lábjegyzet

"ertelek altalaban, de nem konnyu smaci-kedved osszegyurni melyerzesu melankoliaiddal." mondotta gy.

nem hittem volna, hogy csipásan alkotott 3 perces bejegyzésem ekkora hullámokat kavar majd. a smaci kedvem pedig az enyém. az is én vagyok.
egyébként pedig a hangulat arról szólt volna, hogy burokban vagyok érzelmileg, mert szeretve vagyok és nem számít semmi fizikai dolog, csak meleg szívvel megyek az arctalan tömegben. és a tömeg nem tehet hozzám, és el se vehet tőlem semmit.

mindegy ezt én éreztem és értem csak.

efott elmúlt

de nem nyomtalanul.
ülök a gép előtt, hajnal 6-kor. összefolynak a napok, a rövid alvások, az aggódások, a kórházlátogastások, a törődések, a játékok, az élmények és a késdöfések.

a fesztivál most teljesen más volt. napfelkelte ahogy hajtunk az üres úton hazafelé.
kavarog a fejemben a sok kép, szín, mosoly, és kemény szó.
nem tudok most mit írni.

hangulatok, emlékek:
hosszú két éjjel, későn megyek haza, nézem az eget. rengeteg csillag odafenn és eszembejut, hogy skóciában nem lehet ennyire csillagos az ég, jó rá gondolni.

két süket leány énekes táncos produkciója. be akarják vonni a nézőket, akik jelen esetben az ilyen-olyan mértékben italos fiatalok. para van, nem mozdul senki.
aztán a semmiből érkezve megtöri a jeget két fiú. innentől egyre többen bevonódtak. nézem az arcokat, érzem a sajátomon, hogy csillog a szem és nincs sajnálat, csak tisztelet és csodálat.

átvágok a gangsztáék backstage-n, csak a rövidítés okán. :)

sötét van még, sülifiúék keverik a zenét és a tömeg nem megy sehova. állok, arcomat csapja az eső, körülöttem lélegzik, pulzál a tömeg. szabadság.

egy arccal, aki a mire gondolsz? kérdésre a csacsogó barátnőjének ennyit mondott komolyan gondolva: "arra, hogy ha feldarabollak, beleférsz-e a táskádba." beszélgettem, és eszembejuttata, a szókimondás nem egyenlő az őszinteséggel.

és egy félreértés. vagy nem az. értelmezni valamit, amihez nincs hangsúly, arc, szemvillanás, gesztus elég nehéz, pláne hajnalban, 3 kvatro után. bekapcsolt a kiálts farkast effektus. annyiszor mart belém az ezeleveszarlesz-nemkellez fogával a búsképű, hogy most már vérzek is.

telefonom alszik. feltűnő a nyugalma az elmúlt egy hét után.
megyek én is.

a többi mesét majd élőben. mert van rengeteg. pl. a zöld sztori.

gyorsjelentés

efott. van, megy, pörög. sajna többször nélkülem.
még a tegnapi névnapozás is átfolyik a mára.(ismerőseim furcsa köre tartja számon e neves napot és él a felköszöntés rítusával. leginkább azok, akiknek mostanság eszébe jutottam ilyen olyan okon, pl morrisons 0210)

megbírkóztam a mikrofonnal és egy órás kerekasztal beszélgetést vezényeltem, mely asztalnál csak ketten ültünk - egész jól ment, olyannyira, hogy ma folyt. köv. :)

hajnalig beszélgetés lehúzó film mellett a kapcsolatokról. olyanjó, hogy nem én panaszkodom :) kedves és értékes emberek körülöttem.

színelőadások az egész jujj de amatőrtől kezdve az aztakvra-ig. ez utóbbi szereplője vissztért a helyszínre. mosolygás.

rég látott ismerősök. és már nem ugrik össze a gyomrom egyiktől sem. többnyire idegenek már.


de leginkább erről szeretnék jelenteni:
a tegnap éjjel. a hangulat. fesztivál, megyek egyedül a tömegben árral szemben ismeretlen mindenki. burokban vagyok. kedvem van lesmárolni minden 5-dik helyes srácot és feljegyezni a reakciókat.

jó reggelt!

mosolygás.

találtam valamit

egy fiút, aki hihetetlenül gyorsan fontos lett nekem.
jött, mesélt, elkapott, megrágot, és kiköpött.

és az egészben az a legszebb, hogy még hálás is vagyok neki.
felhívta a figyelmem, hogy nem jó felé figyelek.
szeretem.

de ez az egész igazából csak történik és elmúlik, mert nincs mersz, nincs talaj.

minél többet beszélek róla, annál inkább zsugorodik az az erőtlen csoda, ami észrevétlenül bekúszott közénk.
nevén akarja nevezni - alapvető emberi igény az ismeretlennel való szembesüléskor.
hát gyerünk essünk neki. szedjük szét ízekre. de ezzel együtt engem sem talál már itt.

ez van most.

holnap állj

még nem éltem meg a mát sem.

hajnali semmitmondó szóáradat

ez a nap is hosszú volt, reggel fél9re bent kivételesen, utána hillendnólton és dejó hogy nem ott vagyok és nem olyan főnökkel. meleg van, klímás taxi "a" kategória (tudtad hogy ugyanannyiba kerül mint a rozzant?) nyalókatéma. sziporkázom kialvatlanságomban és az előző éjjeli városligettől.
visszairoda mindenféle a nyakamba utána eger, tépünk 240-nel oda se merek nézni.
visszafelé meglepetés, lelassít a napraforgó föld mellett főnököm és főnökeim törnek nekem egy szépet. mosolygás.

visszaérve nyakamba újabb munka minek árnya ott lebeg rég, efott úszik, éjszaka kezd lenni,
shannon van, de nincs. felemel aztán földrenyom a valóság, meg az hogy már az exének is megmondta hogy nem dugja haza a képét még két évig legalább. a tény nem valami felvillanyozó. de fokozható: ki a toszt érdekel mit mondott az exének? most velem beszél vagy vkihez aki már még nincs?

szeretés van rajtam, de hús, vér kell.

aludni kéne. huhh. és még a felét el se mondtam. hosszú végetnemérő napok. holnap állj.

hazajött tesóm

és ráébredtem, hogy
ugyanazt a jelszót használjuk. micsoda kreativitás.
végre megmutogathatom neki a dalszövegeimet. pl.: a hey baby, i love you kezdetűt.
simán eladható, a reklám meg elintézve.
jó volt míg enyém volt a lakás, de most, hogy itt van megint és takarít, meg morcog és mesél-nem mesél rájövök, hogy nagyon jó, hogy van.
és nem akarom sztereotípiáim közé gyömöszölni.
hazajött tesóm!

ui: a nyalókás hangulat oldódott kicsit. kicsit.

here without you.

sírás van rajtam. sajnálom.
ez egy elb.szott nap.

nem akarok többé álmodni.

egy átlag lány akarok lenni, átlag munkával, átlag pasival, körömlakk problémákkal. annyira fárasztó vagyok, hogy egy nyalókát dugnék a számba és feltenném magam egy repülőre afrika felé. vagy tibetbe.
még álmodni se tudok rendeset. olyat amitől nem fakadok sírva reggel,
vagy olyat amit erőm is lenne megvalósítani.

utálatos nyafogógép.

Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.

Akkor ez is kipipálva.

híreim

adós vagyok sok történettel. de mint ismertek, nem szeretek utólag megírni dolgokat. hosszan semmiképp.

munkafronton jegelve a kérdés
egész héten költözés, festék választás,
főnökkel smartban beszorulás a babszákfotel alá, nevetés
pakolás, asztalnál elalvás, ügyfelezés, stressz

meséket kapok telefonon át,
és az utóbbi idők legkomolyabb bókját.
ha pedig begörcsöl a gyomrom a félév után esedékes sajtburgertől, van ki fogja a kezem.
mégha nincs is.

gy és haboskóla realizmusa le-lehúz, de tudom, hogy nem akarnak rosszat, csak nem akarnak megint annyira szomorúnak tudni, mint voltam sokáig.
a szerelem kérdést akkor sem tudom ésszel nézni.

volt még házibuli, ahol még büszkék is voltak rám, ki a külcsínyre, ki a belbecsre.
találkoztam egy képregényíróval, épp rajzolót keres :)
előre hozott végkövetkeztetésem 2007 -re: tizenhét évesek mindig is létezni fognak. és szépek és okosak. ideje megszoknom.
és lehet van barátság, ami nem bírja el az együttalvásokat

apróságok:
hajam sötétül, fűben sokat ülök megint, rajzolni is megjött a kedvem hétvégén.

és jön ildó pestre!!!!!!!!! juhééééééééééééééééééé!

munkahelyi szituáció

történt, hogy a leány, akinek bár agya van, esze mégse sok, kapott egy kérdést. attól, aki jelenleg a kenyérre valóját adja neki és ördögi mosollyal okítaná.
a lányka forgatja kérdést a fejecskéjében és mint jóravaló tyúkocska kikottyantja egy harmadiknak min töri szép kis fejét.
a harmadik, aki szintén érintett a tyúkocska sorsát illetően, égtelen haragra gerjedt, mert a háta mögötti ügyködést nehezen viseli, mint bárki.

aki a kérdést feltette csalódott, mert erre nem számított. a tyúkocska nem elég okos, vagy nem elég csendes.
a tyúkocska pedig azóta csak ül csendben és csak agyal.

félretéve bugyuta analógiámat, ma ördögszemű főnök behívott magához, aztán csendben azt mondta: még mindig nem érti hogy történhetett mindez. elb.tuk ő is, én is. próbáljuk jóvátenni, és dolgozzunk együtt továbbra is. emberek vagyunk.

rossz érzésem van, mert kiadtam valakit. de tulajdonképpen sunyin kavart. atyaég.
kezd cserben hagyni erkölcsi értékrendem.

elképedtem

itt ülök kb. 24 perce és nem találom a megfelelő szavakat. sokmidenre nem.
pl. arra ami folyik dubaiban.
gy és haboskóla ott jártak és egy töredékébe belepillanthattam. félelmetes, érthetetlen, ennyi pénz és erre... köszönöm fiúk, és jó, hogy itt vagytok megint.
az est folyamán a vörösbor néhányunkat átöltözésre kényszerít, amit én cseppet sem bánok. tulajdonképp a hugica ruhásszekrényében való turkálás lehetősége csábított, mikor kértem egy takarót és maradást. na meg a reggeli kakaó. ;)

aztán arra sem, hogy mesélek egy fiúról, akin régóta először éreztem valamit. iszonyat sebességgel kezdett érdekelni.
és igen. itt jön a kaki. mert mielőtt szárnyaltam volna, lapot adtam (?) és kaptam. nem igazán értem mi a tosz és milyen lapok.
nem tudom mit hittem, de azt hiszem minden okom megvolt örülni.
per pillanat ezt érzem: fáj az arcom, rámbaszták az ajtót.
sírni volna kedvem.

aztán eszembe jut, hogy ácsi. már szárnyalni van kedvem. és bár fojtogat csalódottság, de jó úton járok ez biztos.

túlalvás

és igen, kérem tisztelettel, lehetséges. átaludtam az egész hétvégét, minek eredményeként (vagy másnak is talán?) reggel fél5kor kipattant a szemem és azóta is pörgök mint egy búgócsiga.
és fárasztok mindenkit kegyetlenül.

ezenkívül elgondolkodtam. talán nem kéne. olyan jól ment eddig enélkül.

telefonkóma

boldogságomban behajítottam a telefonomat a tóba. khm.
egyszer tényleg megteszem, most még a Véletlen több szerepet kapott.

átmeneti halála viszont ráébresztett valamire.
a kezdeti para, hogy jaj elveszítem a "fontos számokat", egyre erősebben csapott át a kellemes érzésbe, hogy minden, az emlékeket idéző smsanyag, számok, jegyzetek, amit hol erőm nem volt, hol kedvem egyessével kitörölgetni, most csak egyszerűen eltűnnek.
hmmm.

ha be bírom kapcsolni mégegyszer, törlök is mindent. nem tudja vki, hogy van-e reset gomb a nokiákon?

akármi

épp indultam volna haza, mikor megszólalt a mobilom. meglepetésjó.
erről majd később.

hazaséta a deákról. a szabadsághídon várt a tökéletes pillanat ismét. felhők lélegzetelállítóak a vár mögött a Nap előtt táncolnak a szürke fellegek, felettük iszonyat sebességel közelednek a sötétkék társaik.
alattam sétahajó pöttyög el, integetek az utasoknak, szemembe fúj a szél, és csak folyik a könnyem.
bringás srác elhúz melettem, szexi hátamból remélve vissznéz, hátha... csak ennyit hallok "azt a kurva..."
vaszleg tényleg jól áll a mosolyogva könnyezem dolog.

hazaérve segítségkérés lélbátyótól, de nem tudom elér.e shannonhoz a dolog. mindenesetre lél hangját is hallhattam, duplajó.

majd feneketlentó katalánnyal. Marhajól érzem mgam. nincs huha most ez flash, és jól kell érezni magunkat kényszer. a hét, a munka és más dolgok által kiszipolyozva alap mámoromhoz passzol a rosé, hamar bekábulok, telefonom a tóban landol. reakcióidőm nem elég és bár katalány megtett mindent, kb 5 perces vízlalatt levés után élesztgetem a telómat.

most hajnal és holnap munka. nem esik jól a vizes fű és a cigi sem. mégsem leszek láncdohányos üzletasszonypörgőgép, egyelőre.

ja és ma megtörtént első munkahelyi csalódásom. szembe mosoly, hátba kések utolérnek itt is. én inkább szembe kés maradok.
ennek köszönhetően viszont este magán msn csevely főnökkel, mert tetszett a fenti "késes idézet". hiába no.
csak jó kerekedetett ki ebből is. a francba :)

csodálkozós szössz.

sosem tudhatod ki gondol rád épp.

ettől mostanában nagyon jó kedvem lesz.

egy levél rég nem látott ismerőstől. lélbátyó edinburghból.
egy fotó egy magzatról, akihez valójában már semmi közöm és mégis láthattam. maga a csoda.
egy utazó visszatérése, aki 1 hónapon át birkózott a hegyekkel, és csak reméltem, hogy eszébejutok néha. kiderült, hogy nemcsak hogy néha, hanem a tudat, hogy vagyok valahol a világon volt ami átlendítette a krízishelyzeteken.

ahogy én gondolok arcokra, helyzetekre, hangokra és misztifikálom őket, velem is valahol a világban ezt teszi valaki és mégcsak nem is tudok róla. vajon kinek az életét szépítettem meg, és kinek keserítettem meg tudtomon kívül?

címnélkül ez van

villámlik, mennydörög,
ülök a gödörben felettem hullámzik a víz,
csobbannak a vízcseppek.
nadrágom felhajtva, mezítláb verem a ritmust a kövön.
egy jófajta sör, két cigi, és kész a boldoság.
burokban, jó lecsós, üldögélős koncert, csak így munkából hazafelé.
mosolygás.

ui: hír van, katalányt behívták interjúra hozzánk. fel is vették, ahogy azt kell.
nem tudom, hogy örül-e.
csak remélem.
most még furcsa az egész.

eddig tartott

nihilizmusom.
de jó volt megélni, megérezni, hogy para nélkül milyen kisimult a világ.
a valóság viszont jön és az arcomba röhög.
egy rakat dolog billent ki nyugalmi állapotomból.

nagymamim elesett és úgy tűnik combnyaktört. baj van megint.
rájöttem, hogy ez tényleg nem lesz jobb, csak a nézőpontomon változtathatok.
hát hajrá.

most épp egy ilyet hallottam tegnapi csevelygés közben:
akkor menj át a hídon, ha odaértél.

mindegy minden

"Gyuri bácsi, kurva dolog ez a zene. Cafatokra tépte az életedet." És Gyuri bácsi tovább játszott. Szóval nem hagyta abba ajátékot, csak a válla fölött szólt vissza nekem az ő stílusától teljesen idegen hetykeséggel, amiben indulat is volt. "Arra való nem?"
... Hátha az én életem is arra való, hogy cafatokra tépjem azzal amit csinálok. Mit kell annyira féltenie az embernek magát?"

ez a pár sor hatalmas nyugalmat ad. mi az, amitől félek?
hogy nem elég jó az élem, és úgy halok meg, hogy nem láttam, éreztem, tudtam amit szerettem volna.
hogy hibát hibára halmozok.
hogy nem szeretek jól.
hogy elengedem az embereket.
attól, hogy nem tudom elengedni az embereket.
hogy elszalasztom a lehetőségeket.
de mit számít mindez, úgy igazán?

elvégre az élet vége, akárhogy is nézem, eljön. de akkor már mindegy lesz. nem tartozom senkinek elszámolással. olyan lett amilyen. és ha szétcincált, fájdalommal teli akkor az. miért kell félni annyira?

a rengeteg lehetőséget nem élhetem meg.
örüljünk annak, ami van.
hihetetlen nyugalom.