séta titokban

gellérthegyen.
ülünk, mint két dinnye a fűben.

ezt a pillanatot sem fogom elfelejteni.

aki ismer tudja

hogy amíg nem írok, addig rendben vannak a dolgaim. vagy elutaztam, de az majdhogynem ugyanaz.
adós vagyok az elmúlt időszakkal kapcsolatban. mert említésreméltó.
boldogságosság volt. shannon ahogy visszajött messziből, öröm volt. figyeltem a belső hangot, de nem tudtam kifogást találni semmin. szeretem.
már nem rémiszt mikor azt mondja, gyere velem.

titkon elkezdtem nézegetni milyen is az a ciprus. azt mondta odamegy. és visz engem is.

az egészben az érzés volt a legjobb, hogy bár még kerestem a kifogást, valójában egyre kevésbé érdekelt, hogy találok-e. jó vele lenni, mikor kerek egész a világ.

nos akkor boldogságosság

nincs mit szépíteni, tegnap feketén-fehéren leírtam: boldog vagyok.

"úgy vagyok hogy jól vagyok és messze vinnélek,
hogy ne legyek már nélküled és zsebretennélek...
tududú..."

nem tudom írtam-e valaha ilyet eme blogra. mosolyfej.