kedd, augusztus 1

a kór

a változás még mindig nem fér a fejembe. ülök egy matuzsálem mellett, akinek szelleme még mindig friss, de a teste lassan elhagyja. fájdalmai, rosszulléte ellen gyógyszereket kap, melyek pótolják a hiányzó anyagot a túléléshez. megelőzve orvosait kiszámolta, hogyan kell adagolni gyógyszereit, hogy egyenletesen legyen a szervezetében a dopamin. angolul ír leveleket, tudományos munkát folytat és viccel, ahol csak lehet. Eszembe jutnak régi családi vacsorák, ahová megérkezett és csak beszélgettünk hosszan az asztal körül mindannyian. aztán egy villanás, kiejti kezéből a kanalat és nincs más csak a szétfolyt orjaleves és cérnametélt.

Nincsenek megjegyzések: