, hogy már másodjára táncolok ki olyan helyről, ahová a szívem húzott előzetesen. tetszik a cég meg az, amit képvisel.
megőrültem.
most kezdek én is baromságokat művelni? vazzeg.
-----
*(gyakorlatilag ezt csinálom, csak most veszem észre. mégjó, hogy a bérig nem jutottunk el. nincs amiért tépném a hajam.)
szerda, október 25
azt mondják lepereg
az életed a szemed előtt halálod pillanatában. annyi bizonyos, hogy vannak pillanatok, helyzetek, amikor lelassul az idő.
csak ültem, néztem a kanyart és tudtam, hogy jönni fog. fel is bukkant a nagy fekete dög, mellettünk pedig egy kamion és csak tartott hosszan és sehogy nem akart véget érni.
gondolkoztam (és nem átvillant az agyamon), hogy ilyenkor mi van.
hihetetlen. ültem az ember mellett, akire rábíznám az életem. tudtam, hogy ez nem lehet igaz. így nem ütközhetünk. ilyen nincs.
de azt is láttam, hogy nincs egy fikarcnyi hely se. Se előre, se hátra.
mintha valami burok vett volna körül. nem vártam semmit, nem féltem egyáltalán. ez maradt meg az egészből.
aztán villanás, felgyorsult minden. fékezés, manőver, elfértünk.
élek.
csak ültem, néztem a kanyart és tudtam, hogy jönni fog. fel is bukkant a nagy fekete dög, mellettünk pedig egy kamion és csak tartott hosszan és sehogy nem akart véget érni.
gondolkoztam (és nem átvillant az agyamon), hogy ilyenkor mi van.
hihetetlen. ültem az ember mellett, akire rábíznám az életem. tudtam, hogy ez nem lehet igaz. így nem ütközhetünk. ilyen nincs.
de azt is láttam, hogy nincs egy fikarcnyi hely se. Se előre, se hátra.
mintha valami burok vett volna körül. nem vártam semmit, nem féltem egyáltalán. ez maradt meg az egészből.
aztán villanás, felgyorsult minden. fékezés, manőver, elfértünk.
élek.
szerda, október 18
pesten töltött estéim
egyre furábbak.
tegnap este lazán bemondtam a telefonba tesómnak, hogy még iszom egy sört. hol? az utcán. ekkor még nem sejtettem mi vár rám.
a srác teljesen készen van.
szétszívott fejével mesél álmairól. épp józan, de akadozva beszél és közben nagyon akarja, mondaná, de nem megy.
ha mindet leírná, jobb lehetne, mint stephenking. vagy csak lefestené. de nem. megbénítja őt is saját vergődése és az ego.
úgy rajzol, hogy beszarás, végigjárt mindent, amit lehetett mégsem vették fel a képzőre. ezt szemmel láthatóan rosszul viseli.
mindenestre, ha én így szétcsesztem volna a szervezetem és megéltem/képzeltem volna csak felét annak amit ő, biztosan ráhagynám az utókorra.
most látom milyen szerencsém van. küzdök és fejlődöm, de tisztában vagyok a határaimmal. soha nem fogok úgy rajzolni mint ő. de ez már nem is cél.
miért van az, hogy a tehetségek szétcsúsznak és nem tudják magukról, hogy azok amik?
mindegyikükben van valami önmagát felemésztő tűz.
tegnap este lazán bemondtam a telefonba tesómnak, hogy még iszom egy sört. hol? az utcán. ekkor még nem sejtettem mi vár rám.
a srác teljesen készen van.
szétszívott fejével mesél álmairól. épp józan, de akadozva beszél és közben nagyon akarja, mondaná, de nem megy.
ha mindet leírná, jobb lehetne, mint stephenking. vagy csak lefestené. de nem. megbénítja őt is saját vergődése és az ego.
úgy rajzol, hogy beszarás, végigjárt mindent, amit lehetett mégsem vették fel a képzőre. ezt szemmel láthatóan rosszul viseli.
mindenestre, ha én így szétcsesztem volna a szervezetem és megéltem/képzeltem volna csak felét annak amit ő, biztosan ráhagynám az utókorra.
most látom milyen szerencsém van. küzdök és fejlődöm, de tisztában vagyok a határaimmal. soha nem fogok úgy rajzolni mint ő. de ez már nem is cél.
miért van az, hogy a tehetségek szétcsúsznak és nem tudják magukról, hogy azok amik?
mindegyikükben van valami önmagát felemésztő tűz.
hétfő, október 16
mmm
félistenek közt mászkálni egy hétvégén keresztül. magyar vízilabdakupa véghajrá testközelből. pont olyan, ahogy képzeled.
nem. még jobb.
és ez munka volt. :)
nem. még jobb.
és ez munka volt. :)
csütörtök, október 12
tudok segíteni?
persze.
agysebészetben otthon vagy?
mert?
egy-két idegpályát át kéne buherálni családom kis tagjainak a fejében.
***
végre. nem vállátölelés, meg versenybúsúlás a világba.
a reakció:
le a kalappal, hogy ilyen körülmények közt nyomod az ipart.
köszönöm.
és azt is szeretem, hogy „na, menj a nénikédbe.” ha én komolyan veszem magam, legalább van, aki nem vesz annak.
és ígéretet tettem. ami nem komoly mégis súlya van. ünnepbe öltöztet és vigyázok, hogy betarsam. és nem kalitka, hanem mód, ami mentén jobbá leszek.
végre, akinek fontos, hogy betartsam az adott szavam.
még akkor is, ha megint rossz az idő, a hely, és a kor.
agysebészetben otthon vagy?
mert?
egy-két idegpályát át kéne buherálni családom kis tagjainak a fejében.
***
végre. nem vállátölelés, meg versenybúsúlás a világba.
a reakció:
le a kalappal, hogy ilyen körülmények közt nyomod az ipart.
köszönöm.
és azt is szeretem, hogy „na, menj a nénikédbe.” ha én komolyan veszem magam, legalább van, aki nem vesz annak.
és ígéretet tettem. ami nem komoly mégis súlya van. ünnepbe öltöztet és vigyázok, hogy betarsam. és nem kalitka, hanem mód, ami mentén jobbá leszek.
végre, akinek fontos, hogy betartsam az adott szavam.
még akkor is, ha megint rossz az idő, a hely, és a kor.
hallo
nem, kedves uram. nem tud jegyet venni hétvégére.
az uszoda nekünk épült. a városnak a megyének.
értem, hogy jönne és szurkolna ezerrel. legközelebb.
de figyelje a képernyőt. majd integetek önnek.
dekisgecivagyok.
az uszoda nekünk épült. a városnak a megyének.
értem, hogy jönne és szurkolna ezerrel. legközelebb.
de figyelje a képernyőt. majd integetek önnek.
dekisgecivagyok.
szerda, október 11
szétszakadok
fizikailag, lelkileg, agyilag mindenhogy.
gyanítom, direkt művelem mindezt magammal, de mazo hajlamom határait is túl tudom lépni és akkor elég lesz. megállj.
érlelődnek a dolgok odabenn.
gyanítom, direkt művelem mindezt magammal, de mazo hajlamom határait is túl tudom lépni és akkor elég lesz. megállj.
érlelődnek a dolgok odabenn.
érlelődnek
a dolgok odabenn.
mindeközben fekszem a békástó partján és rámsötétedik.
a vonaton kinyitom a szemem és a hajnali pára borítja a tájat. egy-egy fekete fa lebeg a semmiben és szemben velem egy óriási naracskorong mosolyog rám.
hontalan néni, aki legalább annyira szereti az almát mint én.
lógok ki a vonat ablakon, szemembe mintha skót szél fújna.
mindeközben fekszem a békástó partján és rámsötétedik.
a vonaton kinyitom a szemem és a hajnali pára borítja a tájat. egy-egy fekete fa lebeg a semmiben és szemben velem egy óriási naracskorong mosolyog rám.
hontalan néni, aki legalább annyira szereti az almát mint én.
lógok ki a vonat ablakon, szemembe mintha skót szél fújna.
csütörtök, október 5
bátorság
ez is igen relatív dolog. főnökcserémen látom, hogyan kerüli mindenki a régit, akit elküldtek. nincs egy jó szó, kérdés. mintha mindenki félne. "ha megtették vele, velem is megtehetik."
azt mondják bátorság két kisgyerek mellett építkezésbe fogni úgy, hogy egy éve már ott lóg a kard feletted.
ilyen hangulatban én mégis alkudozom számíze szerint. mikor rengetegen kitörölhetik a diploma-nyelvizsgával az alfelüket.
mindenesetere jelentem: maradok. és még suli is mehet.
aztán 1 hónap múlva meglátjuk. vagy megpattanok, vagy nem.
azt mondják bátorság két kisgyerek mellett építkezésbe fogni úgy, hogy egy éve már ott lóg a kard feletted.
ilyen hangulatban én mégis alkudozom számíze szerint. mikor rengetegen kitörölhetik a diploma-nyelvizsgával az alfelüket.
mindenesetere jelentem: maradok. és még suli is mehet.
aztán 1 hónap múlva meglátjuk. vagy megpattanok, vagy nem.
szerda, október 4
agyament napok
hétvégén megcsillant a remény hogy léteznek még táncoslábú emberek.
hétfőn szolnokig jutottam, majd a szembejövő vonatra pattantam fel a lelkiismeretem és az új főnököm nyomására.
azóta próbálom a "kirúgnak-e vagy sem?" kérdésre a választ tisztázni. azóta kábé 8-ra beérek, holnap már nem tudom, hogy fog menni. mert buli a tegnapi után is.
ma 3 óra után figyeltem összeszedett fejjel. és ma is menni kéne.
rég nem quimbyztem. most viszont nagyon. jó volt.
megint csak eljutottam odáig, hogy a munkákat, melyek csodálatot ébresztenek, megrémisztenek, de mindenképp megmozgatnak, valójában pszichiátriai esetek, vagy alkohol-, drog-, miegymásfüggők követték el.
milyen alapon is érezünk nagyokat egy-egy jó sor, egy jó kép után?
valaki hazudik, de legalábbis sunyít...
apropó hatások. megint csak pislogok (mostanában túl sokat...)
bónuszként még egy igen különös vallomás, mely 3 éve kezdődött.
még verselsz is? nem kéne.
hazafelé ballagok két alakkal a jól ismert úton. régi érzés, messzi érzés, és áthallások.
hétfőn szolnokig jutottam, majd a szembejövő vonatra pattantam fel a lelkiismeretem és az új főnököm nyomására.
azóta próbálom a "kirúgnak-e vagy sem?" kérdésre a választ tisztázni. azóta kábé 8-ra beérek, holnap már nem tudom, hogy fog menni. mert buli a tegnapi után is.
ma 3 óra után figyeltem összeszedett fejjel. és ma is menni kéne.
rég nem quimbyztem. most viszont nagyon. jó volt.
megint csak eljutottam odáig, hogy a munkákat, melyek csodálatot ébresztenek, megrémisztenek, de mindenképp megmozgatnak, valójában pszichiátriai esetek, vagy alkohol-, drog-, miegymásfüggők követték el.
milyen alapon is érezünk nagyokat egy-egy jó sor, egy jó kép után?
valaki hazudik, de legalábbis sunyít...
apropó hatások. megint csak pislogok (mostanában túl sokat...)
bónuszként még egy igen különös vallomás, mely 3 éve kezdődött.
még verselsz is? nem kéne.
hazafelé ballagok két alakkal a jól ismert úton. régi érzés, messzi érzés, és áthallások.
szerda, szeptember 27
metro
lehet hogy elvisz, de ott nem süt a nap ezerrel, pénzbe kerül és nézed az összetört arcod az ablaküvegben. az emberek merednek egy irányba zsák krumplikként.
de. létezik az élő krumplik törvénye. ha figyelsz láthatod, ahogy egy meg-meg mozdul és előbukkan egy csillogó szempár. kíváncsi szemek pedig összetalálkoznak. mindig.
harmadik rész
deák téren életem fotója a függöny mögött riasztózaj és hamis kétszázas kíséretében.
a gödör tetején a fűben heverni dejó. csíkoszoknik. furcsa lányok. ismeretlen ismerősök.
aztán robinsonlány megment egy tejeskávéval, ismét órán ülök, majd mire ocsúdok egy recsegős hang ébreszt szolnoknál és kiesik a ceruza a kezemből.
de. létezik az élő krumplik törvénye. ha figyelsz láthatod, ahogy egy meg-meg mozdul és előbukkan egy csillogó szempár. kíváncsi szemek pedig összetalálkoznak. mindig.
harmadik rész
deák téren életem fotója a függöny mögött riasztózaj és hamis kétszázas kíséretében.
a gödör tetején a fűben heverni dejó. csíkoszoknik. furcsa lányok. ismeretlen ismerősök.
aztán robinsonlány megment egy tejeskávéval, ismét órán ülök, majd mire ocsúdok egy recsegős hang ébreszt szolnoknál és kiesik a ceruza a kezemből.
Második rész
másnap gondolám, hogy találkozni kéne, de negatív időben nem tudok létezni.
pozitívban annál inkább. így időmilliomos szegény lányként elindulok. séta.
gellérthegy, mesebeli ház, rajz.
erzsébet-híd, sirályok, hajók.
váci utca, pólók átnézése.
vásárcsarnok, bealmázom, megy a zöld pólómhoz a piros alma.
kálvin tér, nemzeti, ebéd a kálvinon barátnővel.
szentkirályi út pázmány, onnan már egy ugrás a keleti.
mindenfelé egyetlen választ kaptam útbaigazítást várva „a metro elvisz”.
pozitívban annál inkább. így időmilliomos szegény lányként elindulok. séta.
gellérthegy, mesebeli ház, rajz.
erzsébet-híd, sirályok, hajók.
váci utca, pólók átnézése.
vásárcsarnok, bealmázom, megy a zöld pólómhoz a piros alma.
kálvin tér, nemzeti, ebéd a kálvinon barátnővel.
szentkirályi út pázmány, onnan már egy ugrás a keleti.
mindenfelé egyetlen választ kaptam útbaigazítást várva „a metro elvisz”.
elsőmenet
ez tényleg olyan, mint ahogy mondja az ember.
reggel még debrecen, ügyek intézése, délután vonatra épp felugrom, mint a régi időkben a villamosra a tisztes polgár.
fél5-kor már ott ülök a festőlány mellett, röhögünk, hallgatom egy rajzfilmfigura fickó előadását, akinek lámpa van a fején. végre ebédelek. trutymó rudit és zsemlét.
fél10-kor arcok, zászlók, beszélgetők a kossuth téren és tolom a zsíroskenyeret hagymával, édes almával, diós csigával. (mostanában keveset eszem)
hazafelé másik csigával is összefutunk a duna parton. valószerűtlen beszélgetés, nekik fáj és nekem is. biciklire pattanok.
az este hozománya, hogy az én sebem is szakad miközben mondanék pár biztató szót. hazudni nem akarok, esti mesét viszont mondanék, de nem ez kell és nem tőlem.
rájövök cseppet sem vagyok dilisebb, mint más.
reggel még debrecen, ügyek intézése, délután vonatra épp felugrom, mint a régi időkben a villamosra a tisztes polgár.
fél5-kor már ott ülök a festőlány mellett, röhögünk, hallgatom egy rajzfilmfigura fickó előadását, akinek lámpa van a fején. végre ebédelek. trutymó rudit és zsemlét.
fél10-kor arcok, zászlók, beszélgetők a kossuth téren és tolom a zsíroskenyeret hagymával, édes almával, diós csigával. (mostanában keveset eszem)
hazafelé másik csigával is összefutunk a duna parton. valószerűtlen beszélgetés, nekik fáj és nekem is. biciklire pattanok.
az este hozománya, hogy az én sebem is szakad miközben mondanék pár biztató szót. hazudni nem akarok, esti mesét viszont mondanék, de nem ez kell és nem tőlem.
rájövök cseppet sem vagyok dilisebb, mint más.
péntek, szeptember 22
magyar szépség és misimókus
a népmozgalmi bulit kihagyva léptünk be a tök üres moziba. a teremben még két tizenéves lány ült. tizenöt perc után feladták.
magyar szépség.
nem tudom miért vártam mást, mint amit kaptam. a vergődés sokkal nyomasztóbb, zajosabb az egész, mint az amerikai elődben.
a hangulattal a vállamon néztem meg a mai hivatalos levelezésem. a cégcsoport főmarketinguruja írt, reagálva ötletelésemre az új uszoda nevének ügyében. szerinte a két szép szememről kellene az új uszodát elnevezni.
anyád.
ennyit a cégen belüli előmenetelemről, az önbecsülésről és a profizmusról.
engem is elér ez a nyomulunk, jófejek vagyunk, hányunk dolog? miért nem lehet jófejkedni szexuális utalás nélkül?
láttam, hogy megvettem a úszók és vízilabdázók nevei közt feldobott misimókus ötletemmel.
de ettől miért kell, hogy szép szemem legyen? - kreatív vagy hapsikám. (meg csúnya, és nővel vagy.)
egyetemen nem képeztek ki arra, hogy kell az ilyet elküldeni a fenébe úgy, hogy ne jöjjön többet.
magyar szépség.
nem tudom miért vártam mást, mint amit kaptam. a vergődés sokkal nyomasztóbb, zajosabb az egész, mint az amerikai elődben.
a hangulattal a vállamon néztem meg a mai hivatalos levelezésem. a cégcsoport főmarketinguruja írt, reagálva ötletelésemre az új uszoda nevének ügyében. szerinte a két szép szememről kellene az új uszodát elnevezni.
anyád.
ennyit a cégen belüli előmenetelemről, az önbecsülésről és a profizmusról.
engem is elér ez a nyomulunk, jófejek vagyunk, hányunk dolog? miért nem lehet jófejkedni szexuális utalás nélkül?
láttam, hogy megvettem a úszók és vízilabdázók nevei közt feldobott misimókus ötletemmel.
de ettől miért kell, hogy szép szemem legyen? - kreatív vagy hapsikám. (meg csúnya, és nővel vagy.)
egyetemen nem képeztek ki arra, hogy kell az ilyet elküldeni a fenébe úgy, hogy ne jöjjön többet.
hajlékonyság
témája tegnap többször.
a hírből arra kaptam fel a fejem, hogy elkapták azt a hajléktalant, aki betört egy ablakot (hol miért most nem fontos), az ipari kamera felvétel mellett a helyszínen hagyott mobiltelefon is könnyítette a rendőrök dolgát.
már a hajléktalanoknak is van?
persze érthető. vezetékes nem lehet.
meghallgatnék egy ilyen mobilozást. (béla, gyere az ibolyába, mert már nem bírok átmenni a hattyúba! vagy. ne gyere a bokor alá, mert mari itt van.)
...
már edinburghban is átfutott többször az agyamon az utcára kiülés gondolata.
valahogy az az érzésem hogy a becsületes munka díja alacsonyabb mint az utcán összeszedhető adag. közel tízezret össze lehet szedni egy jó napon. (persze vannak rossz napok is.)
ma miután 43 iskola titkárságával beszéltem és szembesültem, hogy az értő olvasás nem igazán megy náluk, komolyan elgondolkoztam hogy ez az értelmiség? és én meg velük küzdök?
erre még barátném is rátett egy lapáttal, hogy "látod, ha kint ülnél egy fa alatt és rajzolnál, akkor nem lenne más gondod, csak annyi hogy a falevél melyik oldalára esik."
...
sosem voltam hajlékony. családi vonás.
a hírből arra kaptam fel a fejem, hogy elkapták azt a hajléktalant, aki betört egy ablakot (hol miért most nem fontos), az ipari kamera felvétel mellett a helyszínen hagyott mobiltelefon is könnyítette a rendőrök dolgát.
már a hajléktalanoknak is van?
persze érthető. vezetékes nem lehet.
meghallgatnék egy ilyen mobilozást. (béla, gyere az ibolyába, mert már nem bírok átmenni a hattyúba! vagy. ne gyere a bokor alá, mert mari itt van.)
...
már edinburghban is átfutott többször az agyamon az utcára kiülés gondolata.
valahogy az az érzésem hogy a becsületes munka díja alacsonyabb mint az utcán összeszedhető adag. közel tízezret össze lehet szedni egy jó napon. (persze vannak rossz napok is.)
ma miután 43 iskola titkárságával beszéltem és szembesültem, hogy az értő olvasás nem igazán megy náluk, komolyan elgondolkoztam hogy ez az értelmiség? és én meg velük küzdök?
erre még barátném is rátett egy lapáttal, hogy "látod, ha kint ülnél egy fa alatt és rajzolnál, akkor nem lenne más gondod, csak annyi hogy a falevél melyik oldalára esik."
...
sosem voltam hajlékony. családi vonás.
csütörtök, szeptember 21
nem látok az orromig se?
felvettek.
őszintén szólva vegyes érzelmekkel vagyok tele. egyrészt örülök mint macska a farkának és megyek-megyek szaladok.
másrészt meg jajajj hogy is lesz, meg kivel és hol és bírom-e majd?
már látom magam ahogy a hajnali vonaton folyatom a nyálam a mellettem ülő vállára. azt mondják ébredéskor jönnek a jó ötletek. nekem meg a vonaton. ezzel a kombinációval a pest-debrecen távon megváltom a világot. csak ébren legyek.
pest még mindig az a nyüzsgő hely, ahol jól érzem magam, ahol turistáskodom, lelassulva nézem mi folyik az utcán, a téren, a házban.tudom, hogy egy idő után eljövök onnan. eddig mindig átmeneti állapot volt.
már nem száz, hogy oda akarom kötni magam.sejtem már, hogy igazán vannak, akikre számíthatok. ölelés nektek, akik őszintén örültök velem.
kívácsi vagyok mit hoz mindez.
ui:
zsíroskenyeret mindenkinek!
őszintén szólva vegyes érzelmekkel vagyok tele. egyrészt örülök mint macska a farkának és megyek-megyek szaladok.
másrészt meg jajajj hogy is lesz, meg kivel és hol és bírom-e majd?
már látom magam ahogy a hajnali vonaton folyatom a nyálam a mellettem ülő vállára. azt mondják ébredéskor jönnek a jó ötletek. nekem meg a vonaton. ezzel a kombinációval a pest-debrecen távon megváltom a világot. csak ébren legyek.
pest még mindig az a nyüzsgő hely, ahol jól érzem magam, ahol turistáskodom, lelassulva nézem mi folyik az utcán, a téren, a házban.tudom, hogy egy idő után eljövök onnan. eddig mindig átmeneti állapot volt.
már nem száz, hogy oda akarom kötni magam.sejtem már, hogy igazán vannak, akikre számíthatok. ölelés nektek, akik őszintén örültök velem.
kívácsi vagyok mit hoz mindez.
ui:
zsíroskenyeret mindenkinek!
kedd, szeptember 19
belátom
hogy lelkem bugyrait jobb, ha pihentetem.
inkább elmesélem, hogy vicces ez a pesti hely.
művtöri teszt:
aggódtam, de minek. bár átfutottam a neoavantgárdot, dehát valljuk be fingom sincs róla még most se. épp gyötrődtem volna műveltségemen, mikor
a csaj mellettem megszólal:
te, hol van a colosseum?
inkább elmesélem, hogy vicces ez a pesti hely.
művtöri teszt:
aggódtam, de minek. bár átfutottam a neoavantgárdot, dehát valljuk be fingom sincs róla még most se. épp gyötrődtem volna műveltségemen, mikor
a csaj mellettem megszólal:
te, hol van a colosseum?
rajzaimat
összeszedegettem, muszáj volt.
odaálltam, lesz ami lesz. a fickó fél perc alatt levágta, hogy mennyit öltem bele a dologba. nem is tagadtam semmit.
zúzott, de közben mégis tanított. és ez jó. szeretem mikor nem ámítanak azzal, hogy de szép, de jó csak azért mert többet fogtam ceruzát a kezembe eddig, mint a szomszéd kati.
"ez a srác is pózolt? - nem.
"a lovak ott táncoltak előtted és gyorsan leskiccelted őket?" - nem.
"ez nem fotonaturális rajz, tanulmányrajznak elmegy."
a végén nem tudtam eldönteni, hogy most elhajt a fenébe, vagy látja, hogy van valami, és methető, fejleszthető a csaj.
mindenesetre elfelejtettem mára, hogy megint olyat mondtam, amit nem kellett volna. és nem is egyszer.
persze jó volt hallani, hogy ne felejtsem el azt a lendületet, amit az egyvonalas rajzok mutatnak, mikor géppel dolgozom majd.
a plakátom meg bejött, és aszondta, hogy ha konzultálnánk egy majdnem tökéleteset tennék le az asztalára legközelebb.
(vannak a tökéletes plakátnak sztenderdjei? ki állította fel őket? :)
szóval kösz. és meglátjuk mi lesz.
mindenesetre élmény volt.
odaálltam, lesz ami lesz. a fickó fél perc alatt levágta, hogy mennyit öltem bele a dologba. nem is tagadtam semmit.
zúzott, de közben mégis tanított. és ez jó. szeretem mikor nem ámítanak azzal, hogy de szép, de jó csak azért mert többet fogtam ceruzát a kezembe eddig, mint a szomszéd kati.
"ez a srác is pózolt? - nem.
"a lovak ott táncoltak előtted és gyorsan leskiccelted őket?" - nem.
"ez nem fotonaturális rajz, tanulmányrajznak elmegy."
a végén nem tudtam eldönteni, hogy most elhajt a fenébe, vagy látja, hogy van valami, és methető, fejleszthető a csaj.
mindenesetre elfelejtettem mára, hogy megint olyat mondtam, amit nem kellett volna. és nem is egyszer.
persze jó volt hallani, hogy ne felejtsem el azt a lendületet, amit az egyvonalas rajzok mutatnak, mikor géppel dolgozom majd.
a plakátom meg bejött, és aszondta, hogy ha konzultálnánk egy majdnem tökéleteset tennék le az asztalára legközelebb.
(vannak a tökéletes plakátnak sztenderdjei? ki állította fel őket? :)
szóval kösz. és meglátjuk mi lesz.
mindenesetre élmény volt.
szerda, szeptember 13
csönd van
tedd, amit szeretnél.
hallgass a szívedre.
és ha semmit nem mond a hang odabenn?
ülök a csöndben,
csak ülök a feszítő csöndben.
hiába a nyüzsgés körülöttem.
helyem megtalálom, és el is vesztem nyomban.
ülni megint a homokban. jó lenne,
de futás lenne az is.
egyszer elfáradok, lerogyok egy kőre és ott ülök majd mellettem.
kit akarok átb...ni?
egyedül magamat. de azt krvra.
hallgass a szívedre.
és ha semmit nem mond a hang odabenn?
ülök a csöndben,
csak ülök a feszítő csöndben.
hiába a nyüzsgés körülöttem.
helyem megtalálom, és el is vesztem nyomban.
ülni megint a homokban. jó lenne,
de futás lenne az is.
egyszer elfáradok, lerogyok egy kőre és ott ülök majd mellettem.
kit akarok átb...ni?
egyedül magamat. de azt krvra.
kedd, szeptember 5
vasárnap, szeptember 3
péntek, szeptember 1
egy-két dolog
nem figyelek különösebben, de egyszerűen ordítanak a jelek körülöttem.
az alkimista és fotótábor óta csillogó szemmel fogadom őket.
döntésben nem segítenek, mert még csak sejtek és nem tudok.
pesti suli megnézése, már hajlanék ezerrel, hogy felrúgjak mindent, mikor a vonat ablakából ott figyel a lapics kiadó autója. debreceni rajz. pesti suli. dombormű a régi gimim faláról, visszaköszön az öreg budai házról.
pszichodráma újra belémfut. miklós száma szigetről, ági meg debrecenből. na bumm. lehet, hogy a kérdés nem helyrajzi természetű. mert a tevékenységek világosak.
mikor már alakul a dolog, megkapok egy ilyet: c.cornix feldolgozás-zenék több csatornából, capoeira cikk találomra, soproni út lehetősége, film.
megnézzem? egyből jön a hang: írta-rendezte sean penn. ezt így mindet 5 percen belül. véletlenül. a filmnél már nem tudtam nemasszociálni. amúgy nevettem egy jót és nem gondolkoztam miért jött ez. és mit kéne ezzel kezdenem.
valószínűleg semmit.
az asszociációimat pedig van bőven mire irányítanom és összeszednem. csak ki ne fussak az időből.
az alkimista és fotótábor óta csillogó szemmel fogadom őket.
döntésben nem segítenek, mert még csak sejtek és nem tudok.
pesti suli megnézése, már hajlanék ezerrel, hogy felrúgjak mindent, mikor a vonat ablakából ott figyel a lapics kiadó autója. debreceni rajz. pesti suli. dombormű a régi gimim faláról, visszaköszön az öreg budai házról.
pszichodráma újra belémfut. miklós száma szigetről, ági meg debrecenből. na bumm. lehet, hogy a kérdés nem helyrajzi természetű. mert a tevékenységek világosak.
mikor már alakul a dolog, megkapok egy ilyet: c.cornix feldolgozás-zenék több csatornából, capoeira cikk találomra, soproni út lehetősége, film.
megnézzem? egyből jön a hang: írta-rendezte sean penn. ezt így mindet 5 percen belül. véletlenül. a filmnél már nem tudtam nemasszociálni. amúgy nevettem egy jót és nem gondolkoztam miért jött ez. és mit kéne ezzel kezdenem.
valószínűleg semmit.
az asszociációimat pedig van bőven mire irányítanom és összeszednem. csak ki ne fussak az időből.
hangulat
alapvetően jó.
talpamon még pesti kutyaszar, fülemben gólyatábor induló. nem mentem bükkszékre mégis kikaptam a vonaton a hangulatot rendesen. és mégcsak nem is kívántam.
mostanában így van ez.
csak vagyok és elárasztanak a dolgok.
talpamon még pesti kutyaszar, fülemben gólyatábor induló. nem mentem bükkszékre mégis kikaptam a vonaton a hangulatot rendesen. és mégcsak nem is kívántam.
mostanában így van ez.
csak vagyok és elárasztanak a dolgok.
a tyúkok közé kakast keresnek
előttem a kép, ahogy a pénzügy-kontrolling osztályról elmegy az egyetlen fiú. a hosszú asztal tele sütikkel, gyümilével. először azt hittem névnapozás. de a könnyes zsepik sehogy se fértek a képbe.
bátorkodom megjegyezni, hogy az álláshirdetés nem jól jelent meg, inkább valami efélének kellett volna kikerülnie:
"szolgáltató cég munkatársat keres pénzügy-kontrolling osztályára magas, jóvágású, egyedülálló, harmincas éveinek elején járó férfi személyében, aki ért a pénzügyhöz és a női szívekhez."
és bátor. de nagyon.
a válogatás mindenesetre ennek szellemében zajlik. azt nem tudom, mihez kezdenek a lányok ha nem jelentkezik egy pasi sem.
de van egy erős sejtésem, hogy az osztály rendszere összeomlik. mert egy csak tyúkokkal teli szoba....
bátorkodom megjegyezni, hogy az álláshirdetés nem jól jelent meg, inkább valami efélének kellett volna kikerülnie:
"szolgáltató cég munkatársat keres pénzügy-kontrolling osztályára magas, jóvágású, egyedülálló, harmincas éveinek elején járó férfi személyében, aki ért a pénzügyhöz és a női szívekhez."
és bátor. de nagyon.
a válogatás mindenesetre ennek szellemében zajlik. azt nem tudom, mihez kezdenek a lányok ha nem jelentkezik egy pasi sem.
de van egy erős sejtésem, hogy az osztály rendszere összeomlik. mert egy csak tyúkokkal teli szoba....
kedd, augusztus 29
akkor és most
most, hogy felidézték az amszterdami bejegyzést,hát elolvastam én is. meg néhány más sort is.
tényleg ki kellett mennem, edinburgh.
most itt a kérdés, hogy lehet-e olyan felszabadultan élni itthon is?
és ha igen, én tudok-e...
tényleg ki kellett mennem, edinburgh.
most itt a kérdés, hogy lehet-e olyan felszabadultan élni itthon is?
és ha igen, én tudok-e...
hétfő, augusztus 28
kiabálok
már megint.
mert szomorúak és problémáik vannak. és én megpróbálok segíteni. hogy faszacsajnak érezzem magam. de amit elérhetek, hogy ők maradnak a saját állapotukban én meg idegbeteg leszek a bajaiktól és a saját dolgomban is elmaradok. még több idegbaj.
a legdurvább hogy pontosan tudom, az én döntésem, mikor beszállok az elvárások és határidők játékába. de elbénázott ez a társadalom.
anarchiát hirdetek. most.
na, ilyenkor vagyok felb....va.
mert szomorúak és problémáik vannak. és én megpróbálok segíteni. hogy faszacsajnak érezzem magam. de amit elérhetek, hogy ők maradnak a saját állapotukban én meg idegbeteg leszek a bajaiktól és a saját dolgomban is elmaradok. még több idegbaj.
a legdurvább hogy pontosan tudom, az én döntésem, mikor beszállok az elvárások és határidők játékába. de elbénázott ez a társadalom.
anarchiát hirdetek. most.
na, ilyenkor vagyok felb....va.
vasárnap, augusztus 27
első gondolatok a hétvégéről
honnan tudom, hogy jó buli volt? az enyhe, ámde múlni nem akaró fájdalomtól a nyakamban.
apropó nyakam. mostanában olyanokkal akadok össze, akik előszeretettel ragadnak nyakon, tarkón. szeretem ezt az érzést, mikor játékból, szeretetből, miegymásból indítatva egy kéz a nyakam köré fonódik. lehet kicsit mazo lennék?
négy ember, kettő idegen még, túl-nemtúl a szeretett másikon. dobok, tűz, fáklyák, zene, ritmus mindenfelől. borok utcája, belefeledkezés az éjszakába, majd a fűben meredünk a csillagokra, de nem látok holdat - dejó, csak az érzés ragad magával, feküdni ölekben, fekszenek az ölemben.
itt leszek jövőre is.
és pénzem is lesz, hogy a kutya ne p...
másodtanulság: tényleg nem megy az akarva-rajzolás, vonaton meg pláne nem.
harmadtanulság: nem bírjuk ildoval lecsalni az éjszakák számát, nem visz rá a lélek, és tusfürdőt se lopok. csak az enyémet lopják.
negyedtanulság: felfedezés. milyen is a toboz. ha megnézem alaposan, spirális szerkezetű. te melyiket látod? a lankás ívet, vagy a meredeken futó vonalakat?
apropó nyakam. mostanában olyanokkal akadok össze, akik előszeretettel ragadnak nyakon, tarkón. szeretem ezt az érzést, mikor játékból, szeretetből, miegymásból indítatva egy kéz a nyakam köré fonódik. lehet kicsit mazo lennék?
négy ember, kettő idegen még, túl-nemtúl a szeretett másikon. dobok, tűz, fáklyák, zene, ritmus mindenfelől. borok utcája, belefeledkezés az éjszakába, majd a fűben meredünk a csillagokra, de nem látok holdat - dejó, csak az érzés ragad magával, feküdni ölekben, fekszenek az ölemben.
itt leszek jövőre is.
és pénzem is lesz, hogy a kutya ne p...
másodtanulság: tényleg nem megy az akarva-rajzolás, vonaton meg pláne nem.
harmadtanulság: nem bírjuk ildoval lecsalni az éjszakák számát, nem visz rá a lélek, és tusfürdőt se lopok. csak az enyémet lopják.
negyedtanulság: felfedezés. milyen is a toboz. ha megnézem alaposan, spirális szerkezetű. te melyiket látod? a lankás ívet, vagy a meredeken futó vonalakat?
csütörtök, augusztus 24
műtermek
akárhányszor belépek egybe, mindig valami különös érzés fog el.
akármit mondott, akárhogy viselkedett a művész hétköznapi helyzetekben, nem számít. ott állok a helyen ahol alkot. látom a jó rendetlenséget.
otthon.
minden körülöttem inspirál.
a mód, ahogy a munkáival bánik, mi van a falon, mi az amit eltakar az idegen behatolók elől többet árul el róla, mint bármi más.
ahogy visszaemlékezem, eduardo paolozzi rekonstruált műtermében éreztem ezt először. csak álltam ott egyedül, a fejek, lábak, rajzok, plafonig érő polcok között, mint egy gyerek.
legszívesebben leültem volna a földre és maradtam volna délutánig.
az ezután következő élményeim már "létező" szobák voltak, hús-vér emberekkel.
volt aki a téboly határán állt, volt aki visszafogott amolyan fióknak alkotok inkább, volt hivalkodó én-én-én.
akárhogyis az érzés mindig ott volt: ez az. vonz nagyon valami. alkotó rendetlenség. és mégsem az én helyem, mert ez más szobája. de akár lehetne...
akármit mondott, akárhogy viselkedett a művész hétköznapi helyzetekben, nem számít. ott állok a helyen ahol alkot. látom a jó rendetlenséget.
otthon.
minden körülöttem inspirál.
a mód, ahogy a munkáival bánik, mi van a falon, mi az amit eltakar az idegen behatolók elől többet árul el róla, mint bármi más.
ahogy visszaemlékezem, eduardo paolozzi rekonstruált műtermében éreztem ezt először. csak álltam ott egyedül, a fejek, lábak, rajzok, plafonig érő polcok között, mint egy gyerek.
legszívesebben leültem volna a földre és maradtam volna délutánig.
az ezután következő élményeim már "létező" szobák voltak, hús-vér emberekkel.
volt aki a téboly határán állt, volt aki visszafogott amolyan fióknak alkotok inkább, volt hivalkodó én-én-én.
akárhogyis az érzés mindig ott volt: ez az. vonz nagyon valami. alkotó rendetlenség. és mégsem az én helyem, mert ez más szobája. de akár lehetne...
kell ez
munkát mondok le,
szeretteimet elhanyagolom,
be nem tartott ígéretek a nyakamban,
rajzolnom kellene ezerrel.
ehelyett mit teszek?
fogom magam meg a hátizsákom és átvágok megint az országon.
nem tudom meddig kell még mennem.
de ahogy felszállok vonatra, nevetni fog a lelkem újra, és elfelejtek mindent, amit hátrahagyok.
csak lennék már ott.
szeretteimet elhanyagolom,
be nem tartott ígéretek a nyakamban,
rajzolnom kellene ezerrel.
ehelyett mit teszek?
fogom magam meg a hátizsákom és átvágok megint az országon.
nem tudom meddig kell még mennem.
de ahogy felszállok vonatra, nevetni fog a lelkem újra, és elfelejtek mindent, amit hátrahagyok.
csak lennék már ott.
kedd, augusztus 22
zuhany a folyosón
most hogy megint szállást keresgéltem túlfeszített munkatempóm mellett, felmerült a kérdés megint zuhanyzós legyen-e a szoba vagy sem.
legutóbb bevállaltam a "legolcsóbb a legjobb" elv alapján a folyosói közös zuhanyzót. a szoba rendben volt a klasszikus emeletes ágy, a zuhanyzó elég nyitott megoldásban 3-3 "rekesz" szintén elment. de igencsak nagyot néztem mikor egy srác kúszott be előttem a helyiségbe.
aha. szóval a "közös zuhany a folyosón" ezt jelenti.
akkor elég kulturáltan megoldottuk.
most is belemennék a zuhany a folyosónban. csak valaki mondaná a vonal végén, hogy igen, van még szabad szoba....
legutóbb bevállaltam a "legolcsóbb a legjobb" elv alapján a folyosói közös zuhanyzót. a szoba rendben volt a klasszikus emeletes ágy, a zuhanyzó elég nyitott megoldásban 3-3 "rekesz" szintén elment. de igencsak nagyot néztem mikor egy srác kúszott be előttem a helyiségbe.
aha. szóval a "közös zuhany a folyosón" ezt jelenti.
akkor elég kulturáltan megoldottuk.
most is belemennék a zuhany a folyosónban. csak valaki mondaná a vonal végén, hogy igen, van még szabad szoba....
hétfő, augusztus 21
kinyitottam egy könyvet találomra
"az elme nagyon számító, sosem egyszerű. a szív sosem számító, mindig egyszerű.
egyszerűnek lenni azt jelenti átváltasz a fejről a szívre.
a fejen keresztül élünk. ezért válik életünk egyre bonyolultabbá, egyre hasonlatosabbá egy kirakójátékhoz: semmi nem illik össze. és minél jobban igyekszünk okosnak lenni annál nagyobb zűrzavarba kerülünk.
ma már az egész föld őrültekházához hasonlít. ... az elme olyan nagy boldogtalanságot, annyi unalmat és annyi problémát teremtett, hogy az öngyilkosság tűnik az egyetlen kiútnak. az egész föld öngyilkosságra készülődik ... hacsak nem történik valami csoda.
és ez csoda lesz, nagy átváltás történik majd, radikális változás már a külsőnkben is elkezdünk szívünkből élni. meg fogunk szabadulni az elme egész univerzumától, és újrakezdjük frissen, mint egy kisgyermek.
élj szívedből. érezz többet, gondolkodj kevesebbet, légy érzékenyebb és kevésbé logikus. helyezd a hangsúlyt egyre inkább a szívedre, és az életed tiszta örömmé változik."
egyszerűnek lenni azt jelenti átváltasz a fejről a szívre.
a fejen keresztül élünk. ezért válik életünk egyre bonyolultabbá, egyre hasonlatosabbá egy kirakójátékhoz: semmi nem illik össze. és minél jobban igyekszünk okosnak lenni annál nagyobb zűrzavarba kerülünk.
ma már az egész föld őrültekházához hasonlít. ... az elme olyan nagy boldogtalanságot, annyi unalmat és annyi problémát teremtett, hogy az öngyilkosság tűnik az egyetlen kiútnak. az egész föld öngyilkosságra készülődik ... hacsak nem történik valami csoda.
és ez csoda lesz, nagy átváltás történik majd, radikális változás már a külsőnkben is elkezdünk szívünkből élni. meg fogunk szabadulni az elme egész univerzumától, és újrakezdjük frissen, mint egy kisgyermek.
élj szívedből. érezz többet, gondolkodj kevesebbet, légy érzékenyebb és kevésbé logikus. helyezd a hangsúlyt egyre inkább a szívedre, és az életed tiszta örömmé változik."
nevetés.
ezennel enyhült bennem az eszem és a szívem ellentétének nyomása. mert egy amit gondolok, elemzek, megmagyarázok és más, amit érzek. és ez nagyon zavar. de nincs ez másképp a bölcseknél sem.
szerda, augusztus 16
hétfő, augusztus 14
vigyázz hajnalban milyen sátorba tévedsz be
mert a lélekturkászok lesben állnak.
nyilván nem véletlen történt, de azon kaptam magam, hogy ülök egy sátorban a hidegben, fáradtan, és valaki pokrócot ad, gyertyát gyújt és figyel.
semmi más. csak néz. erre mondok valamit. hallgat. megint mondok valamit. ő hallgat és figyel. figyeli az arcom.
majd megismételi egy mondatom.
rohadt idegesítő. de felhúzni magam nincs tér, mintha megfojtana a nyugalma. ő csak néz és vár. hogy mondjam ki végre. ebből még jó születhet.
ez így ment, a sírhatnék tört rám az őszinteségtől, nem volt miért hazudnom már. de ez a sírás nem a sajnálom magam - vagy a dramatizáljuk túl hogy kimertünk mondani csúnya dolgokat- fajta volt.
valami egészen más.
mint, akit szétszedtek és lassan össze készül rakni magát. fáj, de hihetetlen erőt ad.
most az izomláz jutott eszembe...
nincs kedvem semmihez, és mindent megtennék most. rajtam áll.
és ezt ijesztő tudni.
szelíden rám nézett először, mikor kiléptem a sátorból. jól dolgoztál - mondta.
nem volt még szebb összegyűrt műanyagpoharas, nyirkos, csipás, fázós reggel.
sziget 2006
nyilván nem véletlen történt, de azon kaptam magam, hogy ülök egy sátorban a hidegben, fáradtan, és valaki pokrócot ad, gyertyát gyújt és figyel.
semmi más. csak néz. erre mondok valamit. hallgat. megint mondok valamit. ő hallgat és figyel. figyeli az arcom.
majd megismételi egy mondatom.
rohadt idegesítő. de felhúzni magam nincs tér, mintha megfojtana a nyugalma. ő csak néz és vár. hogy mondjam ki végre. ebből még jó születhet.
ez így ment, a sírhatnék tört rám az őszinteségtől, nem volt miért hazudnom már. de ez a sírás nem a sajnálom magam - vagy a dramatizáljuk túl hogy kimertünk mondani csúnya dolgokat- fajta volt.
valami egészen más.
mint, akit szétszedtek és lassan össze készül rakni magát. fáj, de hihetetlen erőt ad.
most az izomláz jutott eszembe...
nincs kedvem semmihez, és mindent megtennék most. rajtam áll.
és ezt ijesztő tudni.
szelíden rám nézett először, mikor kiléptem a sátorból. jól dolgoztál - mondta.
nem volt még szebb összegyűrt műanyagpoharas, nyirkos, csipás, fázós reggel.
sziget 2006
csütörtök, augusztus 10
a reggel jó dolgai
rájöttem, hogy a reggeli kiállhatatlanságom nem feltétlen jön elő.
átvágni az erdőn nap mint nap igencsak jó dolog. önkénytelenül mosolyrahúzódik a szám a csendes napfényben. nemsokan mennek így munkába...
meglepetés levél várt bent. a kékszemszekus írt, hosszan.
aggódik értem, pedig ismeretségünk kimerült néhány szóban, de annál több nézésben, mosolyban...
hihetetlen.
átvágni az erdőn nap mint nap igencsak jó dolog. önkénytelenül mosolyrahúzódik a szám a csendes napfényben. nemsokan mennek így munkába...
meglepetés levél várt bent. a kékszemszekus írt, hosszan.
aggódik értem, pedig ismeretségünk kimerült néhány szóban, de annál több nézésben, mosolyban...
hihetetlen.
kedd, augusztus 8
ne sírjatok jó?
olvasok, nézek, hallgatok. nem tudom mi történik mostanában, de valahogy fájnak az emberek körülöttem.
hétfő, augusztus 7
féltanulságokkal tele a batyum
feladat bevállalása. mint mindig, éjjel nyomom, segítségem is van, meg palancsinta hozzá.
igényességem megint előtör, így nem megy gyorsan. de fejemben a kiszabadulás lehetősége, így van mi hajtson. hajnali fekvés és hajnali kelés. utolsó simítások, aztán irány a busz és délmagyarország.
kétésfélóra múlva már sarkadon vagyok. nyitottszívvel várom mi történik. újabb találkozások, emberek, melyekkel azonos vagyok és mégis egy világ választ el tőlük.
az erkölcs mindeféle oldalról körbetáncolt e néhány nap alatt. elbizonytalanodtam, hogy talán én vagyok túlontúl kocka, de nem. fejemben a gondolat, hogy egy olyan kultúrkör közepén ülök, ahol egy idegen mindenfelé keresztrefeszített embert látna, ha idecsöppenne. ugyanez az idegen kicsit délkeletre ölelkező alakokat találna a templomok falán.
alapvető értékek mentén haladva mellém szegődik a kérdés, gyökereim determinálják, mi a jó és a rossz?
de mi történik, ha a gyökerek már nem mondanak nekem semmit?
gondolatok ébredtek rendesen. de végük még koránt sincsen.
mindenesetre most megyek és egy postán befizetek, hogy aztán valaki, valahol kiállítson rólam egy erkölcsi bizonyítványt...
ui: életem első festménye ott figyel valahol délen.
igényességem megint előtör, így nem megy gyorsan. de fejemben a kiszabadulás lehetősége, így van mi hajtson. hajnali fekvés és hajnali kelés. utolsó simítások, aztán irány a busz és délmagyarország.
kétésfélóra múlva már sarkadon vagyok. nyitottszívvel várom mi történik. újabb találkozások, emberek, melyekkel azonos vagyok és mégis egy világ választ el tőlük.
az erkölcs mindeféle oldalról körbetáncolt e néhány nap alatt. elbizonytalanodtam, hogy talán én vagyok túlontúl kocka, de nem. fejemben a gondolat, hogy egy olyan kultúrkör közepén ülök, ahol egy idegen mindenfelé keresztrefeszített embert látna, ha idecsöppenne. ugyanez az idegen kicsit délkeletre ölelkező alakokat találna a templomok falán.
alapvető értékek mentén haladva mellém szegődik a kérdés, gyökereim determinálják, mi a jó és a rossz?
de mi történik, ha a gyökerek már nem mondanak nekem semmit?
gondolatok ébredtek rendesen. de végük még koránt sincsen.
mindenesetre most megyek és egy postán befizetek, hogy aztán valaki, valahol kiállítson rólam egy erkölcsi bizonyítványt...
ui: életem első festménye ott figyel valahol délen.
kedd, augusztus 1
a kór
a változás még mindig nem fér a fejembe. ülök egy matuzsálem mellett, akinek szelleme még mindig friss, de a teste lassan elhagyja. fájdalmai, rosszulléte ellen gyógyszereket kap, melyek pótolják a hiányzó anyagot a túléléshez. megelőzve orvosait kiszámolta, hogyan kell adagolni gyógyszereit, hogy egyenletesen legyen a szervezetében a dopamin. angolul ír leveleket, tudományos munkát folytat és viccel, ahol csak lehet. Eszembe jutnak régi családi vacsorák, ahová megérkezett és csak beszélgettünk hosszan az asztal körül mindannyian. aztán egy villanás, kiejti kezéből a kanalat és nincs más csak a szétfolyt orjaleves és cérnametélt.
ez a szép az álláskeresésben
tevékenységi kör:
vezető hazai pop-rock produkciók managerlése itthon és külföldön.
vezető hazai pop-rock produkciók managerlése itthon és külföldön.
atyaég
rég volt már mikor a nyaralás azon állt vagy bukott, hogy anyu elenged-e.
mindenesetre vicces időutazni és már szövetkeznék is a szent cél érdekében.
mindenesetre vicces időutazni és már szövetkeznék is a szent cél érdekében.
nőcsábászok ne kíméljetek
a normális leány sose kívánná ezt, sőt örül, ha kikerüli az ilyen helyzeteket. én meg pont nem akarom kikerülni. menni menni. szaladni semeddig.
egy festő. a látott képei, a kép róla ahogy alkot, hihetetlenül megmozgatott. senki sem állíthatna meg ha ez a jelen volna.
de nem az.
eltelt kilenc év. és vele minden, amit megfoghatnék belőle. mert nem enged semeddig.
csak nézek ki az ablakon és mosolygok gyerekfejem naivitásán megint.
hétfő, július 31
képírók közt
egy hely dunántúlon, ahol az élet a bolt, a templom, és két kocsma köré szerveződik. emberek akik látnak és láttatnak. tükröt tartanak.
egyre közelebb kerülök magamhoz. és ez jó. cinizmus maradt, de van aki egyből átlát és lecsupaszít, de mégsem haragszom. mert igaza van. végre megmondja valaki.
komolytalan vagyok. és már érthető így az oly sokszor hallott mondat: magában több van.
eddig senki, beleértve engem is, nem derítette ki, mennyi is van bennem és főleg miből.
komolyan kell vennem a rajzot. enélkül nem megy. nem mehet.
három ember. három portré rólam. mindegyik teljesen más. miattuk és miattam. hátborzongató volt látni, hogy attól függően kivel, milyen közel kerültem, melyik arcomat kapta el. megvolt a tűnődő távolba révedő komoly lány, a játszó ember, és a felszabadult gyerek. valahogy a görcshalmaz elmaradt...
volt itt tanulás,
feladattal bírkózás,
az agyam megerőszakolása,
a kezem még mindig előhívó szagú,
játszottam kint az udvaron, amit a bent ülők láttak vásznon,
témakeresés éjjel-nappal, nem alvás mégis volt erőm,
hajnal a tóparton,
a tarló fényei, a kukoricaföld,
rövidfilmek és hosszak,
kedvenc - kocsma,
és az este amit soha nem felejtek el.
a folyosnón ült egy férfi, aki egy gitárral a kezében, és elképesztő hangjával betöltött mindent. a barátja pedig kíserte mindennel ami a kezeügyébe került. komák.
beszélgetés életről, álmokról melyek megtörténnek, szerencséről, sorsról és szabadakaratról.
no és pillangókról.
és jött a zápor és megáztam. talán ez esett legjobban a lelkemnek.
mondták irigyeltek... és rólam eszükbe jut, hogy elszakadnak valamitől, ami valaha részünk volt és mi is a részei. a megázás is én vagyok.
képírók. jó volt veletek.
egyre közelebb kerülök magamhoz. és ez jó. cinizmus maradt, de van aki egyből átlát és lecsupaszít, de mégsem haragszom. mert igaza van. végre megmondja valaki.
komolytalan vagyok. és már érthető így az oly sokszor hallott mondat: magában több van.
eddig senki, beleértve engem is, nem derítette ki, mennyi is van bennem és főleg miből.
komolyan kell vennem a rajzot. enélkül nem megy. nem mehet.
három ember. három portré rólam. mindegyik teljesen más. miattuk és miattam. hátborzongató volt látni, hogy attól függően kivel, milyen közel kerültem, melyik arcomat kapta el. megvolt a tűnődő távolba révedő komoly lány, a játszó ember, és a felszabadult gyerek. valahogy a görcshalmaz elmaradt...
volt itt tanulás,
feladattal bírkózás,
az agyam megerőszakolása,
a kezem még mindig előhívó szagú,
játszottam kint az udvaron, amit a bent ülők láttak vásznon,
témakeresés éjjel-nappal, nem alvás mégis volt erőm,
hajnal a tóparton,
a tarló fényei, a kukoricaföld,
rövidfilmek és hosszak,
kedvenc - kocsma,
és az este amit soha nem felejtek el.
a folyosnón ült egy férfi, aki egy gitárral a kezében, és elképesztő hangjával betöltött mindent. a barátja pedig kíserte mindennel ami a kezeügyébe került. komák.
beszélgetés életről, álmokról melyek megtörténnek, szerencséről, sorsról és szabadakaratról.
no és pillangókról.
és jött a zápor és megáztam. talán ez esett legjobban a lelkemnek.
mondták irigyeltek... és rólam eszükbe jut, hogy elszakadnak valamitől, ami valaha részünk volt és mi is a részei. a megázás is én vagyok.
képírók. jó volt veletek.
csütörtök, július 20
új játék
változunk, új dolgok történnek velünk, tapaszatlunk, sikerül, bukunk, tanulunk.
de valójában az ember nem bújat ki a bőréből.
még mindig gyerekek vagyunk, és eltereljük a figyelmünket felvigyázóink helyett más játékkal, nehogy bajt csináljunk.
szerda, július 12
az egész úgy kezdődött
hogy forogtam a nem találom a helyem állapotban. már napok óta a gép előtt ültem, mindent csinálva munkakeresés címszó alatt, de valahogy nem jött be. több okból sem.
1. a munkakereséshez is idő kell. mindenez. legalábbis ezt hallom mindenki okostól.
a türelem viszont mint tudjuk nem a legfőbb erényem.
2. beszélek olyanokkal, akikkel nagyon nem kellene és még mindig nem hallgatok a józan észre.
3. melegem van.
szóval ilyen állapotban hazahúztam, és benyomtam a tévét. épp az első kockák mentek az egy csók és más semmi című ősrégi filmből. tolnay konyakot küld jávornak egy étteremben. pincér kiviszi, jávor nem érti, majd megfordul és meglátja a nőt. feláll, odasétál hozzá és indul a csevely.
manapság miért nem történik ilyen?
snitt. ülök egy étterem teraszán apával. nehezen legyűröm az előételnek titulált jércemelles szendvicset, melyben nagyobb volt a hús mint apa tányérján. aztán fizetünk. ekkor megjelenik a pincér egy fagylaltkehellyel. nem értem, nem kértem fagylaltot. én nem is, de egy úr igen, s még ezt e levélkét is küldi.
mégiscsak van ilyen. visszafogott vigyorgás, ahogy illik....
zötyögök a vonaton diósgyőr felé. vár, hegyek, hihetetlen felhők és fecskék. no meg a zene és az emberek. de kellett ez. más, új világ és mégis jól éreztem magam.
a lovagsztori úgy folytatódott, hogy addig jó míg álmodozol. egy félórás telefonbeszélgetés a sebészetről, itthonról, otthonról elhalványítja a romantikát. és mindez angolul. :)
1. a munkakereséshez is idő kell. mindenez. legalábbis ezt hallom mindenki okostól.
a türelem viszont mint tudjuk nem a legfőbb erényem.
2. beszélek olyanokkal, akikkel nagyon nem kellene és még mindig nem hallgatok a józan észre.
3. melegem van.
szóval ilyen állapotban hazahúztam, és benyomtam a tévét. épp az első kockák mentek az egy csók és más semmi című ősrégi filmből. tolnay konyakot küld jávornak egy étteremben. pincér kiviszi, jávor nem érti, majd megfordul és meglátja a nőt. feláll, odasétál hozzá és indul a csevely.
manapság miért nem történik ilyen?
snitt. ülök egy étterem teraszán apával. nehezen legyűröm az előételnek titulált jércemelles szendvicset, melyben nagyobb volt a hús mint apa tányérján. aztán fizetünk. ekkor megjelenik a pincér egy fagylaltkehellyel. nem értem, nem kértem fagylaltot. én nem is, de egy úr igen, s még ezt e levélkét is küldi.
mégiscsak van ilyen. visszafogott vigyorgás, ahogy illik....
zötyögök a vonaton diósgyőr felé. vár, hegyek, hihetetlen felhők és fecskék. no meg a zene és az emberek. de kellett ez. más, új világ és mégis jól éreztem magam.
a lovagsztori úgy folytatódott, hogy addig jó míg álmodozol. egy félórás telefonbeszélgetés a sebészetről, itthonról, otthonról elhalványítja a romantikát. és mindez angolul. :)
csütörtök, július 6
legyűrtem
Ma sokmindent.
Reggel például a munkaügyi központot. És csakazértis vigyorogtam, és jól megjegyeztem a jelenetet és a kisebbséghez tartozó apu arcát, mikor soronkívül betuszkolta fiát az irodába. Szemmel láthatóan aput jobban érdekelte ez az egész, mint a fiút. Rajzolnivaló volt. Mint ahogy a mellettem ülő szőke kislány is, aki épp az utánozzukafelnőtteket korát élte. Mitagadás, remekült ült a széken. Mikor anyjára oldalra pislantott, hogy mi a következő utánoznivaló, az óriási szemüveg majd' lecsúszott kicsi orráról.
A kíváncsiságom, hogy Randallal találkozzam.
A vágyam, hogy azonnal vegyem a hátizsákom és irány Nyugat-Dunántúl. Egyszer eljön a nap mikor nemcsak írok erről.
Az időhúzásom. És nagylevegővel elküldtem oda is magam és olyan szöveggel, ahová nem merem most se. No és a fodrászhoz bejelentkeztem végre. Holnap egyig még mindenki megtekintheti seggig érő hajam. Utána csak képről.
Fodrászi élményeim megszámolhatók egy, oké két kezemen, de a jó eredménnyel zárult történetekhez már két ujjam is elég. Holnap minden kiderül.
Reggel például a munkaügyi központot. És csakazértis vigyorogtam, és jól megjegyeztem a jelenetet és a kisebbséghez tartozó apu arcát, mikor soronkívül betuszkolta fiát az irodába. Szemmel láthatóan aput jobban érdekelte ez az egész, mint a fiút. Rajzolnivaló volt. Mint ahogy a mellettem ülő szőke kislány is, aki épp az utánozzukafelnőtteket korát élte. Mitagadás, remekült ült a széken. Mikor anyjára oldalra pislantott, hogy mi a következő utánoznivaló, az óriási szemüveg majd' lecsúszott kicsi orráról.
A kíváncsiságom, hogy Randallal találkozzam.
A vágyam, hogy azonnal vegyem a hátizsákom és irány Nyugat-Dunántúl. Egyszer eljön a nap mikor nemcsak írok erről.
Az időhúzásom. És nagylevegővel elküldtem oda is magam és olyan szöveggel, ahová nem merem most se. No és a fodrászhoz bejelentkeztem végre. Holnap egyig még mindenki megtekintheti seggig érő hajam. Utána csak képről.
Fodrászi élményeim megszámolhatók egy, oké két kezemen, de a jó eredménnyel zárult történetekhez már két ujjam is elég. Holnap minden kiderül.
A hiányt.
Franciafiúval jót irogattunk végre. Tervek, utak fejben és szívben.
szerda, július 5
interjú jó helyen rossz helyre
Szép is lett volna, ha igaz. Első pályázatom elküldése után 2 órával már jött is a telefon, hogy menjek másnap tízre interjúra. Lelkes voltam és maradtam. De túl sok volt. Körülbelül az ötödik perc után kiderült, hogy valószínűleg nem elégítene ki a számlaegyeztetés és aktasepregetés egy rendezvényszervező központban. De jó volt, hogy nem én mondtam ki ezt. Ezután még változatlan lelkesedéssel elbeszélgetünk a nem létező lehetőségeimről és mosolyogva elhagytam a terepet.
De nem sokáig, mert egyazon épület hátsóbejáratánál bekúsztam és egy másik szervezetnél kopogtam. Az épület még nincs kész és a rakat szoba közül csak egyben ült egy leányzó. Hátha innen még nem késtem el...
meglátjuk.
De nem sokáig, mert egyazon épület hátsóbejáratánál bekúsztam és egy másik szervezetnél kopogtam. Az épület még nincs kész és a rakat szoba közül csak egyben ült egy leányzó. Hátha innen még nem késtem el...
meglátjuk.
kedd, július 4
az elmúlt idő alatt
rengeteg minden történt.
a dobozom elpárolgott és vele szálltam én is, most kis felhőként nézem mi zajlik odalenn.
találkozások. mások már írtak róla részletesen.
beszélgetések anyával a hegyen. ahogy bemutat mindenkinek, megint én vagyok a szépleány, aki hasonlít anyura. illedelmes vagyok, mint egy 8 éves. a lépcsőn ülve a vajaskenyér vacsora mellett már nem annyira, megint előtör belőlem az öszinteség, de talán mostmár nem lesz baj.
újabb fodor az életemben - a név kötelez? mindenesetre nagyon jókor jött a tanácsaival. a régi fodor pedig kisimulni látszik.
egy a probléma: túl közel jön, és én nem akarom ezt. jó ha néha az ember megnyílik, de én abszolút alkalmatlan vagyok meghitt pillanat nélkül befogadni mások érzelemfolyamát. főleg ha az felém irányul. és főleg ha férfi az illető. és méginkább ha az már nem gyerek. messze nem.
ja és akkor téptem ki majdnem a hajam, mikor elköszönéskor ezt mondta: szia. jók vagyunk.
mi? mi van????
fáradt lelkekkel gödörben ültem, azt hittem nem megy el a fekete felhő sohasem felőlünk. innen a tanulság: egyedül nehéz négy depist felhúzni. pláne ha te focit néznél. melléktanulság a zongorán 7 akkord van és a hS7 golyófeje elsőbenyomásra nem túl meggyőző. másodjára sem, viszont tud angolul.
az esztétika professzor pedig jófej. és megoldása a magasságot illető frusztrációkra: kiegyensúlyozott szex.
beszélgetés a szimplában nevetőskatóval, és megint rájövök, az élet másnak sem egyszerű, és így már nem is oly sötét.
itt jönne még valami ami mégsem illik ide.
egy temetés.
és szemek melyekbe nézek, de nem olvasom őket.
fentről nehéz is.
a dobozom elpárolgott és vele szálltam én is, most kis felhőként nézem mi zajlik odalenn.
találkozások. mások már írtak róla részletesen.
beszélgetések anyával a hegyen. ahogy bemutat mindenkinek, megint én vagyok a szépleány, aki hasonlít anyura. illedelmes vagyok, mint egy 8 éves. a lépcsőn ülve a vajaskenyér vacsora mellett már nem annyira, megint előtör belőlem az öszinteség, de talán mostmár nem lesz baj.
újabb fodor az életemben - a név kötelez? mindenesetre nagyon jókor jött a tanácsaival. a régi fodor pedig kisimulni látszik.
egy a probléma: túl közel jön, és én nem akarom ezt. jó ha néha az ember megnyílik, de én abszolút alkalmatlan vagyok meghitt pillanat nélkül befogadni mások érzelemfolyamát. főleg ha az felém irányul. és főleg ha férfi az illető. és méginkább ha az már nem gyerek. messze nem.
ja és akkor téptem ki majdnem a hajam, mikor elköszönéskor ezt mondta: szia. jók vagyunk.
mi? mi van????
fáradt lelkekkel gödörben ültem, azt hittem nem megy el a fekete felhő sohasem felőlünk. innen a tanulság: egyedül nehéz négy depist felhúzni. pláne ha te focit néznél. melléktanulság a zongorán 7 akkord van és a hS7 golyófeje elsőbenyomásra nem túl meggyőző. másodjára sem, viszont tud angolul.
az esztétika professzor pedig jófej. és megoldása a magasságot illető frusztrációkra: kiegyensúlyozott szex.
beszélgetés a szimplában nevetőskatóval, és megint rájövök, az élet másnak sem egyszerű, és így már nem is oly sötét.
itt jönne még valami ami mégsem illik ide.
egy temetés.
és szemek melyekbe nézek, de nem olvasom őket.
fentről nehéz is.
kedd, június 27
miert nem tanultunk meg
lemondani a dolgokrol?
ma reggel a kifli, a sajt, az alma melle ezt kaptam.
kicsit olyanok vagyunk mi fiatalok, mint a majom, aki szoritja a sotombot az oduba szorult kezevel es kozben menekulni akar.
esetemben a dontesi-modell sokvaltozos. sose voltam jo matekos.
kell az a fa. beulni ala.
ma reggel a kifli, a sajt, az alma melle ezt kaptam.
kicsit olyanok vagyunk mi fiatalok, mint a majom, aki szoritja a sotombot az oduba szorult kezevel es kozben menekulni akar.
esetemben a dontesi-modell sokvaltozos. sose voltam jo matekos.
kell az a fa. beulni ala.
szombat, június 24
üvegdoboz
a tegnapi napom volt az eddigi legfurcsább mióta megjöttem. végig azt éreztem, hogy itt vagyok, feltűnök mindenhol és közben nem vagyok sehol.
mintha egy átlátszó műanyag doboz venne körül és így mászkálnék. még gyanccsal se tudtam mit kezdeni. hallok, látok, beszélek és mégis mindenkitől el vagyok zárva.
a vekeri csak erősítette mindezt. összefutok ismerősökkel, és folytatódik a "dobozolás".
és rájöttem arra, hogy a tankcsapda kimaradt, de azt hiszem végleg. csak álltam és néztem a színpadon mozdulatlanul álló lukácsot, ahogy lobog a nagy szőke haja a szélgéptől. vicces volt. igazán.
aztán jamie és robi játszottak ülőset. gondoltam anno hegyaljára, de jó volna..., de mikor jött a what if god was one of us, egyszerűen máshogy lett enyém a dal. tegnap, ott, akkor.
a dobozom pedig összetört mikor a hajnali buszon egy baráti társaság nem hagyta, hogy egyedül várjam, hogy zoli bácsi indítson. elölről kaptam az észt, hogyan kell élni - egy újabb elmélkedő - oldalról a vicces fickót, mögöttem pedig a csendes, de ha szól az beüt, no és a szexuális energiájával és kezével mit kezdeni nem tudó fickó. az elején kicsit aggódtam, mert ez utóbbi többször durván megsértette személyes aurámat, de szerencsére akadt, aki örömét lelte abban, hogy leállítsa.
mikor pedig már a piac utcán sétáltunk, rendesen biztonságérzetem lett újra, a furcsa helyzetek ellenére.
az éjszakára a taxizás tette fel a koronát, a „minél kisebb vagyok, annál nagyobb a kocsim, és közben vetkőző lányokat nézek a tévében” figura.
az ár először 2500 - ról indult, de a fiúk nem érezték ezt reális árnak, és némi benyomás hatására a sugárúton az ár már 1500 volt józsáig. az egy hüje még többet csinál elven kézcsókolgatás míg meg nem szöktem házunk kapujánál.
és míg álmodtam a lélegzetem újraformálta a dobozt.
mintha egy átlátszó műanyag doboz venne körül és így mászkálnék. még gyanccsal se tudtam mit kezdeni. hallok, látok, beszélek és mégis mindenkitől el vagyok zárva.
a vekeri csak erősítette mindezt. összefutok ismerősökkel, és folytatódik a "dobozolás".
és rájöttem arra, hogy a tankcsapda kimaradt, de azt hiszem végleg. csak álltam és néztem a színpadon mozdulatlanul álló lukácsot, ahogy lobog a nagy szőke haja a szélgéptől. vicces volt. igazán.
aztán jamie és robi játszottak ülőset. gondoltam anno hegyaljára, de jó volna..., de mikor jött a what if god was one of us, egyszerűen máshogy lett enyém a dal. tegnap, ott, akkor.
a dobozom pedig összetört mikor a hajnali buszon egy baráti társaság nem hagyta, hogy egyedül várjam, hogy zoli bácsi indítson. elölről kaptam az észt, hogyan kell élni - egy újabb elmélkedő - oldalról a vicces fickót, mögöttem pedig a csendes, de ha szól az beüt, no és a szexuális energiájával és kezével mit kezdeni nem tudó fickó. az elején kicsit aggódtam, mert ez utóbbi többször durván megsértette személyes aurámat, de szerencsére akadt, aki örömét lelte abban, hogy leállítsa.
mikor pedig már a piac utcán sétáltunk, rendesen biztonságérzetem lett újra, a furcsa helyzetek ellenére.
az éjszakára a taxizás tette fel a koronát, a „minél kisebb vagyok, annál nagyobb a kocsim, és közben vetkőző lányokat nézek a tévében” figura.
az ár először 2500 - ról indult, de a fiúk nem érezték ezt reális árnak, és némi benyomás hatására a sugárúton az ár már 1500 volt józsáig. az egy hüje még többet csinál elven kézcsókolgatás míg meg nem szöktem házunk kapujánál.
és míg álmodtam a lélegzetem újraformálta a dobozt.
szerda, június 21
egy régi piszkozat
egy gondolatkor van a fejemben, de meg mindig nem tudom leirni.
De valami kell, hogy emlekezzem.
Everything is in your head.
Ez a mondat a legkulonbozo formakban es helyzetekben allt elem. Es hallom, tudom.
U2.
Mi a csudat tudunk a vilagrol egyaltalan?
Jurij.
Coelho.
Krisna.
depressziok.
Gyancs.
Pejtr. a narkos srac, kivel a masodik mondat utan az elet ertelmetlensegerol beszelunk. Es magam is meglepodtem a valaszaimon. Szeretnem hinni, hogy nem csak az ellenkezes miatt voltam pozitiv. De kegyetlenul.
n es a spiral.
Kreativitas.
Szerelem.
nem publikált bejegyzés régről.
De valami kell, hogy emlekezzem.
Everything is in your head.
Ez a mondat a legkulonbozo formakban es helyzetekben allt elem. Es hallom, tudom.
U2.
Mi a csudat tudunk a vilagrol egyaltalan?
Jurij.
Coelho.
Krisna.
depressziok.
Gyancs.
Pejtr. a narkos srac, kivel a masodik mondat utan az elet ertelmetlensegerol beszelunk. Es magam is meglepodtem a valaszaimon. Szeretnem hinni, hogy nem csak az ellenkezes miatt voltam pozitiv. De kegyetlenul.
n es a spiral.
Kreativitas.
Szerelem.
nem publikált bejegyzés régről.
szombat, június 17
nagy levego
es ujra magyarfold.
kulturalis sokk es mas dolgok kiheverese es kuzdes.
kicsit megtorpantam az elejen, es az erom meg nincs meg teljesen a harcokhoz, de lesz. ez biztos.
majd felhivtam D-t es S-t, es ma franciafiu levele vart. a zaszlora pedig hihetetlen jo ranezni.
remelem mindig lesztek ti, akikre szamithatok.
a folytatas kerdojel.
kulturalis sokk es mas dolgok kiheverese es kuzdes.
kicsit megtorpantam az elejen, es az erom meg nincs meg teljesen a harcokhoz, de lesz. ez biztos.
majd felhivtam D-t es S-t, es ma franciafiu levele vart. a zaszlora pedig hihetetlen jo ranezni.
remelem mindig lesztek ti, akikre szamithatok.
a folytatas kerdojel.
vasárnap, június 11
lipcse egy orulet
nyar van, majd megorulok a melegtol a skot idojaras utan. farmerom felhajtva, poloim felkotve.
rengeteg arcat mutatja a varos - regi epuletek, panelek, villamos! atjarok, bach, templom, tuntetesi ter, xilofonos rabbi, park, to, csatornak, nepek csataja, keptar, frizbi, tollas, grill, csulok kaposztaval, sor mindennel es minden mennyisegben. es foci.
foci foci foci.
rengeteg arcat mutatja a varos - regi epuletek, panelek, villamos! atjarok, bach, templom, tuntetesi ter, xilofonos rabbi, park, to, csatornak, nepek csataja, keptar, frizbi, tollas, grill, csulok kaposztaval, sor mindennel es minden mennyisegben. es foci.
foci foci foci.
szombat, június 10
060606
egy minden jo, ha a vege jo nap.
elore paraztattuk egymast a datum miatt, de nem tortent semmi szokatlan, kulonos, vagy baljos. el tudom kepzelni egyesek mennyire retteghettek vagy oromkodhettek e napon.
szamomra pakolas, hurcolkodas, utolso elotti sor a spanyol feketebarannyal a bank hotelben. utana cipeles, es eloszor probaltam ki a golfozast a kilenc honap alatt, ami valljuk be elegge pancser dolog.
(itt jut eszembe meg rengeteg dolog de ez mind csak szo most, bucsualvas, zaszlo, cv es covering letters, baratnok, gyumolcsszedes svajcban, elkoszonok es bemutatkozom, meg tobb uj arc, ennek sose lesz vege.)
este lelbatyonal bucsuvacsora, igazi muanyagtepsis lasagne-javal.
mar epp feladtam a meglepetest, mikor gyancs elkezdett kotoraszni a taskajaban es lelbatyo az orrom ala tolt egy tortat.
koszonom fiuk.
es nektek is, akik gondoltatok ram igy vagy ugy.
ejjel hazaballagas, csomagok ellenorzese, a megmaradt fagylalthalom a kezbe es filmezes. a gyancstoleltanult modszerrel a 12-dik perc utan bealvas es epp a konkluzio elotti felebredes.
aztan repulore es irany london.
nemjo masfelora alvas utan repulni. tenyleg nem.
de mindez mar 070606.
elore paraztattuk egymast a datum miatt, de nem tortent semmi szokatlan, kulonos, vagy baljos. el tudom kepzelni egyesek mennyire retteghettek vagy oromkodhettek e napon.
szamomra pakolas, hurcolkodas, utolso elotti sor a spanyol feketebarannyal a bank hotelben. utana cipeles, es eloszor probaltam ki a golfozast a kilenc honap alatt, ami valljuk be elegge pancser dolog.
(itt jut eszembe meg rengeteg dolog de ez mind csak szo most, bucsualvas, zaszlo, cv es covering letters, baratnok, gyumolcsszedes svajcban, elkoszonok es bemutatkozom, meg tobb uj arc, ennek sose lesz vege.)
este lelbatyonal bucsuvacsora, igazi muanyagtepsis lasagne-javal.
mar epp feladtam a meglepetest, mikor gyancs elkezdett kotoraszni a taskajaban es lelbatyo az orrom ala tolt egy tortat.
koszonom fiuk.
es nektek is, akik gondoltatok ram igy vagy ugy.
ejjel hazaballagas, csomagok ellenorzese, a megmaradt fagylalthalom a kezbe es filmezes. a gyancstoleltanult modszerrel a 12-dik perc utan bealvas es epp a konkluzio elotti felebredes.
aztan repulore es irany london.
nemjo masfelora alvas utan repulni. tenyleg nem.
de mindez mar 070606.
hétfő, június 5
szombat, június 3
mikor az elet megfricskaz
mosolyognom kell. A tortenesek idorol idore megmutatjak mennyire nem gondolom jol.
Es ilyenkor csak nezek es vigyorgok magam kicsinysegen.
A kicsit esetlen fura figura tancrol, elsobbseget ad a boszme nagy fekete motorjaval, jo kis szerkoban.
A kekszem szekus meg torekenyebb mint valaha hittem volna.
Meg mindig sokat beszelek es keveset figyelek.
De fejlodom. Ez biztos.
Tegnap ejjel ota pedig e kozhely a fejemben: A tett halala az okoskodas.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)