lábjegyzet

"ertelek altalaban, de nem konnyu smaci-kedved osszegyurni melyerzesu melankoliaiddal." mondotta gy.

nem hittem volna, hogy csipásan alkotott 3 perces bejegyzésem ekkora hullámokat kavar majd. a smaci kedvem pedig az enyém. az is én vagyok.
egyébként pedig a hangulat arról szólt volna, hogy burokban vagyok érzelmileg, mert szeretve vagyok és nem számít semmi fizikai dolog, csak meleg szívvel megyek az arctalan tömegben. és a tömeg nem tehet hozzám, és el se vehet tőlem semmit.

mindegy ezt én éreztem és értem csak.

efott elmúlt

de nem nyomtalanul.
ülök a gép előtt, hajnal 6-kor. összefolynak a napok, a rövid alvások, az aggódások, a kórházlátogastások, a törődések, a játékok, az élmények és a késdöfések.

a fesztivál most teljesen más volt. napfelkelte ahogy hajtunk az üres úton hazafelé.
kavarog a fejemben a sok kép, szín, mosoly, és kemény szó.
nem tudok most mit írni.

hangulatok, emlékek:
hosszú két éjjel, későn megyek haza, nézem az eget. rengeteg csillag odafenn és eszembejut, hogy skóciában nem lehet ennyire csillagos az ég, jó rá gondolni.

két süket leány énekes táncos produkciója. be akarják vonni a nézőket, akik jelen esetben az ilyen-olyan mértékben italos fiatalok. para van, nem mozdul senki.
aztán a semmiből érkezve megtöri a jeget két fiú. innentől egyre többen bevonódtak. nézem az arcokat, érzem a sajátomon, hogy csillog a szem és nincs sajnálat, csak tisztelet és csodálat.

átvágok a gangsztáék backstage-n, csak a rövidítés okán. :)

sötét van még, sülifiúék keverik a zenét és a tömeg nem megy sehova. állok, arcomat csapja az eső, körülöttem lélegzik, pulzál a tömeg. szabadság.

egy arccal, aki a mire gondolsz? kérdésre a csacsogó barátnőjének ennyit mondott komolyan gondolva: "arra, hogy ha feldarabollak, beleférsz-e a táskádba." beszélgettem, és eszembejuttata, a szókimondás nem egyenlő az őszinteséggel.

és egy félreértés. vagy nem az. értelmezni valamit, amihez nincs hangsúly, arc, szemvillanás, gesztus elég nehéz, pláne hajnalban, 3 kvatro után. bekapcsolt a kiálts farkast effektus. annyiszor mart belém az ezeleveszarlesz-nemkellez fogával a búsképű, hogy most már vérzek is.

telefonom alszik. feltűnő a nyugalma az elmúlt egy hét után.
megyek én is.

a többi mesét majd élőben. mert van rengeteg. pl. a zöld sztori.

gyorsjelentés

efott. van, megy, pörög. sajna többször nélkülem.
még a tegnapi névnapozás is átfolyik a mára.(ismerőseim furcsa köre tartja számon e neves napot és él a felköszöntés rítusával. leginkább azok, akiknek mostanság eszébe jutottam ilyen olyan okon, pl morrisons 0210)

megbírkóztam a mikrofonnal és egy órás kerekasztal beszélgetést vezényeltem, mely asztalnál csak ketten ültünk - egész jól ment, olyannyira, hogy ma folyt. köv. :)

hajnalig beszélgetés lehúzó film mellett a kapcsolatokról. olyanjó, hogy nem én panaszkodom :) kedves és értékes emberek körülöttem.

színelőadások az egész jujj de amatőrtől kezdve az aztakvra-ig. ez utóbbi szereplője vissztért a helyszínre. mosolygás.

rég látott ismerősök. és már nem ugrik össze a gyomrom egyiktől sem. többnyire idegenek már.


de leginkább erről szeretnék jelenteni:
a tegnap éjjel. a hangulat. fesztivál, megyek egyedül a tömegben árral szemben ismeretlen mindenki. burokban vagyok. kedvem van lesmárolni minden 5-dik helyes srácot és feljegyezni a reakciókat.

jó reggelt!

mosolygás.

találtam valamit

egy fiút, aki hihetetlenül gyorsan fontos lett nekem.
jött, mesélt, elkapott, megrágot, és kiköpött.

és az egészben az a legszebb, hogy még hálás is vagyok neki.
felhívta a figyelmem, hogy nem jó felé figyelek.
szeretem.

de ez az egész igazából csak történik és elmúlik, mert nincs mersz, nincs talaj.

minél többet beszélek róla, annál inkább zsugorodik az az erőtlen csoda, ami észrevétlenül bekúszott közénk.
nevén akarja nevezni - alapvető emberi igény az ismeretlennel való szembesüléskor.
hát gyerünk essünk neki. szedjük szét ízekre. de ezzel együtt engem sem talál már itt.

ez van most.

holnap állj

még nem éltem meg a mát sem.

hajnali semmitmondó szóáradat

ez a nap is hosszú volt, reggel fél9re bent kivételesen, utána hillendnólton és dejó hogy nem ott vagyok és nem olyan főnökkel. meleg van, klímás taxi "a" kategória (tudtad hogy ugyanannyiba kerül mint a rozzant?) nyalókatéma. sziporkázom kialvatlanságomban és az előző éjjeli városligettől.
visszairoda mindenféle a nyakamba utána eger, tépünk 240-nel oda se merek nézni.
visszafelé meglepetés, lelassít a napraforgó föld mellett főnököm és főnökeim törnek nekem egy szépet. mosolygás.

visszaérve nyakamba újabb munka minek árnya ott lebeg rég, efott úszik, éjszaka kezd lenni,
shannon van, de nincs. felemel aztán földrenyom a valóság, meg az hogy már az exének is megmondta hogy nem dugja haza a képét még két évig legalább. a tény nem valami felvillanyozó. de fokozható: ki a toszt érdekel mit mondott az exének? most velem beszél vagy vkihez aki már még nincs?

szeretés van rajtam, de hús, vér kell.

aludni kéne. huhh. és még a felét el se mondtam. hosszú végetnemérő napok. holnap állj.

hazajött tesóm

és ráébredtem, hogy
ugyanazt a jelszót használjuk. micsoda kreativitás.
végre megmutogathatom neki a dalszövegeimet. pl.: a hey baby, i love you kezdetűt.
simán eladható, a reklám meg elintézve.
jó volt míg enyém volt a lakás, de most, hogy itt van megint és takarít, meg morcog és mesél-nem mesél rájövök, hogy nagyon jó, hogy van.
és nem akarom sztereotípiáim közé gyömöszölni.
hazajött tesóm!

ui: a nyalókás hangulat oldódott kicsit. kicsit.

here without you.

sírás van rajtam. sajnálom.
ez egy elb.szott nap.

nem akarok többé álmodni.

egy átlag lány akarok lenni, átlag munkával, átlag pasival, körömlakk problémákkal. annyira fárasztó vagyok, hogy egy nyalókát dugnék a számba és feltenném magam egy repülőre afrika felé. vagy tibetbe.
még álmodni se tudok rendeset. olyat amitől nem fakadok sírva reggel,
vagy olyat amit erőm is lenne megvalósítani.

utálatos nyafogógép.

Olyan gond nincs, amely ne hozna kezében ajándékokat neked. A gondokat azért keresed, mert szükséged van ajándékaikra.

Akkor ez is kipipálva.

híreim

adós vagyok sok történettel. de mint ismertek, nem szeretek utólag megírni dolgokat. hosszan semmiképp.

munkafronton jegelve a kérdés
egész héten költözés, festék választás,
főnökkel smartban beszorulás a babszákfotel alá, nevetés
pakolás, asztalnál elalvás, ügyfelezés, stressz

meséket kapok telefonon át,
és az utóbbi idők legkomolyabb bókját.
ha pedig begörcsöl a gyomrom a félév után esedékes sajtburgertől, van ki fogja a kezem.
mégha nincs is.

gy és haboskóla realizmusa le-lehúz, de tudom, hogy nem akarnak rosszat, csak nem akarnak megint annyira szomorúnak tudni, mint voltam sokáig.
a szerelem kérdést akkor sem tudom ésszel nézni.

volt még házibuli, ahol még büszkék is voltak rám, ki a külcsínyre, ki a belbecsre.
találkoztam egy képregényíróval, épp rajzolót keres :)
előre hozott végkövetkeztetésem 2007 -re: tizenhét évesek mindig is létezni fognak. és szépek és okosak. ideje megszoknom.
és lehet van barátság, ami nem bírja el az együttalvásokat

apróságok:
hajam sötétül, fűben sokat ülök megint, rajzolni is megjött a kedvem hétvégén.

és jön ildó pestre!!!!!!!!! juhééééééééééééééééééé!

munkahelyi szituáció

történt, hogy a leány, akinek bár agya van, esze mégse sok, kapott egy kérdést. attól, aki jelenleg a kenyérre valóját adja neki és ördögi mosollyal okítaná.
a lányka forgatja kérdést a fejecskéjében és mint jóravaló tyúkocska kikottyantja egy harmadiknak min töri szép kis fejét.
a harmadik, aki szintén érintett a tyúkocska sorsát illetően, égtelen haragra gerjedt, mert a háta mögötti ügyködést nehezen viseli, mint bárki.

aki a kérdést feltette csalódott, mert erre nem számított. a tyúkocska nem elég okos, vagy nem elég csendes.
a tyúkocska pedig azóta csak ül csendben és csak agyal.

félretéve bugyuta analógiámat, ma ördögszemű főnök behívott magához, aztán csendben azt mondta: még mindig nem érti hogy történhetett mindez. elb.tuk ő is, én is. próbáljuk jóvátenni, és dolgozzunk együtt továbbra is. emberek vagyunk.

rossz érzésem van, mert kiadtam valakit. de tulajdonképpen sunyin kavart. atyaég.
kezd cserben hagyni erkölcsi értékrendem.

elképedtem

itt ülök kb. 24 perce és nem találom a megfelelő szavakat. sokmidenre nem.
pl. arra ami folyik dubaiban.
gy és haboskóla ott jártak és egy töredékébe belepillanthattam. félelmetes, érthetetlen, ennyi pénz és erre... köszönöm fiúk, és jó, hogy itt vagytok megint.
az est folyamán a vörösbor néhányunkat átöltözésre kényszerít, amit én cseppet sem bánok. tulajdonképp a hugica ruhásszekrényében való turkálás lehetősége csábított, mikor kértem egy takarót és maradást. na meg a reggeli kakaó. ;)

aztán arra sem, hogy mesélek egy fiúról, akin régóta először éreztem valamit. iszonyat sebességgel kezdett érdekelni.
és igen. itt jön a kaki. mert mielőtt szárnyaltam volna, lapot adtam (?) és kaptam. nem igazán értem mi a tosz és milyen lapok.
nem tudom mit hittem, de azt hiszem minden okom megvolt örülni.
per pillanat ezt érzem: fáj az arcom, rámbaszták az ajtót.
sírni volna kedvem.

aztán eszembe jut, hogy ácsi. már szárnyalni van kedvem. és bár fojtogat csalódottság, de jó úton járok ez biztos.

túlalvás

és igen, kérem tisztelettel, lehetséges. átaludtam az egész hétvégét, minek eredményeként (vagy másnak is talán?) reggel fél5kor kipattant a szemem és azóta is pörgök mint egy búgócsiga.
és fárasztok mindenkit kegyetlenül.

ezenkívül elgondolkodtam. talán nem kéne. olyan jól ment eddig enélkül.

telefonkóma

boldogságomban behajítottam a telefonomat a tóba. khm.
egyszer tényleg megteszem, most még a Véletlen több szerepet kapott.

átmeneti halála viszont ráébresztett valamire.
a kezdeti para, hogy jaj elveszítem a "fontos számokat", egyre erősebben csapott át a kellemes érzésbe, hogy minden, az emlékeket idéző smsanyag, számok, jegyzetek, amit hol erőm nem volt, hol kedvem egyessével kitörölgetni, most csak egyszerűen eltűnnek.
hmmm.

ha be bírom kapcsolni mégegyszer, törlök is mindent. nem tudja vki, hogy van-e reset gomb a nokiákon?

akármi

épp indultam volna haza, mikor megszólalt a mobilom. meglepetésjó.
erről majd később.

hazaséta a deákról. a szabadsághídon várt a tökéletes pillanat ismét. felhők lélegzetelállítóak a vár mögött a Nap előtt táncolnak a szürke fellegek, felettük iszonyat sebességel közelednek a sötétkék társaik.
alattam sétahajó pöttyög el, integetek az utasoknak, szemembe fúj a szél, és csak folyik a könnyem.
bringás srác elhúz melettem, szexi hátamból remélve vissznéz, hátha... csak ennyit hallok "azt a kurva..."
vaszleg tényleg jól áll a mosolyogva könnyezem dolog.

hazaérve segítségkérés lélbátyótól, de nem tudom elér.e shannonhoz a dolog. mindenesetre lél hangját is hallhattam, duplajó.

majd feneketlentó katalánnyal. Marhajól érzem mgam. nincs huha most ez flash, és jól kell érezni magunkat kényszer. a hét, a munka és más dolgok által kiszipolyozva alap mámoromhoz passzol a rosé, hamar bekábulok, telefonom a tóban landol. reakcióidőm nem elég és bár katalány megtett mindent, kb 5 perces vízlalatt levés után élesztgetem a telómat.

most hajnal és holnap munka. nem esik jól a vizes fű és a cigi sem. mégsem leszek láncdohányos üzletasszonypörgőgép, egyelőre.

ja és ma megtörtént első munkahelyi csalódásom. szembe mosoly, hátba kések utolérnek itt is. én inkább szembe kés maradok.
ennek köszönhetően viszont este magán msn csevely főnökkel, mert tetszett a fenti "késes idézet". hiába no.
csak jó kerekedetett ki ebből is. a francba :)

csodálkozós szössz.

sosem tudhatod ki gondol rád épp.

ettől mostanában nagyon jó kedvem lesz.

egy levél rég nem látott ismerőstől. lélbátyó edinburghból.
egy fotó egy magzatról, akihez valójában már semmi közöm és mégis láthattam. maga a csoda.
egy utazó visszatérése, aki 1 hónapon át birkózott a hegyekkel, és csak reméltem, hogy eszébejutok néha. kiderült, hogy nemcsak hogy néha, hanem a tudat, hogy vagyok valahol a világon volt ami átlendítette a krízishelyzeteken.

ahogy én gondolok arcokra, helyzetekre, hangokra és misztifikálom őket, velem is valahol a világban ezt teszi valaki és mégcsak nem is tudok róla. vajon kinek az életét szépítettem meg, és kinek keserítettem meg tudtomon kívül?

címnélkül ez van

villámlik, mennydörög,
ülök a gödörben felettem hullámzik a víz,
csobbannak a vízcseppek.
nadrágom felhajtva, mezítláb verem a ritmust a kövön.
egy jófajta sör, két cigi, és kész a boldoság.
burokban, jó lecsós, üldögélős koncert, csak így munkából hazafelé.
mosolygás.

ui: hír van, katalányt behívták interjúra hozzánk. fel is vették, ahogy azt kell.
nem tudom, hogy örül-e.
csak remélem.
most még furcsa az egész.

eddig tartott

nihilizmusom.
de jó volt megélni, megérezni, hogy para nélkül milyen kisimult a világ.
a valóság viszont jön és az arcomba röhög.
egy rakat dolog billent ki nyugalmi állapotomból.

nagymamim elesett és úgy tűnik combnyaktört. baj van megint.
rájöttem, hogy ez tényleg nem lesz jobb, csak a nézőpontomon változtathatok.
hát hajrá.

most épp egy ilyet hallottam tegnapi csevelygés közben:
akkor menj át a hídon, ha odaértél.

mindegy minden

"Gyuri bácsi, kurva dolog ez a zene. Cafatokra tépte az életedet." És Gyuri bácsi tovább játszott. Szóval nem hagyta abba ajátékot, csak a válla fölött szólt vissza nekem az ő stílusától teljesen idegen hetykeséggel, amiben indulat is volt. "Arra való nem?"
... Hátha az én életem is arra való, hogy cafatokra tépjem azzal amit csinálok. Mit kell annyira féltenie az embernek magát?"

ez a pár sor hatalmas nyugalmat ad. mi az, amitől félek?
hogy nem elég jó az élem, és úgy halok meg, hogy nem láttam, éreztem, tudtam amit szerettem volna.
hogy hibát hibára halmozok.
hogy nem szeretek jól.
hogy elengedem az embereket.
attól, hogy nem tudom elengedni az embereket.
hogy elszalasztom a lehetőségeket.
de mit számít mindez, úgy igazán?

elvégre az élet vége, akárhogy is nézem, eljön. de akkor már mindegy lesz. nem tartozom senkinek elszámolással. olyan lett amilyen. és ha szétcincált, fájdalommal teli akkor az. miért kell félni annyira?

a rengeteg lehetőséget nem élhetem meg.
örüljünk annak, ami van.
hihetetlen nyugalom.

vizsga máshogy

művészettörténet.
titkos vágyam, hogy szeretném elsajátítani, érezni, tudni minden porcikámmal.
ettől olyan messze állok, hogy kábé a kvantumfizikai ismereteimmel veteszkik tudásom a késő barokk, korai klasszicizmus alkotóinak neveire és munkáira vonatkozóan.
ma este ennyit írtam a lapra egy fej, egy vitorláshajó és egy amorf macska mellé:

tesóm ma phd summa cum laude. :)
hát nem lett meg.

de mindig is vágytam valami ilyesmire.

valahogy ilyen volt az a bizonyos 26-dik

állni a tömegben, mellettem a bátyám és nem vágyni senkire, nem forogni, várni hátha.

volt játék, személyi elkérése megint (most tényleg ilyen öregnek néznek ki a mai tizenévesek?), kicsi törés az eltérő tervek illetve terv nemléte miatt, szolidba fordulás, ajándékozás, és menthetetlenül bealvás.

Hosszú volt az éjszaka, felébredtek a régi álmok
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok
Áttáncoltam az éjszakát,
Most reggel az élet megy tovább
Nem tűnik fel, ha eltűnök
Nem kaptam szárnyakat, mégis elrepülök.

kösz mindenkinek, aki ott volt e kvázi spontán éjjelen.

2012 Olimpia Logója

ez most ugye nem komoly? tény, rossz minőségben töltöttem fel ezen alkotást, de sajnos ha ezt levonjuk még mindig gond van. és bár lusta vagyok ergó nem fejlődöm a sulis ügyekben rendesen, de én is érzem, hogy ezt kitolni egy olimpiára a 21.században több mint gáz.
brittektől pláne.

valami fehérre vágytam

ilyesmi kinézettel indult anno a blog. míg nem kreálok sajátot ez lesz.

és igen kellek

megkaptam első fizumat itt székes fővárosunkban, és sok dicséretet. kérdezte, és elmondtam szépen mit szeretnék. erre ő, azt mondta, hogy mindent megtesz, hogy itt tartson. mert kellek. hosszútávra. vigyorgás.

tehát

veszélyes mikor az ember helyes srácokkal bulizik, akik mellesleg a főnökei.
veszélyes rám nézve.
mikor kicsit törik a hivatalos közeg elkezd érdekelni a fickó. pedig esély az kb 0,5%. itt a pont.

emellett újra megkaptam, hogy határozott, arisztrokatikus, és okos vagyok. remek. aligha lehetne ezeknél rosszabb jelzőket felsorolni egy nőre. a bátortalan, esetlen, és nem valami lángész nőknek nagyságrendekkel nagyobb esélyük van a boldogságra.
no de félre a cinizmust.

remélem hamarosan eljön az idő, amikor olyan vki arca ég bele a fejembe, akivel álmodni is szabad.

első céges csapatépítésem

lézerpuskával, WB-vel.

a lehetőség, hogy következmények nélkül szitává lőhetem a főnökeimet mindenképp bizsergető.
játék elején beöltözés, szívdobogás, majd töksötét. lányok előttem, mögöttem, pancser módon egy kupacban. aztán ahogy belemelegedünk lassan rájövök, hogy a srácok ezt valahogy alapból jobban űzik és a seggemet nem védi semmi, úgyhogy ideje fedezve lenni.
volt aki vég nélkül tüzelt mindere, volt aki sunyi módon csak hátba.

egy hasonszőrű lánnyal szövetkezve elvittük kollégákat a WB-be.
itt folytatódott még tegnap éjjel a fejemben vmi. de a ma helyre tett. köv post.

reklámszakma szépségei

szerinted hogyan tervezzek annak, aki ilyen instrukciót ad:
"ragd fel az óriásplakátra, hogy x.y.domb, mert nem fogják tudni mi az"!?

meglepetések érnek

ezt szeretem nagyon.

más sem mer bizonyos számokat újrahallgatni, mert az emlékek elrabolták őket és rányomták hangulatukat hosszú-hosszú időkre. de én már tudom, hogy ennek az időnek is vége egyszer és lekopik a hangulat. és ragad rá más. és azt már te ragasztod.

munka. élvezem. barátok aggódnak értem, mert milyenmárez na. de élvezem és az anyagikra épp rákérdeztem volna, mikor a főnök aszondja a könyvelő intézi.
erre nem számítottam. következmény: a részleteket nem kérdeztem meg. szerintem direkt lepett meg, hogy ne legyen kérdésem.

emellé még kaptam mini egeret, ami elvész a kezemben. és szép táblát a falra rajzolni meg teendőzni.

apróságok

melyek megmutatják, hogy igenis van értelme csinálni.
akármennyire is magam alá kerülök, jöttök ti és megmutatjátok, hogy van helyem itt, most és holnap is.
ruhavásárlás tanácsadónővel, koccintás a barátnőkkel, véletlen találkozás, és egy nagyonjóleső szombatesti parti gy.-vel. ezt még tetézi egy doboz puszi az ágyam alatt.

szóval úgy tűnik van igény a blogomra. mert ilyen.
oké. jövök akkor. csók.

megyek, mert egy gülüszemű, éneklő, plüss tehén táncol a monitorom előtt.

tűnődéseim 1

elnézem döglődő blogomat és belátom ennek, így, ilyen formában nem sok értelme van.
kreatív erőimet másba ömlesztem, normális blogra pedig semmi energiám.
és itt jön be lustaságomba burkolt rejtett maximalizmusom: mivel nem mondható fenomenális szórakoztató oldalnak, nem ad se audió, se vizuális élményt, így húzom a rolót asszem. ilyen formában hamarost.

tűnődéseim 2

egyébként most ezek kötnek le:

reklámszakma bugyrainak feltérképezése
grafikai suli évének befejezése
efott filmes helyszín véghajrában kapkodósan leszervezése
new york-budapest installáció.

ezen kívül:
tűsarkos lábam elnézegetése, eddig kettőből két alkalommal osztatlan sikert aratott és eltűnődés a nőiesség kellékein. a három havonta 1 alkalom igazán elfér. sőt.

tűnődéseim 3

furamód jól érzem magam.
(kivételt képez ez alól a bátyám baszogatása, mert rendetlen vagyok - így igaz, de igyekszem! komolyan. ezen felül azon esetek, mikor rám zuhan az a bizonyos kimaradok vmiből érzés. okai valahol fellelhetőek gyermekkori traumáim közt, infantilis szeretetkapcsolataimból kiindulva biztosan. de gondolom ez is kinőhető. és a régi egy-két napi görcsölés ezen mára már kábé 5 percre redukálódott. az pedig, hogy rosszul esnek dolgok, hát na. van ilyen. van, aki elfelejtett és van, aki sosem fog. és a legszebb, hogy ez utóbbiakról lehet nem is hallok többé. persze nem mintha nem szeretnék.)

szóval nem tudom, hogy ez a vihar előtti csend-e, mely változást hoz, vagy a változás már elkezdődött és egyszerűen tényleg jól vagyok.
azon kapom magam egyre többször, hogy mosolygok. és akkor eszembe jut, hogy hogy merem jól érezni magam? megint építek egy világot. remélem ez nem álomvilág lesz mint az előző. és az igazság az, hogy legalább annyi gond vesz körül mint eddig, de egyszerűen elfáradtam aggódni, és szomorúnak lenni.

sorra kapom a balatont

gyurkabácsitól, akinek a lakását bitoroljuk. néha feljön, hol a nyugdíj, hol az orvosa miatt. mostanában nem találkozom vele, de mindig hagy maga után egy-egy csokit, nekünk gyerekeknek.
nagyonjó érzés.
pedig ekkor szerettem utoljára a balatont, mikor még így nézett ki.

melyik vagy igazából?

az, aki minden reggel felkel és gyűri a mindennapjait, szereti az embert, aki mellette él, kimossa a zokniát, takarít, ő pedig főz rá.
vagy az, aki éjjel minden nyomorgató társadalmi konvenciót levetkőzve rádöbben, nem azt éli, amit megálmodott magának. vágyakozik más élmények, más valaki, valami után.

harminc forintos este

ez is úgy indult mint már sokszor eddig, kb öt helyen kellett volna lennem a 7-től 10-ig intervallumban és e izgalmasnak igérkező estét harminc forinttal a zsebemben gondoltam megoldani. mellesleg ennyi van hó végéig...

próbáltam szívemre hallgatni, hát ez lett:
gödör teteje. most a festővel, aki nyáron lökést adott, hogy ne hagyjam el a rajzolást és azt ami fontos nekem. egy óra csevely, a tűz már nincs sehol. kaptam tőle demot, saját zenével. zongora, miegymás. mosolygás.
innen léptem a new york-budapest projektre, amiben még mindig iszonyat kedvem van benne lenni. akárhogyis. itt a megszokott biztonság várt, és ötletelj bátran hangulatban lebegtem egészen sokáig. jó bor, cigi (na, ezt nem kellett volna elkezdeni)
bűntudatomat próbáltam lenyomni, hogy a koncert megint kimaradt, mikor felnéztem sétámból és rájöttem ez a tandem itt előttem.
gondoltam benézek, hátha. ilyenkor, mikor "benézek, hátha" mindig csak az van, hogy belecsöppenek vmibe, aminek kurvra nem vagyok része és rengeteget kéne tennem azért, hogy az legyek. szívdobbanás. minek szólt? ilyenkor mi van, félelem, nem tartozom ide, szeretés, jajj. bármelyiknek szólhat (elnézve a reakcóikat nálam sokkalta direktebb érzelemhegyekben). elemezni nincs kedvem.
a szabadsághídon katalány telefonja utolér és nem sokkal később a fülemben tuccog a válasz Vad Fruttik : Nekem senkim
és ekkor jött az éjjel csúcspontja: tőlem is elkérték a személyimet a zépében. szerintem a néni, aki ilyen frusztált ne szolgáljon fel tiniszórakozóhelyen éjféltájt. máskor se.
jah, hogy miért érdekes, hogy harminc forint? mert volt vacsorám, italom, izzó rudacskám egész éjjelre és most hajnalban nadrág levételnél kiesett a zsebemből a tizes meg a huszas. hm.
jöhet a holnap.

felemelő

mikor a szemembe mondják, hogy a nő akinél a második fordulóban majdnem elvéreztem, úgy lépett ki a tárgyalóból, hogy "vegyük fel azonnal!"

mikor egy régi gimis osztálytárs szembejön velem és dejó is látni hangulat ül rám.

mikor az ötleteimet komolyan veszik, olyannyira, hogy a grafikus srác már tolja is össze az anyagot, és egy kis fotós keresgélés, beleszólás, újabb ötlet és kész két terv. pöpec. és megy az ügyfélnek.

...

az imént, egy angol srác igazított útba a mikszáth tér felé a jó adag pörkölt mellett megtárgyalandó new york budapest téma felé tartó utamon.

még 1 hónapig munkáról ne

addig elválik bírom-e a 120 százalék maximalizmust. erre vágytam. hát megkaptam.

a nap hozománya, hogy megtudtam a pénznél semmi nem ég jobban, ami a fűtőértéket illeti és mindezt egy bezúzott bankjegyek préselve kocka fotózása közben.

ezenkívül a tervezésemet leszarozták, a szembe kritikát még mindig nem bírom, de 15 perc múlva belátom, hogy mégis.

nem megy. félábon egyensúlyozva, kalimpálva semmiképp.

a mosoly mégis ott figyel a szám szegletében.

helyzetjelentés

elértem a 4 napos pihenés alatt, hogy most nem sikerül úgy a tükörbe néznem, hogy mindkét szemem fókusza rendben legyen.

igazából úgy érzem magam hetek óta, hogy minden oké, csak épp az a bizonyos állapot nem múlik. az, amikor egyensúlyozol a járda szélén, és kibillensz,de még nem esel le. hatalmas ívben tartod a tested, és széles mozdulatokkal kalimpálsz.

munkáról szerdáig egy szót se

éreztem, hogy erős tőlem ez az éljenzés.
az első nap. nem panaszkodhatom, nem láttam egy darab papírt se.
ez egyrészt jó dolog.
másrészt belémkúszott lassan az érzés, hogy ezek a srácok nem most jöttek a falvédőről ellentétben velem. ahogy élnek, amiben, amivel és egyáltalán.

munkaviszonyom alapkérdéseire még nem tisztázottak a válaszok. szerintük van valami. és szerintem is. de ennek formája és kompenzációja már nem egyértelmű.

szerdáig majd pókerezek sokat és fejben lejátszom a meccset mindenféle kimenettel.

akármilyen távú lesz ez az együttműködés erős az érzés bennem: rövid úton levetkőzök minden világmegváltó ambíciót és naivitást, amit eddig nem sikerült kigyilkolni belőlem.

filmezés megdőlt

emlékszel a vadalma bejegyzésre? most hívtak a vigyorgást előidéző fejek. holnap kezdek. dolgozás megint.
áááááááááááááááá.
éljen-éljen.

filmek és ismertetők

próbálok általam még nem látott filmeket válogatni.
nem könnyű. főleg akkor, mikor két forrás teljesen mást ír, se műfaji se tartalmi egyezőség. csak cím rendező stimmel. kérdés: ők megnézték a filmet, amiről írnak? és ha nem akkor melyik nem?

egy megoldás maradt. filmezés orrvérzésig.

föld napja fair trade

critical mass.
hátnemistudom. vegyes érzelmek. az egyenleg pozitív.

önkéntesként több kérdésem lett, mint mielőtt odamentem, pedig én adtam a válaszokat.

rengeteg más civil szervezet, különböző remek célokkal.
kérdem én miért nem fog össze ez a sok apróság? akkor talán hallani is lehetne mit mondanak. de nekem úgy tűnik, hogy egók meghosszabbításai csak.

az külön vicces volt mikor a bicajosok vezetőjét kérdeztem a critical mass felvonulásról. egyenesen fel volt háborodva, hogy vmi szervezetet feltételeztem a kezdeményezés mögött. önkéntesek! értsem meg. ők gyártják a szóróanyagot is. nem is tudja kik. oké főnök legyen. vaszleg a logót is csakúgy véletlen tervezte vki és szervezettség nélkül használja mindenki azt polón, plakáton, matricán.
sebaj. büszkeség kisöreg. tényleg jól csináltátok ti öten. meg az a harmincezer másik.

igazából ettől eltekintve kellemes nap volt, új ismeretségekkel és érdekes beszélgetésekkel.
a kedvencem: egy félnémet nővel a fair traden eszmecseréltünk. mondta, hogy a human nature-t nem lehet megváltoztatni. a világ a végét járja és csak akkor lépünk, ha már baj lesz. én meg itt ülök és ettől mi változik? mondtam oké. javaslat néni?
nem nagyon volt neki. elkezdett homeopátiáról beszélni, meg számmisztikázni, mert pitagorasz ugye, meg az egész világon minden összefügg mindennel.
na ezzel aztán világokat lehet megváltani. mindenesetre két perc alatt kianalizált, azt mondta érthető hogy itt ülök, hisz a 6os uralja életem, erősen a spirituális szinten létezem. és legyek hálás amiért ezt ingyen bérmentve megtudtam.

hát, még nem oké minden, de az biztos, hogy én tervem használhatóbb, mint az övé.

sima egyszerű tejcsokira vágyom. de nincs. csak kekszes barackos, epres joghurtos, mogyoróval gyalázott mindenfajta módon, krémek krémjével töltött (már a kávé, vagy a tejszín az snasz), hatrétegű, buborékos, ki tudja még milyen, a lényeg, hogy köze ne legyen a kakóhoz.
emberek. csokit szeretnék.

csokit.

emlékek előmásznak

és okoznak jó pillanatot. fura élet ez. jó.

az este jól indult, zp nyitóbuli belgával, vékony lánnyal. rohan az idő, milyen rég volt.
aztán séta a wb-be. mindenfajta inzultus nélkül libbenek be a buliba még jegyet sem fizettetenek velem. elvileg művészeti iskolák bulija. azt hittem ki fogok lógni, csupa alter, raszta alak, színes sálas, kendős lányok lesznek. ehelyett töknormál emberek, jó koncert, visszafogott buli lett csá misivel.

elfogytak mellőlem az emberek, nem bántam. hazafelé séta közben egyik cigi a másik után jött. megálltam a petőfi híd közepén. gyönyörű. ez a város, ahogy szívom magamba napról napra. milyen más, így, most, a felszínen járok, sétálok keresztbe kasba és mindig meglep.
régen féltem tőle. nagyon nem ismertem. max kékmetró.

most ahogy álltam ott és néztem a vizet és a rajta álló narancssárga fényoszlopokat, a nyomasztó gond, ami a nyakamon ül elengedett kicsit. és helyére bekúszott egy emlék.

koszos albérlet sok évvel ezelőtt. hz és én. megroppant barátságunk ellenére mesél. a nagymamájáról. az asszonyról, aki mellett gyermek volt.
aztán meghalt. hz elsírja magát. azóta sem láttam olyan őszinte könnyeket. sír, mert elvesztette őt, és talán mert felnőtt lett.

most a hajnali hidegben, narancssárga fekete fényben mindez nagyon átjárt újra. akkor azt sajnáltam, hogy én hz-t veszítem el szép lassan. most azt sajnálnám, ha ez nem történt volna meg. így ott akkor.

vigyázz

mert függőséget okozol.

és jót teszel. de mi lesz akkor, ha megromlik a kapcsolat?
visszatér minden a nélküled való állapotához.
volt aki cigizett, letette, aztán ahogy romlottak a dolgok szépen visszaszokott.
volt, aki rosszul volt nagyon. egyik orvos. másik orvos. míg ott voltam járt. ha eljöttem, megharagudott nemjárt. vissza minden előről.

voltam rosszul. jött aki megmutatta ne. jobban lettem. elment aki megmutatta. rosszabb lett.
meddig még ez?

ma reggel pofon ért. kapom már őket egy ideje de érzéketlenségem ezeket se engedte be. partiarc vagyok. akkor hogy merek szomorú lenni? hát így barátom.

hogy igen, vannak a barátok, a közösségek. jól is leszel tőlük. de mi lesz ha "kiesel"?
ideje ráébredni, és elkezdeni magaddal jóban lenni. mert itt leszek mindig, de lehet nem elég. ami neked elég, az ott van benned. csak bányászd elő és szeresd.

felnövök sokadjára. vagy talán sohase.

Kiwi!

rengeteg embert megmozgatott ez a három perc.
megosztjuk, beszélünk róla. van aki tovább megy. gyermekek, akik verset írnak, kezdő grafikusok altenatív befejezéseket készítenek, zenét írnak, töltenek fel alá.

éld az álmaid.

neked mi jutott eszedbe?

a donnie darko remek zenéi közül volt szerencsém a church zenekartól az under the milky way darabot élőben élvezni! sőt táncolni rá egy kábé ötvenfős "tömegben".

mindezt egy heaven street seven koncert, fűben ülés, egy nem is tudom ismerős, és egy hosszú beszélgetés kíséretében, amire inkább neki volt szüksége. és ez jó.

olvasok nézek hallgatok és nézek

olvasmányaim mostanság kurt cobain naplói, hesse szidhárthája, emberi játszmák
újranéztem: donnie darko-t, big fish-t, üvegtigrist tervezésből kifolyólag.
hallgatok másokat és magamat.
és csak nézek, hogy tényleg mennyire máshogy vannak összerakva emberek.

vadalma

hosszú idő után megint sikerült elérnem ezt az állapotot.
interjúról kilépve átvágtam az úton, lerúgtam a cipőm, és mezítlábasan hanyattvágtam magam a füvön a gödör tetején.
napsütés, alma, felhők. és vigyorgás.

ünnep előtti krízis

már örülök, hogy nem a publish gobot nyomtam meg délelőtt.

totál kiakadás volt. kábé ilyeneket írtam, hogy
a keresztényegyház hagyományaira épülő családmodel megdőlni látszik.
meg:
a piac arra tol, hogy élj most. fogyassz. nyomj bele mindent sz.ros kis életedbe.
lehet, jó dolog a listádon gyűjteni a pipákat, hogy ez is megvolt. meg az is.
miért mászkálunk úgy egymás közt, hogy minden oké, hogy ez szuper és valójában rohadunk belül, és elfelejtettük mi a fontos?
...
tömeg előtt istent játszani. mindig akad olyan, akinek az lehetsz. de meddig? és meddig jó ez? ott legbelül. hm?
...

és végül, ez a kedvenc: belémkódolt szenvedés. ...

nem vagyok hajlandó anyám, nagyanyám sorsát élni újra.
szeretni és ebbe belepusztulni, csak azért mert az emberek változnak.
shit happens.

a heti furcsa és tervezett találkozásaim eredménye ez.

hazafelé a velencei tó

partján kávézás. keresés. keressük a régi telket, és távolságot.
a kávé felett megtört egy határ, ami megmutatta, hogy de jó lenne még közelebb lenni, de a fiúk játékszabályai eddig nem engedték az együttcsajozáson túli köteléket.

megérkezvén

újra látom őt. hány év után is? kettő talán. csak nézem, megnőtt a haja, vékonyabb lett, mesél kicsit. de van valami szomorúság abban, ahogy mondja jól él bécsben, jobban mint itthon.

reggel fogmosás közben végre megjön a régi hang. fáradt mosollyal hallgat. ő sem érti. én sem.
azt is mondja, én tartottam össze anno valamit a családban. lehet. de az már nincs.
utamra enged, hogy éljek. remélem nem veszítem el őt is.

nevetős, melegszívű, kemény lány.

autóban a bakony felé sötétben

kavargunk péntek este. tesó navigál (gy) pedig egy idő után apu szerepben türelmetlen lesz.
hátul bölcsen hallgatunk mi nők, illetve én hallgatom, hogyan is húzzák ki horgolótűvel a visszereket, vagy hogyan öntik a sebbe a flakon fertőtlenítőt, ha már perforált a vakbél. rosszul lét megjött.
én kérdeztem, az igaz.

kommunalapító kényszerem

nem tudom mi ez mostanában. épphogy ismerősöket hívok buliból szökve, aludjon nálunk.
két dologból van gond.
ha valaki félreérti, és nemet mond.
ha valaki félreérti, és igent mond, de tényleg csak a tisztaszobát kapja.

meg mosolyt és kávét.

miért a múltban élsz? jött (gy)-től az elementáris erejű kérdés. márcsak azt nem tudom, hogy mire gondolt pontosan. a múlt az arra való, hogy kísértsen. meg kérdőjeleket dobjon hozzád, mer valamit nem tettél meg még.

a fiú játszási kedve nagy. bár a tiszta játékról mások az elképzeléseink.
egyszer ő túl részeg, máskor meg én vagyok túl józan, de majd csak.

megjelent egy nem jövök zavarba sapka, csíkos mosollyal.
mondott egy jót. nagyon jót.

foszlányok

az idő csak folyik. ezért megengedtem magamnak női mivoltomból eredően egy kétségbeesést.
ez odáig vezetett, hogy tegnap cigivel! a számban macifröccsel a gyomromban rohantam a busz után, ami majd elrepít a koncertre.
iszonyat jó volt. harmadik sor, utolsó sor egyre ment.
gátlások, parák oldódtak, talán túlságosan is.

így higgyek a szerelemben? ejj-ej.
lehet, hogy az. csak az egó ismét felülkerekedik és a "hozzunk ki minél többet egy életünkből" győz.

kérdés milyen gyakran történik mindez, és meddig tart a kábulat?

...úgy a jó, ha nincs semmi rizikó,
üres a szív, de hajt még a libidó..

...annyi minden bajjal kell még megküzdenem
plusz még itt van a nyakamba varrva
egy lefejezett szerelem...

...lehetne bársonyos minden éjszaka
de Isten ostoroz, s hajt a vér szaga.
hiába menni kell, a csengő csilingel...

megyek ide és megyek oda,
lassan eljutok valahova,
de ha nem, hát az sem érdekel.,

kemény a ma reggel.

egy jó ideje álmodom újra

sokat. színeset. furcsát. legutóbbi termés:
volt wc, ami dugulás miatt kiöntött és pink színű fáslik úsztak mindenfelé.
aztán gombócemberek jöttek-mentek és sehogy sem érezték, hogy ez gond lenne.

gyermekkoromban a visszatérő elem a zuhanás volt. aztán egyszer földet értem. azóta nem álmodom zuhanással.

most visszatérő alak van álmaimban, aki viszont túl valóságos.

álomfejtők, ti jöttök.

kifolyik az idő a kezem közül

ezért, csináltam magamnak egy ilyet: 26 óra alatt
hamentem debrecenbe, lakcímet átirattam, orvosnál voltam, ajándékot vettem, fodrász majd kozmetikus, bakelit kv, ügyvéd, este vacsora apával, másnap orvos, ruhavasarlás, anyához beugrás iskolába, nagyikánál kis rendrakás ebéd, majd újra itt fent a suliban.
ilyet is tudok.

de holnaptól, megint jön a semmi, a várakozás.
de legalább olvasok. (burgess: egy tenyér ha csattan.) ez is vmi.

lovakról

szóval az úgy volt hogy katalány elhívott nézzem meg a lovát, meg amúgy is próbáljak vmit kezdeni lóháton.
egyre inkább megteszem a dolgokat és igyekszem keveset agyalni rajtunk, így hipp-hopp csutakoltam, lestem, próbáltam a rezgő térdeimről tudomást sem venni, majd felmásztam afrikára (honnan-e név?)
séta. elég jól ment. bár a ló tökhülyének nézett az fix.
hiába, számomra hihetetlen, hogy egy élőlény hátán ülök, mozog, izzad, prüszköl.
ügetés. itt jött az a rész, amit már elmeséltek helyettem. (premier plánban nézhettem végig, amint katalány megküzd az igencsak erőfölényben lévő pacival, aki még életében nem volt futószáron vezetve és most sem volt kedve hozzá.)

afrika elszaladt. pont felém egyébként. impozánsnak impozáns volt, de nem tetszett az erőfölény ilyetén kifejeződése.
mindez után hoztak nekem egy kb. másfélszer akkora lovat, hogy akko' ezen próbálkozzam. normálisan itt mondja az ember, hogy na nem. nem mondtam. felültem erre is.
részletek nem érdekesek, a lényeg, hogy tanügetés gáz, felemelkedős verzió nem is olyan nehéz, csak koncentráció kéne kicsit, meg ritmusérzék. előbbi nincs.
majd lesz.

csillogó szemmel (én mindenképp) sétáltunk a fáradt nap fényében valahol bp határán kígyócukrot tömve a szánkba.

"az ember nem megy bele az előzőhöz hasonló szinvonalú kapcsolatba hacsak nem reménytelen aggszűz és 40éves."
na akkor itt a bibi.

nekem se tűnt fel

hogy nőnap volt tegnap. ennyit a lovagokról. az összes elmehet ahova gondolom. no meg a barátaimnak se tűnik fel hogy nőből lennék. valamit nagyon nemjól csinálok az száz.

elbszott kedvem átfolyt a mára is, hiába volt tegnap egy kis wb intermezzo.

betettem az összes sírós zenémet, melynek eredménye, hogy a maradék smink ott figyel a szemem alatt. legalább trendi vagyok.

háromszor vágtak pofán tegnap a wbben.
elsőként egy ismerősbarátféle lefejelt, direkt. a púp a homlokomon gyönyörű.
aztán katalány lekönyökölt ahogy úszott a zenével a tánctéren, így a szám is feldagadt kicsit, ami nem gond, de eleve se kellett bele szilikon.
majd harmadjára egy srác, aki köcsögnagy mellénnyel vágta szét az undorító vörös műanyagszalagot.

de ennél még jobban fájt az mikor a gyökér netcaféban az iq-harcos apuka felpofozza a kislányát, mert megkértem, hogy foglalkozzon ugyanmár vele kicsit, mert csaknem kéne, hogy a táskámban turkáljon negyedórája cukor után.
elhagyva a helyszínt még hallom amit a csúcsapuka vigasztalja bőgő gyermekét: "látod, a néni nem ért téged, mert nincs még neki babája."

anyád.

az emberek belealusszák magukat a tegnapi holnaputánba.

felismerés spontán

sörözés közben.
meglógok a suliból, ejnye, egy polis arc ismét az asztalnál (vigyázat ők mindenütt ott vannak).
ahogy beszélgetünk helyettem mondja ki, amit én is érzek, s ami miatt meggyőző erőm elhagy az interjúk során:

nem való nekem ez a reklámszakma, mert hányok bizonyos dolgaitól.
most ilyenkor mi van?

megyek felhívom a hoszteszügynökséget.

clockwork orange

már tudom értelmezni a film plakátjait, mert a könyv alapján nem nagyon ment.

rég olvastam anthony burgess könyvét, de nem erre, nem így és a befejezésre sem ekkép emlékszem.
kubrick keményített, élvezkedett rendesen. de bejött.

sütés főzés

nagymamával az egyik legjobb dolog, hogy feltöltődjek.
optimizmusa és egyszerűsége egetrengető és kihat rám is, ha akarom, ha nem. (pesszimista bonyesz embereknek különösen ajánlom.)
megélt sokmindent, tűrt, a világ suhan vele, de ő nem ilyed meg semmitől, bízik, még nagy betegségét is leküzdötte. szeretném, ha lenne bennem belőle is egy kevés.

a délután végén a tenyeremben egy tálca sütemény, amelyet én gyúrtam, tepsiztem, törtem, cukroztam, kevertem, kentem, vártam, néztem, nem felejtettem ki és rászórtam a tetejére. ő csak hagyta, hogy csináljam és szelíden terelt.

egy megvan a hosszú listából, melyenk titkát szeretném megfejteni, és tovább örökíteni az utókornak. kell ez nagyon.

dejóisez.

nem akarok soha netről letölthető önmagát megcsináló sütiket gyártani.

otthon újra

fincsi leves barátok közt. lelkem nyugszik kicsit és bár ők haladnak szépen a van munkám, párom, közös lakásunk, lassan esküvő és gyerek is lesz nemsoká úton, odasúgja nekem a lány, hogy engem is van miért irigyelni...

annál is inkább mert egyszer az én utam is arra vezet.
majd.

lassan indult az este pénteken

ismét egy remek példa arra, hogy a nem akarok igazán bulizni ma este de meglátjuk hangulatnak, a hajnalig tartó tivornya és idegen lakásban ébredek másnap folyomány a vége.
suli után tobzódás egy apacuka nevű helyen, (gy)nek beolvasnék, de nem lehet, és asszem nincs is értelme, tévelyeg ő így is eléggé. helycserés támadás katalánynál, amely fordulatot vesz valamikor a wb-ben.
én ezt már nem követem, mert felbukkant egy sosem ismert ismerős. ő egyébként az, akinek a meglepetéspartiján voltam még rég a morrisonsban. vicces ez.
régóta az első hímnemű egyed, akivel képes vagyok beszélgetni.

együtt reggeli, kávé cicás tejjel bocis tálból.
jó hangulat a mesterutcán végig, borongós, nyirkos minden, mint odabent, de most valahogy nem bántam.

és jön a telefon (gy)től hogy beszóljon. mire fel.

a gondolat azóta

pihen a fejemben.
ha egyszer voltál szerelmes nem engedheted az érzést. kell az új tárgy neki, mert egyébként felfal és kényszerít, hogy becsapd magad és kapj a múlt után. mert ott, akkor jó volt és tudtad, érezted. most nem érzed és félsz.
nézem az amorf izmot (morrisons0210), a pilótát aki megszólalásig szép, a festőt és tudom, hogy a történet csak ismétlődik, ugyanaz és persze mégis más (közhely királynő vagyok ismét).

további fejtegetésekre nincs kedvem. aki ismer úgyis tudja.

jó kis este

volt a tegnapi. szeretem, ha barátok vannak a lakásban.
kakaós kukoricapehely a tálkámban így sétálok haza és kezdem az éjjelt. katalány jön és rajzolna, de hiányzott a komolyság, az elmélyülés.
ficánkoltam, közben mindenfélére gondolva, de legkinkább arra, hogy mi lesz az aktnál?
szeretném, ha sikerülne neki. valami egyetem mindenképp kell neki. ha hülye lenne, nem erőltetném. de nem az.

mint ahogy dilislány is már-már félelmetesen intelligens. ágyban csevely az élet magvas dolgairól. bátyó meg szundít a szomszédban és birkózik a takonnyal, hogy mihamarabb gitárt kapva szédítsen újabb, vagy régi? lányokat.
hajnalban zuhanok álomba és még kalapúr sem űzi ki a fejemből a gondolatot.
ezzel ébredek reggel is.

éljen a pemetefű cukorka!

premenstruációs-baromirosszfejség ellen is hat.

fárasztó hétvége

nem tudom miért esnek meg ilyen dolgok, de tény, hogy vannak.
sorozatos rossz döntéseim eredménye ez?

péntek. buli, ahol rangidősek vagyunk eléggé, és ez nem látszik meg, de a párbeszédeken nagyonis. pl. sámsonról hallhatok előadást (tudod, akinek a hajában van az ereje...),többek közt. atyaég, de okos vagy.

logopéduslányok kijavítják a esseinket. és szép szemű, barna, színészféle az akadt, de mégsem akadt.

szombat. na itt kellett volna takarítás után (helyett-najó nem, mert most jó a tisztaságban) kellett volna hazatépnem az első vonattal.
ehelyett maradtam. hagytam magam provokálni szülőm által már megint. aztán késés katalánytól, ami katabarátot, jegyelfogyást és tragikus estét vont magaután.
hihetelen kitartó és türelmes is tudok lenni. még fél1kor is hittem, hogy talán jó estém lesz. pedig nyolcmillió jel mutatta, hogy nem. nem lesz.
elb.ott kedvek, és a tanulság egy alterhely nem garancia jófej emberekre. sőt.
miért van az, hogy a megdöglök ahogy nézel fickók lassúak és addig beelőzik őket a szövegelő egerek?
"könyvet írsz? néptáncolsz? edinburgh kanadában van?"
ááááááááá. hüje állat.

egy őrültnagy kutya a tűzraktérnél és összerakok egy képet újra, így a múltról mesélek, ahelyett hogy inkább a jövőről, vagy a mostról.

elbszott egy hétvége ez na.

apró elégtétel sokadjára

rajzöröm megint. erről már írtam egy párszor. de még mindig nem elég.
egyszerűen ez az egyik dolog, ami miatt maximálisasn boldog tudok lenni. csak szöszmötölök a papíromon és akkor a tanár mögöttem állva egyszer csak megkérdezi:
"ugye jól emlékszem, művészeti suliból jöttél?"
"nem. közgazdász vagyok."

lehet megindítom randisorozatomat

a tegnapi eset, nagyon biztató előzményeken alapult. jó hangulatú levelzések, almák, repülők jöttek-mentek. bár a zenei ízlés első jelein fennakadtam kissé.
aztán tegnap szemtől szemben. erre mondaná ildó, hogy megszólalásig szép.

merthogy a hangja még hagyján, nem lehet mindenkinek szívmelengető orgánuma, de amennyit és ahogyan beszél?!
hogy értsd: volt egy gimis osztálytársnőm, aki a fontoskodásával és a be nem áll a szám viselkedésével előkelő helyet vívott ki a "kit nem szívlel az osztály" rangsorban.
noshát ő jut eszembe a srácról.

no comment.

elso idei interjum

megvolt. az esoben tusarkuban libegtem a hatalmas kockatombok kozott. a fejem es a felhok felett elhuzott egy repulogep.
arra gondoltam,


mi a f.szt keresek en itt???


egyebkent egesz jo lett. csak mint megtudtam, olcson szamitom magam.
legkozelebb kevesebb libeges es tobb pendz lesz.

alkalmazkodás

engem speciel kiborit. mert kit szeressek meg, ha igaziból az én cselekedeteim reakcióit látom csak?
hol marad az ember, akinek vannak dolgai amitől a falnak megyek, de azokkal együtt szeretem, mert úgy egész?

nincs kit megismerni. nem látok mást csak egy amorf kedves izomtömeget.

hm.

épp csetelek és rájövök

ez a randizás dolog kicsit durva.
mert jó jó, hogy nincs kedvem művészfejekhez, de az önmagamat és még a másikat is szórakoztatom heti 4szer ez már sok az izomért és a 195 centiért cserébe.

meg itt van az alkalmazkodóbajnokok kérdése.

a ruhák közt

még egy két évvel ezelőtti borzasztó szilvesztert is sikerült helyretenni.
félreértések megint. már nem.

kosztüm tűsarok kalapok

ott lóg két kosztüm a szekrényben. az egyik egy baromi elegáns darab. ha felveszem csak egy dolog ordít rólam.
bármit eladok.

a tűsarokkal felturbózott lábamon pedig csak nevetek, mert a tomesjerrys haziasszony jut eszembe, ahogy neha ellibben a képen.

***
kalapok. tesóm veszi őket és baromi jól állnak mindkettőnknek. végre van mit csereberélni.
ez úgyis kimaradt.
és ha még segétkeznem is kell a választásban extrém fiúval ellátott boltban, az maga a tökély.
mikor jöhet a negyedik?

es pont az alant irtak miatt

a katalany es kedvese temarol ezennel leszallok. nem is voltam rajta igazan sohase. csak latok valamit amit megeltem mar en is.
nekem szarul esett nagyon akkor. barati tarsasag aki fur a parom elott, ugy erzem nem tartozom kozejuk. es ok ez erzesem ellen nemigen tesznek semmit.
es a parom se.

ezennel jelentem: nincs a sraccal semmi gond. ha katalany igy szereti legyen. engem meg nem bantott, igy semmi okom rosszfejnek lenni vele.
szivesen latom, barmikor jon.

az elet furcsasagai

van aki ugy tartja te magad formalod a sorsod. epp e szemlelet menten rendszerezem kis eletem.
a multamat nagy munkaval probalom jo helyre tenni es elfogadni, hogy van ilyen. sot. hogy ez a dolgok rendje. menni menni tovabb.

ekkor az elet rendezoje elem tolja/tolna oket ujra. becsszo, hogy en nem keresem az ilyen helyzeteket.
ulnek a kavezoban. a szoke, a baratnoje es hz. toljak a kavet es eszmecserelnek, a lany meg vaszleg nem sokat tesz hozza a dologhoz.

uvoltok a felismerestol, miszerint ok mindig is megmaradtak egymasnak. a lanyok cserelodnek melettük csak.

összetörtem

az alibiül szolgáló rajzoskodás megdőlni látszik.
önámítás mestere vagyok már jórégen.
a gekko sem jókor mászott jóhelyről. pedig esküszöm repedéseket akartam...

éjjel agyam kikapcsol. de ránézek katólányra és visszatérek magamhoz. ijesztő mikor hússá válsz.

ebből lesz a szajhaság?

mellékszerep

érdekes azzal szembesülni, hogy épp mellékszerepet játszom vki életében, akinek erre nagyonnagy szüksége van. sőt ha dramatizálunk, akkor harmadikféle lehetek, de ezt igazán jó úgy megélni, hogy semmi vesztenivalóm.
tulképp egy hasonszőrű eldobta a játékát. én meg megtaláltam.
itt mondom neked morrisons0210 tőlem függetlenül döntsd el, mit szeretnél, mert nem garantálok semmit neked. egyedül lenni jó most.

morrison’s

nagyot nevettem mikor lementem és felismertem, hogy ez az a hely, ahol legutóbb is egy meglepi partin jártam 2005 decemberben. és akkor is ’igencsak kilógok a társaságból’ érzésem volt. anno hallgattam egy párt, akik épp összeköltöztek vmi 1 év után és baszom boldogok voltak. szomorúan konstatáltam, hogy megfoghatalan messzeségbe kerültünk mi ettől a helyzettől.

most vagy 17 évesek voltak mindenfelé, vagy jóharmincasok. és fahangon karaokeznak.

már épp szaladtam volna a helyről, mikor megjelent egy srác. ez esetben is előjött az, ami az olasznál, hogy én ezt nem akarom, de valójában nincs menekvésem.
a fiú -morrisons02.10 - másnap ebéddel várt.
miért futok bele mindig jólelkű pasikba? mikor lehetek végre én a jó a kapcsolatban? nekem ne legyen jó, meg adakozó, meg figyelemhegy, mert megőrülök.
mindenesetre vittem szőlőfagyit, hogy a desszerettel ne legyen gond…

boldog arcomrol

kerestem egy kepet. elkavirnyaltam egy regi mappaba. a szokevel vagyunk szembefenykepezve kismillioszor. csak pergettem a fotokat es neztem az arcunkat. szepek. o szakall bajusz :) en kiengedett hajzuhatag. boldog vagyok.

akkor nem lattam magam ilyennek. se szepnek, se boldognak. miert?

nem tudom miert tortennek ilyen dolgok, de hiszem, hogy oka van es visz valamerre.

ezen felbuzdulva meg megneztem egy rakat kepet.
tesomrol is. iszonyat hogyan valtozik arcunk az idok viharaival, mikozben ugyanaz marad.


az embernek fazont kell valtania, hogy szembenezhesen multbeli onmagaval?

előállt elég hamar

a mozibamentél helyzet. tesóm gitárórát ad a réglátott fekete, cigiszagú gitáron. vagy az ágyon. ezt még nem döntötte el délután, így most lógok az éjszakában 11ig.

éberen párnákról álmodom.
olyan művtöri tesztet írtam, hogy letagadom mindennemű értelmem képzettségem miegyebem. a mondatszerkezeteimre alapból egyes járna.

"betűszedésből" ahogy robinsonfiú mondta, viszont 5öst kaptam. ez a második tárgy, hogy egyedüliként a csoportból. furcsa. a keddi dolog számít csak. szurkoljatok.

most épp robinsonlánynak mentem el aluljáróba, harisnyáért és szilikonpánttért birkózni. győztem, lett minden, ami kell.
jó utat nektek.

jelen állapotom

elkényeztetett, önző dög vagyok, aki nem akar senkivel foglalkozni csak saját magával.



aludni kéne.

vizsaidőszak

már megint. és még mindig nem bírom beosztani az időmet.
hajtás, katalány segített rengeteget, ezúton is köszi.
végül nem mentem el. pótvizsga. ha már kiállok arra mondják ki az ítéletet, amit felvállalok. és ne arra, amit összegórtam a kiírás szerint.
most érzem előszörhogy tényleg magamnak tanulok.

éjjel a műszaki infoközpontjában kaptam menedéket és internetet.
a háttérben négy srác dolgozott azon ezerrel, hogy asztmásoknak vmi kütyüt rakjon össze.
még sosem gondoltam bele, honnan kerül ki az a sok bigyó ami körülvesz.
mostmár van foglalmam...

másnap katalányék ott ebédeltek

tesóm főzött, kölcsön fazékban. az egész nap használhatatlan volt. ettől függetlenül szeretem mikor megtelik a lakás.
(gy)ben 4szer csalódtam két óra alatt, ami azért nagy szám mert már fele annyit se várok egy pastól, mint anno. fogalmam sincs mit akar tőlem mer’ azt nem adom. majd mondja, ha akarja.

meglepi viszont, hogy képes volt hajtogatni nekem baromságokat a hétfői vizsgára.
leugrottam a boltba vasárnap este és mire felértem ott csücsültek a küszöbön a papírfigurák. ő meg kint a gangon tolta a cigit. behívtam, ettünk kukoricapelyhet este tízkor, meg ötleteltük. elmondtam neki vmi olyasmit, amit igazán nem kellett volna.
erre megállapította: nem voltam szerelmes a szőke óta. kösz.

mondanám, hogy folyamatosan szerelmes vagyok vkibe, akihez eddig a szőke állt a legközelebb. vagy ő maga? franc tudja ezt már. de csak hallgatok, mert már ebben se vagyok kő biztos és a kérdések sem zakatolnak a fejemben egy ideje. néma a túlpart.

az este további része

érdekesen alakult. lehet lesz munkám. majd márciustól.
igéretet tettem, hogy a 13-dik találkozásnál csók jár fűnek. hamátr a csóknál járunk.
nagy felismerés: ne hagyd hogy megcsókoljon gyerekkori plátói szerelmed, mert csak csalódhatsz. ez törvény. kislányként lejátszottad szászor milyen is lenne a pillanat. nyilván marhajó. peregtek is az emlékfantáziaképek a fejemben mikor közelhajolt, majd snitt és üres fej. elvárások nélkül nyerhetsz csak. hiába nem volt elvárás. a katarzis elmaradt. még a gyűrűs leánykérés sem hatott. egyszerűen nem vesz komolyan. ordít róla, hogy épp én vagyok a közelben és szexhiánya van.

az elmúlt egy év csókjai arra engednek következtetni, hogy a csók igenis technika. persze mikor fejbentökrózsaszinben nyomulsz, akkor elodázható a felismerés, hogy sajna léteznek még mindig sehogysem csókoló srácok.

végül egy együttalvás lett a vége, amelyhez csatlakozott tesóm hajnalban. (álmodozók :)

koncert pénteken

túlaggódtam. jó volt.
volt itt egy hosszabb bejegyzés, de töröltem. ha olvasták oké. ha nem úgyis oké.

nincs agyam ahhoz hogy írjak. háromórákat alszom és összevissza cselekszem.
óvatoskodok meg nem. és ezt a rossz ütemben és arányban.
tehát:
barátok, akik jöttek. tűrhető zene. régi ismerősök. új arcok.
szőke. jó látni. a szeretés megvan, ebben nincs hiba.
bogarat tesz a fülembe. nem tudom miért. akarattal vagy sem, megtette.
ki kell szednem a dögöt saját érdekemben.
első és sokadik benyomások egyezése.

volt itt még sokminden de már elfelejtettem. a friss élmény meg a kukában.

megyek legközelebb is. csak legyen már vége ennek a nettelen, alvástalan időnek. és akkor majd a munkátalan idő is elmúlik.
de flegma vagyok megint.

hihetetlen

de van egy ember, aki optimista, erőtadó gondolatai vannak, élvezi a végletekig őszinte mivoltom, és állandóan azzal van megáldva, hogy mind ezt én indítottam, én belőlem jön a szeretet és a melegség ő ezt csak visszaadja.
és megtanít korival megállni az éteren keresztül.
és olyat mond, csak úgy mellékesen, amivel napokig elvagyok mire megértem és szebb a világ tőle.
ez valami majdnem tökély?
perszehogy az egésznek semmi értelme, ő már megélte élete nagy részét én pedig még a nagyrész előtt járok. remélem :)

következtetésem viszont szívderítő:
ha létezik egy ilyen ember, csak akad még egy hasonló.
ez történt január 12-én. nem publikált bejegyzés.

hozzáfűznivalóm:
a sodródásaim közepette pislogok azon, mit váltok ki és mit nem váltok ki. már nem akarom megérteni ezeket a dolgokat. a szeretetet valaki vagy adja, vagy nem.
anno nagyon akartam a szőkét. most nem akarok. akarjon más :)

rég láttam olyan filmet

ami ennyire hatott volna rám.
fallal szemben.

durvás. szép. jó képek nagyon.
másnap még a hangulat rajtam ült, a kollegák betudták a vonatozásnak.
este jöttem rá, hogy a képi megoldás nagyon visz. persze a sztori sem utolsó. képek a fejembe villanak azóta is. hatásvadászok. sikerült nekik.

mire jó a logótervezés?

magamba dönteni másfél liter kólát, egy csomag gumimacit.
megállapítani hogy a cookie sorozatból a sünis a legállatabb. (persze hogy almás :)
felfedezni hogy a dunatv nem hagy magamra éjjel sem, ezúton köszönöm a néptánc csujogatást. (mikor 1-kor meghallgattam a műsorkínálatot, a fél5-ös gazda műsornál azt gondoltam akkor már biztos nem leszek itt. de voltam.)
rájönni ismét, hogy csak éjjel lehet jókat alkotni, mikor csend van, sötét van és nincs senki körülötted, akit megnézhetnél ahogy alszik.

a nyakcsigolyám szétment, a szemem kifolyt mert megúvéztam még a múlthéten és nem bírja a nonstop üzemmódot.

a legjobb mégis, hogy nem adtam fel. és tojok még mindig az egésztől, de megcsinálom. és fasza lesz.

hogy emlékezzek

hétvégi őrület, pénteken vacsora főzés cukorral de nagyon, utána álmodozók, szombaton zavarás ezerrel, nem tudom miért nem léptem le hisz pittyegett a belső riasztóm rendesen. meglepetés telefon, aztán szimpla borozás lányokkal, akik kedvesnevetnek. utána nekik régijóbarátok nekem újismerősök, kiváncsi szemek rámszegeződnek. kócos tépős fiú rajzol az alkaromra és tud nézni nagyon. múlt képei kisértenek, be-bejön egy rossz gondolat. szomorú leszek mert megcsap a kirekesztettség szele. így lett. így döntöttünk. játszhatom a mártírt, de én nem akartam látni. most meg ő nem akar.
megrémít a gondolat hogy regmúlt szerelem beporozódhat annyira, hogy nem marad más utána csak a közöny.


végül jól döntöttem és martinfiúval elmegyek a WB-be. az úton jót beszélgetünk rossz gondolatok már el is szálltak így kellőképp jól tudom fogadni tesómat amint becsípet mosolyával (már tudom hogy megy ez a csajoknál:) kattingat a tömegben. új évet ünnepel.
oldódom én is, még régebbi múlt (gy) felvillan, de valami felemakkorcsajszival próbálkozik. legyen. a táncosok egymásra akadnak, mármint én meg egy gonoszmanóarc, aki nagyon csúnya, viszont táncolni jól tud. gátlástalan ribanccá vezető út göröngyös. de komolyan.
a női mosdóban helyes fiú ül a kagylóban. tesóm, jó trükk: állon csókolás. elsőre.
ott hagyom, mert kint van, akit látni szeretnék, de alig lépek ki az ajtón elkapja a derekam egy mosolygószemű olasz és csak visz. erre (gy)is felkapja a fejét. erről csak annyit, hogy volt tizen-x éve arra, hogy tényleg törődjön velem, ne csak mikor épp nincs senkije. klasszikus más játszik a játékommal effektus vagy csak mert nekem összejött neki meg nem.
a csillagok állása, meg tesóm becsajozása eredményeként kényszerpályára került a hol alvásom kérdése.
kaptam finnom pastát hajnal 5kor.
reggel korán kelés, vonat szőkefranciafiú meg gyancs. élményfürdő, termál, minden ami kell. este alvás, hétfőn meló, vonat, szőkefiú, kedd interjú szőkefiú, este suli, majd alvás, ha nem jönne (gy) és kérdezne ki minekt a szombat éjszakáról.
jó beszélgetés, filmek, van még elég, amit látnom kell.
szerda eltelik rendesen a homlokommal verem a billentyűzetet. este teázás mellett munkahelyi dolgok kipuffogása. legközelebb nem menekül és meséltetem másról is.
fejezem mert már így is hosszú ez a bejegyzés. és igazán nem volt részletes.

a múlttal meg akár (gy), akár más megküzdünk. csiga is ha békén hagyják. ez neked szólt tesóm.

munkakeresés 1.

akadt itt mindenféle válasz, amely a munkapályázataimra jött. sablonválasz, kidobtuk, de azért hajrá hajrá, generált köszike, meg a nagy semmi. a kedvencemet komoly hr munka előzhette meg, mely el is nyerte 3 napos munkakeresésem best of válasza címet:

jó csaj.

...

rengetegszer

nekiültem, hogy folytatom. de nem éreztem hogy bárkinek jó is az ha írok. főleg nem nekem. most is inkább a régen tett ígéret hajt, mintsem, hogy mindenáron hírt adjak magamról és jófejkedjek, mélyeket mondjak, anyázzak, sírjak, örüljek és társaik. úgyhogy egyiket se teszem.
emlékszem ez a mondat bizgerált anno karácsony előtt: "farkasszemet nézek a szörnyeteggel anyám üveges szemén át." csak leírtam. hányás.
elolvastam, a tavalyi karácsonyi bejegyzést. mivel nem tudtam olyan nyafogós, traumával teli borzadályt írni idén, hát kihagytam ezt is.
új év - új remények dumáktól meg egyenesen falnak megyek.

tesóm szerint akkor nem ír az ember, ha nem történik vele semmi, vagy ha túl sok minden egyszerre. szerintem ha nem akarsz hírt adni magadról.

mióta nem írtam, annyi történt, hogy szórakozom igen jókat, és baromira nem értem miért voltam egy csökött, görcsös egyetemista, aki még berúgni is túlkombinálós volt.

fenekem megint kint lóg a nadrágból, de persze majd jön apu és foltot tesz rá. mit foltot? egy egész új nadrágot vesz, ha kérem. ez a bajunk nekünk tesómmal. de pszt.
anyu meg játszmázik, én meg hagyom, de nem sokáig. a sors megint válaszút elé állított. melóm kábé még 1 hónapig van itt. utána mi lesz? passz.
(egy régi barát hátha számít rám és itt leszek. nem írhatom le miez, mert elkiabálnám, de annyira jó lenne benne lenni. amíg nincs döntés, addig ötletgyártás, meg plakáttervek.)
most ülök egy marhajó állapotban, és nem érdekel semmi.
mert akárhogy lesz, jó lesz.

nem kellett önismereti csoport sem hogy rájöjjek, nem vagyok teréz anya és soha nem is leszek az. igazából semmi nincs rendben az életemben, mégis a lehető legközelebb kerülök ahhoz, aki vagyok. és ez marhajó.
a látszat ellenére későnérő típus vagyok.